A hypertoniabetegség ellátásának irányelvei 11. módosított, javított és kiegészített kiadás.

A természetes ásványvíz „természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt, egy meghatározás szerint hivatalosan elismert víz, amely ásványianyag- és nyomelemtartalma következtében egészségügyi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. A felszín alatti ásványvizeink kezelés nélkül kerülnek palackozásra, mintegy félezer kútból és forrásból. Ma elsősorban a biológiai vízigény kielégítésére fogyasztunk ásványvizet. A hazai „germán típusú”, hagyományosan nagyobb ásványianyag-tartalmú ásványvizek mellett remélhetőleg előtérbe kerülnek az alacsony sótartalmú „mediterrán típusú” ásványvizek. Magyarországon a javasolt 6 g/nap alatti sófogyasztás helyett 15 g/nap feletti menynyiséget fogyasztunk. Az élelmiszerek sótartalmának csökkentésével, az elfogyasztott sómenynyiség csökkentésével a vérnyomás emelkedését és a szív- és érrendszeri események kockázatát lehet mérsékelni. A Magyar Hypertonia Társaság programként hirdeti meg a 2010. évre a sófogyasztás jelentősebb mértékű csökkentését a STOP-SÓ és a Szív és Érrendszeri Nemzeti Program részeként, amely programnak része lehet az alacsony nátriumtartalmú ásványvizek fogyasztása is.

A Magyar Diabetes Társaság 2017-es hazai szakmai irányelvében nagy hangsúlyt kap a cukorbetegek individuális kezelése és szénhidrátanyagcsere-zavarának terápiája a felismeréstől a célértékre törekvő rendezésre. A betegek kezelésében a monoterápia mellett megjelenhet a primer kettős vagy hármas kombinációs kezelés. Az alapellátásban elsősorban a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők ellátása területén mutatkozik számos teendő. Reményeink szerint az új szakmai irányelv mindennapi használata hozzájárul a cukorbetegek családor­vosi gondozásának sikeresebbé tételéhez. A cukorbetegség összes eseteinek több mint 90%-át kitevő 2-es típus primer, szekunder és tercier prevenciójában a családorvosi team holisztikus szemléletű gondozásának alapvető szerepe van.

Harminc évvel az első kezelési javaslat után jelent meg a Magyar Hypertonia Tár­saság 10. szakmai irányelve a hypertoniás betegek ellátására vonatkozóan. Az összefoglalás a kockázatértékelést, a diagnosztikus tevékenység és a terápiás elvek változásait mutatja be, megmagyarázva azok je­lentőségét. A kockázatértékelésen alapuló terápia, a cérvérnyomásérték változása, a terápiás el­vek módosulása, a kombinációs terápia elő­térbe kerülése és az új gondozási formák kialakulása és gyakorlati megvalósítása szerepelnek kiemelt témaként. Értékelésre kerül a szakmai irányelv szükségessége, értéke és használhatóságának kérdése a gyakorlat szempontjából.

A hypertonia népbetegség, amely alapvetően befolyásolja a lakosság egészségi állapotát, morbiditását, mortalitását, életminőségét. A szövődmények előfordulásának csökkenését kedvezően befolyásolja a helyes - irányelvek által meghatározott - kezelés, a hatékony gondozás, a célvérnyomás elérése és tartós megtartása, a beteg-orvos együttműködés hatékonysága. A beteg-orvos, asszisztencia-gyógyszerész közötti együttműködés jelentőségét a nemzetközi szervezetek (WHO, PGEU, NICE) számos állásfoglalása is hangsúlyozza. Egyre nagyobb jelentőséggel bír az egészségügyi ellátórendszer általános színvonala, az egységes információrendszer és a telemedicina modern eszközeinek kiterjedt használata. Rendkívül fontos a gyógyszer-adherencia mértéke. Hazai, saját tapasztalataink szerint az újonnan gyógyszeres kezelésbe vett betegek közel 40%-a a második-harmadik hónapban már nem szedte az előírt gyógyszerét. Az otthoni vérnyomásmérés, a vérnyomásnapló vezetése, az okostelefonok által közvetített betegoktatás, és gyógyszerbevételi ellenőrzés növeli az adherenciát. Az igazi előrelépést az jelentené, hogy - a szívelégtelenség gondozásához hasonlóan - nevesített hypertonia-szakrendelések látnák el a hypertoniás betegeket (egyetemi centrumok budapesti, megyei kórházak belgyógyászati osztályaihoz, illetve a praxisközösségekhez rendelten) hazánkban.