A tünetmentes hyperurikaemia gyakori jelenség hypertoniában, és prevalenciája növekszik. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a hyperurikaemia előfordulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a hypertoniás szervkárosodásokkal, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük második részében azt találták, hogy a hyperurikaemia prevalenciája a hypertoniás férfiak körében 13,8%, a nők körében 21,6% volt. A hyperurikaemiás hypertoniás betegek életkora, BMI-je, haskörfogata, szisztolés és diasztolés vérnyomása és a hypertonia fennállási ideje nemtől függetlenül kissé, de szignifikánsan magasabbnak bizonyult. A szérumkoleszterin, -triglicerid, -vércukor és -kreatinin szintje nemtől függetlenül szignifikánsan magasabb, a HDL-koleszterin és eGFR szintje pedig alacsonyabb volt a normális húgysavszintűekhez képest. A hypertoniás célszervkárosodások közül az ischaemiás és a balkamra-hypertrophiát mutató EKG-eltérések, valamint a csökkent eGFR és a proteinuria előfordulási aránya ugyancsak szignifikánsan magasabb volt. A társbetegségek közül a hyperurikaemiás hypertoniás betegek körében az ISZB-vel társuló diabetes aránya kissé, de szignifikánsan, a krónikus vesebetegséggel társuló diabetes és a mind ISZB-vel, mind krónikus vesebetegséggel társuló diabetesesek aránya jelentősen magasabb volt.

Az atheroscleroticus cardiovascularis (ACV) betegségben szenvedők esetében az LDL-koleszterin- (LDLk-) csökkentő terápia statinokkal egyértelműen szignifikánsan csökkenti a rekurráló cardiovascularis események megjelenését. Mivel az utóbbi években új, nem statin típusú gyógyszerek, mint az ezetimib és a proproteinkonvertáz subtilisin/kexin type 9 (PCSK9) -gátlók is megjelentek a gyógyszerpalettán és a statinhoz csatoltan alkalmazták az LDL-koleszterin-szint csökkentésére, ezért indokoltnak tartjuk bemutatni az amerikai és az európai, ezzel foglalkozó irányelveket és véleményeket.

A hemodialízis alatt a hemodinamikus instabilitás természetes következmény, ami az esetek 20-30%-ában szubklinikus szívizom-ischaemiával is jár, ami ismétlődve rossz irányú szívizom-átépüléshez, balkamrafunkció- zavarhoz vezet - ezt tartják a krónikus vesebetegek szívhalála okozójának.