Hypertonia és Nephrologia

A vesefibrosis állatmodelljei

KÖKÉNY Gábor

2019. JÚNIUS 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2019;23(03)

DOI: https://doi.org/10.33668/hn.23.014

Összefoglaló közlemény

A krónikus vesebetegségek gyakori előfordulása, valamint az etiológiától függetlenül vesefibrosisba és veseelégtelenségbe torkolló progresszió miatt fontos minél jobban feltárni a patomechanizmusokat. Mindez elképzelhetetlen in vivo modellrendszerek használata nélkül, hiszen a betegség során zajló komplex változások csak így vizsgálhatók. A megfelelő állatkísérletek alkalmazásával lehetővé válik szenzitívebb korai diagnosztikai markerek és célzott új terápiás megoldások fejlesztése. Az irodalomban számos állatkísérleti módszerrel találkozhatunk, amelyek egy-egy specifikusabb vagy általánosabb humán betegség modelljeként segíthetik a progresszív vesefibrosis patomechanizmusának vizsgálatát. Így lehetőségünk van izoláltan értékelni a glomerulonephritisek, tubuloin terstitialis fibrosis, glomerulushegesedés vagy épp a generalizált vesefibrosis részletes kórfolyamatait. E közlemény célja összefoglalni a vesefibrosis gyakrabban használt állatkísérleti modelljeit, bemutatva azok előnyeit és hátrányait.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Hyperurikaemia hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatai alapján - II. rész

ALFÖLDI Sándor, PAKSY András, KÉKES Ede

A tünetmentes hyperurikaemia gyakori jelenség hypertoniában, és prevalenciája növekszik. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a hyperurikaemia előfordulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a hypertoniás szervkárosodásokkal, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük második részében azt találták, hogy a hyperurikaemia prevalenciája a hypertoniás férfiak körében 13,8%, a nők körében 21,6% volt. A hyperurikaemiás hypertoniás betegek életkora, BMI-je, haskörfogata, szisztolés és diasztolés vérnyomása és a hypertonia fennállási ideje nemtől függetlenül kissé, de szignifikánsan magasabbnak bizonyult. A szérumkoleszterin, -triglicerid, -vércukor és -kreatinin szintje nemtől függetlenül szignifikánsan magasabb, a HDL-koleszterin és eGFR szintje pedig alacsonyabb volt a normális húgysavszintűekhez képest. A hypertoniás célszervkárosodások közül az ischaemiás és a balkamra-hypertrophiát mutató EKG-eltérések, valamint a csökkent eGFR és a proteinuria előfordulási aránya ugyancsak szignifikánsan magasabb volt. A társbetegségek közül a hyperurikaemiás hypertoniás betegek körében az ISZB-vel társuló diabetes aránya kissé, de szignifikánsan, a krónikus vesebetegséggel társuló diabetes és a mind ISZB-vel, mind krónikus vesebetegséggel társuló diabetesesek aránya jelentősen magasabb volt.

Hypertonia és Nephrologia

Az atheroscleroticus cardiovascularis betegségben az LDL-koleszterin-szint csökkentésének javasolt módjai szekunder prevenció céljából az amerikai és európai ajánlásokban

KÉKES Ede

Az atheroscleroticus cardiovascularis (ACV) betegségben szenvedők esetében az LDL-koleszterin- (LDLk-) csökkentő terápia statinokkal egyértelműen szignifikánsan csökkenti a rekurráló cardiovascularis események megjelenését. Mivel az utóbbi években új, nem statin típusú gyógyszerek, mint az ezetimib és a proproteinkonvertáz subtilisin/kexin type 9 (PCSK9) -gátlók is megjelentek a gyógyszerpalettán és a statinhoz csatoltan alkalmazták az LDL-koleszterin-szint csökkentésére, ezért indokoltnak tartjuk bemutatni az amerikai és az európai, ezzel foglalkozó irányelveket és véleményeket.

Hypertonia és Nephrologia

Nefrológia

DOLGOS Szilveszter, TÁRNOKI Ádám Domonkos, TÁRNOKI Dávid László

Hypertonia és Nephrologia

Érdekes információk a veseelégtelenség témakörében

DOLGOS Szilveszter, KÉKES Ede

Hypertonia és Nephrologia

Célvérnyomás-tartomány és kettős renin-angiotenzinaldoszteron rendszer gátlása krónikus vesebetegségben

DEÁK György

Ez a kommentár a Magyar Hypertonia Társaság „A hypertoniabetegség ellátásának irányelvei 11. kiadásának (továbbiakban: Irányelv) a nem albuminuriás krónikus vesebetegek célvérnyomás-tartományára és a hypertoniás betegek renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerének (RAS) kombinált gátlására vonatkozó ajánlásaival kapcsolatos észrevételeket tárgyalja.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Szemléletváltás küszöbén: Új ismereteink a vesefibrosisról krónikus vesebetegségben

BUKOSZA Nóra Éva

A krónikus vesebetegség a sokféle etiológia ellenére végső soron egységesen, a vese fibroticus átalakulási mechanizmusával vezet végstádiumú veseelégtelenséghez. Az elmúlt években született – elsősorban kísérletes – kutatási eredmények jelentősen megváltoztatták az elképzelést a vese ezen átalakulásával kapcsolatban: egyértelművé vált, hogy a vesefibrosis egy dinamikus, sok szereplő részvételével zajló aktív folyamat. Ezen folyamatokban részt vevő tényezők befolyásolása reményt jelenthet arra nézve, hogy képesek leszünk a krónikus vesebetegség végstádiumának megelőzésére. Ez az összefoglaló közlemény a vesefibrosis és a krónikus vesebetegség összefüggését, az elterjedt vizsgálómódszerekből származó eredményeket és a közelmúltban felismert paradigmaváltást hozó tényezőket mutatja be.

Hypertonia és Nephrologia

Az IL-10 citokincsalád szerepe a vesefibrosisban

PAP Domonkos, VERES-SZÉKELY Apor, SZEBENI Beáta, SZIKSZ Erna, KISS József Zoltán, TAKÁCS István Márton, REUSZ György, SZABÓ J. Attila, VANNAY Ádám

A krónikus veseelégtelenség a lakosság 8-16%-át érintő, mind orvosi, mind gazdasági szempontból igen jelentős egészségügyi probléma. A krónikus veseelégtelenségre etiológiájától függetlenül jellemző a krónikus gyulladás, amely a vese myofibroblastjainak aktivációjához vezet. A myofibroblastok tartós aktivációja az extracelluláris mátrix kóros felhalmozódásához, a veseszövet struktúrájának felbomlásához, hegesedéséhez és végül a vese funkciójának beszűküléséhez vezet. Bár a krónikus veseelégtelenség pontos patomechanizmusáról napról napra többet tudunk, jelenleg nem rendelkezünk olyan célzott gyógyszerrel, amely képes lenne a kórkép progresszióját csökkenteni vagy megállítani. Cikkünkben az IL-10 citokincsalád tagjainak szöveti hegesedésben betöltött szerepét összegeztük.

Ca&Csont

A csontfejlõdés zavara kísérletes májcirrhosisban, növekedésben lévõ patkányokban

FERENCZ VIKTÓRIA, HORVÁTH CSABA, FOLHOFFER Anikó, KÁRI Béla, GAÁL János, MÉSZÁROS SZILVIA, WOLF Zsuzsanna, MESTER Ádám, HEGEDÛS Dalma, HORVÁTH Andrea, SZALAY Ferenc

BEVEZETÉS - A hepaticus osteopathia patomechanizmusa még nem minden részletében tisztázott. Azt vizsgáltuk, hogy a csontanyagcserére jellemzõ bizonyos paraméterek hogyan változnak a növekedésben lévõ patkányokban, kísérletesen elõidézett zsírmáj, cirrhosis és hepatocellularis carcinoma esetén. MÓDSZEREK - Szén-tetraklorid (CCl4), fenobarbitál, valamint egyszeri dietilnitrózamin-injekció adásával idéztünk elõ májbetegséget Fischer-344 patkányokban (n=55). A kísérleti állatokat két csoportra osztottuk, és egyik felüknél a kezelés nyolcadik, másik felüknél a kezelés 16. hetében távolítottuk el a femurokat, túlaltatva õket.Vizsgáltuk a femur ásványianyagtartalmát (BMC), a csont hosszát, a corticalis indexet (corticalis vastagság és a teljes átmérõ hányadosa a diaphysis területén), továbbá a maximális terhelõerõt (Fmax). A mindhárom ágenssel (dietilnitrózamin-fenobarbitál-szén-tetraklorid) kezelt DPCcsoport (n=21) eredményeit a kezeletlen kontrollcsoport (KO, n=14), és a csupán dietilnitrózamin-fenobarbitál kezelést kapó kontrollcsoport (DP, n=20) eredményeivel vetettük össze. EREDMÉNYEK - A vizsgálat nyolcadik hetén leölt DPCcsoportba tartozó állatok mindegyikénél (n=10) kialakult zsírmáj, illetve cirrhosis. A 16. hétre a DPC-kezelt állatokban hepatocellularis carcinoma is megjelent (n=11). Ebben a csoportban a nyolcadik héten a csontanyagcsere vizsgált jellemzõiben nem találtunk eltérést, azonban a 16. kezelési héten kisebb BMC-t, rövidebb csonthosszt, kisebb corticalis indexet és alacsonyabb Fmax-ot mértünk a kezeletlen és DP-kezelt kontrollcsoporthoz viszonyítva (p<0,05, minden esetben). A DP-kezelt patkányokban a nyolcadik héten sem zsírmáj, sem májcirrhosis nem alakult ki. Ezekben az állatokban a femur hossza és az Fmax nagyobb volt, mint a kezeletlen kontrollcsoportban (p<0,05, mindkét paraméter esetén). A 16. héten azonban nem találtunk eltérést a DP-kezelt és a kezeletlen kontrollcsoport között. KÖVETKEZTETÉS - A kísérletesen indukált májcirrhosisban és hepatocellularis carcinomában szenvedõ patkányokban a csontnövekedés gátolt, a csont ásványianyag-tartalma kisebb, a corticalis vastagsága csekély, valamint a csontok mechanikai teherbíró képessége csökkent.

Hypertonia és Nephrologia

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció jelentősége vesefibrosisban

NAGY SZAKÁL Dorottya, SZEBENI Beáta, SZIKSZ Erna, HIMER Leonóra, REUSZ György, VÁSÁRHELYI Barna, TULASSAY Tivadar, VANNAY Ádám

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció (EMT) központi szerepet játszik az embriogenezisben, a karcinogenezisben, továbbá a szövetek fibroticus elváltozásaiban. Az EMT folyamatában az epithelialis sejt myofibroblasttá alakulhat, amely a fibrosis effektor sejttípusának tekinthető. Összefoglalónkban a vesefibrosis szempontjából vizsgáljuk az EMT folyamatát és annak orvosi jelentőségét. A különböző krónikus veseelégtelenségekben megfigyelhető fibroticus folyamatok a kiváltó okoktól függetlenül hasonlóak. Bár a szöveti fibrosist mindig kíséri gyulladásos válasz, a pontos molekuláris mechanizmus még nem tisztázott. A gyulladás és a degeneratív fibroticus folyamatok között az EMT jelenti a kapcsolatot. Az EMT patomechanizmusának megértésével és a részt vevő jelátviteli útvonalak feltérképezésével lehetőség nyílik a krónikus vesebetegségek új terápiás kezelésére.

Ideggyógyászati Szemle

A Naja naja oxiana kígyó mérgének védőhatása a gerincvelő sérülésekor

ABRAHAMYAN S. Silva, MELIKSETYAN B. Irina, CHAVUSHYAN A. Vergine, ALOYAN L. Mery, SARKISSIAN S. John

A prolingazdag fehérje-1 (PRP-1, 15 aminosavból álló fehérje, a neurofizin vazopresszinasszociált hypothalamicus glikoprotein egyik fragmentje) idegsejtek túlélését és axonregenerációt segítő hatását irodalmi adatok bizonyítják. Az LVV-hemorfin-7 (LVV-H7) opioid fehérje, intakt patkányok számos szövetének különböző sejtjeiben termelődik (például az ideg- és immunrendszer sejtjeiben is), a hemoglobin lebontásakor keletkezik káros környezeti és élettani körülmények között, antistresszor hatást fejt ki. Hisztokémiai (Ca2+-függő savasfoszfatáz-aktivitás mérése), immunhisztokémiai és elektrofiziológiai (az egyes idegsejtek elektromos aktivitásának mérése a gerincvelőben a sérülés által érintett és alatti területen) módszerek felhasználásával vizsgáltuk a közép-ázsiai kobra (Naja naja oxiana, NOX) mérgének lehetséges neuroprotektív hatását traumatikusan sérült patkányokon. A kígyóméreg-kezelés eredményeként teljesen helyreállt a hypothalamus paraventricularis (PVN) és supraopticus (SON) magjai és a gerincvelő lumbalis szakasza közti kapcsolat. A NOX meggátolta a hegszövetképződést, amely a kontrollállatokban jól észrevehető volt két hónappal a sérülés után, és serkentette a sérülés területén futó idegrostok regenerációját. A NOX elősegítette a PRP-1 és az LVV-H7 immunoreaktív (Ir) idegsejtek túlélését, sőt, a PRP-1 és az LVV-H7-Ir idegrostok és astrocyták számának növekedését okozta a sérült gerincvelői területen. Feltételezzük, hogy a NOX a PRP-1 és LVV-H7 közrejátszásával fejti ki neuroprotektív hatását.