Klinikum

A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

2017. JÚLIUS 04.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportja (NSAID-ok) a világszerte a legnagyobb számban eladott gyógyszerek közé tartozik. A termékek széleskörű elterjedtsége és könnyű hozzáférhetősége azonban könnyen facilitálhatja akár indokolatlan, túlzott használatukat is. Az intő jelek pedig szaporodnak: az elmúlt évek során számos különböző módszertannal készült tanulmány vetette fel az NSAID-fogyasztás, valamint az akut miokardiális infarktus (AMI) kapcsolatát. A PRECISION tanulmány egy nagy esetszámú, prospektív elemzés keretében kimutatta, hogy a közvélekedéssel ellentétben az ibuprofen és a naproxen nem számít a COX-2 inhibitorok kardiális szempontból biztonságosabb alternatívájának.

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát. A kutatók IPD (individual patient data) metaanalízis során elemeztek különböző országok (Finnország, Kanada, valamint az Egyesült Királyság) egészségügyi adatbázisai alapján anyagokat. Céljuk az volt, hogy meghatározzák az akut miokardiális infarktus kockázatát az NSAID szedés megkezdéséhez képest eltelt idő függvényében, valamint hogy felmérjék a gyógyszerdózis és a szedés időtartama által kiváltott potenciális kockázatokat. Az alkalmazott módszertan célja egy nagy esetszámú, az általános populációban végzett randomizált tanulmány hatásfokának megközelítése volt. Az elemzett kutatások mindegyike külön, az egyéb kardiovaszkuláris mellékhatásoktól elkülönítve vizsgálta az akut miokardiális infarktus előfordulásának gyakoriságát az NSAID-fogyasztók valamint a kontrollcsoport körében, szeparált adatokat tartalmazott mind a tradicionális, mind a COX2-szeletív NSAID-ek hatásaira, illetve az idős és a teljes populációt lefedő adatbázisokkal dolgozott. Irodalomkutatás és regresszióanalízis során meghatározásra és kontrollálásra kerültek a leggyakoribb, az összes tanulmányban előforduló zavaró változók: az életkor, a cukorbetegség, a hiperlipidémia, egyéb szív- és érrendszeri betegségek, valamint a reumatoid arthritisz. Az elemzés összességében 446,763 egyénre vonatkoztatóan tartalmazott adatokat, akik közül 61,460-an estek át akut miokardiális infarktuson.

Az IPD meta-analízis eredményei kimutatták, hogy az NSAID-ek által kiváltutt akut miokardiális infarktus kockázata a gyógyszerszedés első hetében meredeken emelkedik. Celecoxib és diclofenac alkalmazása során az AMI diagnózisát leggyakrabban az első hét nap során állították fel, míg az ibuprofen, naprofexen és rofecoxib esetében a kezdeti emelkedett kockázati rátát a 8-30 nap közötti időszakban egy második, ezt megközelítő incidenciahullám követte. Hosszú távú, harminc napot meghaladó gyógyszerszedés esetében az infarktus rizikója nem haladja meg a kezdeti periódusban tapasztaltat. Az időhatás mellett a dózishatás is jelentősnek bizonyult: a növekvő napi NSAID-dózis szintén összefüggést mutatott az AMI előfordulásának kockázatával. Az átlagos, 8-30 nap közötti gyógyszerhasználat esetén az emelkedett gyógyszerdózis szerepe különösen jelentős volt a rofecoxib (>25 mg/nap) esetében, de a naproxen (>750 mg/nap) és az ibuprofen (1200 mg/nap) kapcsán is kifejezetten károsnak bizonyult. Amennyiben az adagolás időtartama 30 napon túlnyúlt, a rofecoxib és az ibuprofen esetében a dózishatás továbbra is megfigyelhető maradt, azonban a naproxen esetén nem volt kimutatható. A diclofenac és a celecoxib esetében a dózis-hatás összefüggés jóval alacsonyabb mértékben volt megfigyelhető. A gyógyszerek szedési időtartamának növekedése egyik vizsgált NSAID esetében sem mutatott összefüggést az AMI incidenciájának emelkedésével. Bally metaanalízise alátámasztotta a PRECISION tanulmány fő konklúzióját, kimutatva hogy a feltüntetett dózisokban a celecoxib kardiovaszkuláris biztonság szempontjából nem bizonyult veszélyesebbnek az ibuprofennél és a naproxennél. Az összes vizsgált NSAID közül a rofecoxib esetében bizonyult a legmagasabbnak az AMI rizikója.

Bally eredményei alapján összességében elmondható volt, hogy a kontrollcsoporthoz képest bármelyik, bármilyen dózisban, bármeddig szedett NSAID emelkedett infarktuskockázatot jelentett, amely a gyógyszerszedés elhagyását követően fokozatosan csökkent. A klinikai gyakorlat számára a tanulmány fontos üzenete lehet az indikációk mérlegelésének szükségessége NSAID-ek elrendelése esetén. Ugyan a tanulmány kritikusai kiemelték, hogy a leírt rizikók továbbra is alacsonynak bizonyulnak populációs szinten, de különösen a magas dózisú terápiák megkezdése előtt az abúzus visszaszorításának céljából minden esetben ajánlott az előnyök és kockázatok gondos összevetése.

Eredeti közlemény:
Bally, Michèle, Nandini Dendukuri, Benjamin Rich, Lyne Nadeau, Arja Helin-Salmivaara, Edeltraut Garbe, and James M. Brophy. "Risk of acute myocardial infarction with NSAIDs in real world use: bayesian meta-analysis of individual patient data." bmj 357 (2017): j1909.


Szemlézte:
Cseh Katalin dr.
eLitMed.hu
2017.július 4.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

Újabb ismeretek a spondylarthritisek patogeneziséről - A Figyelő 2016;1

KOVÁCS LÁSZLÓ

A spondylarthritisek (SpA-k) patogenezisének központi helyszíne a számtalan kisebb-nagyobb enthesis, ahol mechanikai stressz és szisztémás IL23-túltermelődés következtében aktiválódnak az enthesis szövetéhez kötött speciális, Th17 fenotípusú rezidens T-sejtek. A szisztémás IL23 fő forrása a vastagbél, a betegség fő genetikai kóroki tényezője, a HLA-B27 molekula pedig a szintézisének végső lépései során fellépő kóros sejtélettani reakció révén váltja ki macrophagokban az IL23 túltermelődését.

Klinikum

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és családtervezés – a reumatológus szemével - A Figyelő 2017;1

SEVCIC Krisztina

Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy az RA-s nőknek kevesebb gyermekük születik, illetve gyakoribb köztük a gyermektelenség, különösen, ha fiatal életkorban (30 éves kor előtt) diagnosztizálják betegségüket, illetve ha a diagnózis felállításakor még nincs gyermekük.

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

TOMCSÁNYI János

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Agykutatás

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.