A hypertonia népbetegség, alapvetően meghatározza a la kos - ság egészségi állapotát, morbiditását, cardiovascularis mortalitását, rehabilitációját, életminőségét. A betegség megelőzése, korai felismerése, hatékony kezelése, a gon dozás minősége a népegészségügyi program fontos része. A terápia sikerét, a célvérnyomás elérését és tartós fenntartását - sok egyéb tényező mellett - a gyógyszer-adherencia és -perzisztencia szabja meg, amelynek egyik döntő eleme az orvos-beteg optimális együttműködése. A perzisztencia sikertelensége okozza a terápiás kudarcok nagy részét. A CONADPER-HU vizsgálat fő célkitűzése az orvosbeteg együttműködés optimalizálása (fokozott ellenőrzés, információnyújtás, otthoni vérnyomásmérés, telemedicinális eszközök használata), ezáltal a célvérnyomást elérő betegek arányának növelése és a rezisztens hypertoniás betegek számának csökkentése volt. A vizsgálat igazolta, hogy a komplex gondozási rendszer hatékony, kedvezően befolyásolja a perzisztenciát. Az is tisztázódott, hogy az első három hónap dönti el a további tartós terápiás sikert.

A telemedicina ma már az egészségügy nélkülözhetetlen része és túljutott a kórházi információs rendszerek kimunkálásán. A modern alap- és szak - ellátás igényli a korszerű kapcsolatrendszer kialakítását a beteg és az orvos között. Ennek egyik fő oka az a törekvés, hogy a betegségek kezelését minél magasabb szintre emeljük, növeljük a megelőzés és a folyamatos gondozás színvonalát, vonjuk be a beteget mint aktív szereplőt a kezelés-gondozás folyamatába. Ez utóbbi egyre nagyobb igény, főleg amióta a telekommunikáció változatos formáiban a betegek egyre tájékozottabbak lettek. A telemedicina technikai megoldásai két formában jelentkeznek. Az egyikben a különböző telekommunikációs rendszereken keresztül orvosi mérőeszközök (szenzorok) jelei, mérési eredményei továbbításra kerülnek az orvoshoz. A másik megoldás az okostelefonok és egyéb eszközök (iPad, tablet) segítségével történik, amelyben a beteg jeleket, adatokat, tüneteket továbbít kezelőorvosa felé. Ugyanakkor a beteg információkat (például étrend, életstílus stb.) és utasításokat kaphat orvosától, kialakulhat egy folyamatos orvos-beteg konzultáció, amelyben a beteg az orvos partnere. Ezt a megoldást elősegíti a telekommunikációs eszközök rohamos terjedése a társadalom minden rétegében. A szerzők bemutatják mindkét megoldás módszereit, majd részletezik a telemedicinális módszerek gyakorlati szempontjait hypertoniabetegségben.

A szerzők egy beavatkozással nem járó, egyéves, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálat keretében a vérnyomás-variabilitás rövid távú (ABPM), valamint közepes és hosszú időtartamú mérés indexeit (standard deviáció - [SD] és variációs koefficiens [VC]) és azok hasznosságát elemzik a magyarországi hypertoniás populáció gondozási fázisában. A populációt két részre osztották: az aktív csoportban a gondozás során telekommunikációs eszközök segítségével maximális mértékben fokozták a beteg-orvos kapcsolatot és a betegek oktatását, saját aktivitásukat. A nem aktív csoportban a hagyományos gondozás zajlott. Mindezeken belül 6725, 18-64 év közötti és 1005, 65 év feletti hypertoniás beteg adatait elemezték. A vizsgálat indításakor 243 esetben ABPM-vizsgálat történt. 1407 diabeteses hypertoniás beteg adatait is összehasonlították a nem diabeteses betegekével. Elemezték az eddigi nemzetközi és hazai tapasztalatokat. Jelen vizsgálatban a hypertoniagondozás első három hónapja során a szisztolés és diasztolés vérnyomás-variabilitás csökkent a 18-64 éves csoportokban, de az aktív csoportban nagyobb méretű csökkenést lehetett elérni A 65 év felettieknél csak a szisztolés variabilitásban találtak szignifikáns változást, de itt is a variabilitási indexek az aktív csoportban végig kisebbek voltak. A 65 év felettieknél a diasztolés variabilitás nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem. A diabeteses hypertoniásoknál a variabilitási indexeket csak a 12. hónapra sikerült csökkenteni. Egyértelműen igazolni lehetett, hogy a kiemelt szintű orvos-beteg kapcsolat kedvezően befolyásolja a vérnyomás-fluktuációt hypertoniás betegekben.

A vizsgálat célkitűzése a célvérnyomás-elérés arányának növelése és a vérnyomás-variabilitás csökkentése volt. Ez a kettős célkitűzés biztosítja az optimális terápiás sikert. A cél elérése érdekében a hypertoniás betegek fokozott gondozását a beteg-orvos-asszisztens együttműködés növelésével, valamint telemedicinális eszközök biztosításával kívántuk elérni.

A szerzők a részletes elemzést 4071 aktív és 2654 nem aktív csoportba sorolt beteg adatai alapján végezték. A 18-64 év közöttieknél mindkét csoportban a szisztolés és diasztolés vérnyomást - döntő módon az első három hónap alatt - a kiindulási értékhez viszonyítva szignifikánsan tudták csökkenteni és a továbbiakban egy éven keresztül fenntartani. A legnagyobb méretű szisztolésnyomás-csökkenést a Medigen applikációt használó aktív csoport tagjainál érték el. A 140/90 Hgmm alatti vérnyomás elérési aránya az aktív és nem aktív csoportban egyaránt a kiindulási értékhez viszonyítva minden időpontban szignifikánsan nagyobb volt (70% feletti) és ezt a csökkenést a megfigyelés teljes időszakában tartani lehetett. A legkedvezőbb eredményt itt is a Medigen szoftvert alkalmazók körében találták. A 65 év felettieknél a célvérnyomás-elérés az első három hónapban itt is jelentősen növekedett, de a két csoport egyenetlen esetszáma miatt a kapott adatokat csak megközelítő értékűnek tartották. A célvérnyomás el nem érésének fő tényezői az elhízás, az alkoholfogyasztás, a cukorbetegség és a perifériás érszűkület, valamint a férfi nem. A Medigen applikációt használók célvérnyomás-elérési esélyeit az aktív csoport applikációt nem használóival szemben 21%-kal növeli; a nem aktív csoporttal szemben ez az esélynövekedés 31%-os. A célvérnyomás-elérési arány különbsége az aktív és nem aktív csoport között még szembetűnőbb volt a diabeteses hypertoniás betegeknél. Az elemzés azt is bizonyította, hogy a gyógyszeres kezelés a hazai és az ESHirányelveknek teljesen megfelel és jól tükrözi a hazai klinikai gyakorlatot.