Az erényöv tárgyi kultúráját mutatja be a Római Magyar Akadémián a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum anyagából összeállított, szombattól látható tárlat. A tárlaton 8, többségében újraalkotott műtárgy és másolat látható, valamint tucatnyi kép digitális reprodukciója és számos szöveges idézet. A kiállítás iránt nagy az érdeklődés Rómában, már beharangozta a La Repubblica és az Il Messagiero, ugyanis az erényöv mítosza Itáliához kötődik nemcsak tárgyként, hanem szövegben is. A velencei övnek, máskor Vénusz szalagjának nevezett erényöv szó a legtöbb európai nyelvben a 15. században jelent meg erkölcsösség, szűziesség, tisztaság, ártatlanság jelentésben. A latin eredetit (cingulum) ugyanakkor már régóta használta a teológiai irodalom. Ennek az értelmezésnek semmi köze sem volt a szexuális tárgyhoz; átvitt értelemben és hasonlatként használta a testi megtartóztatás és a szeplőtlenség leírására Nagy Szent Gergely. Az erényöv használatának eredete a közhiedelem szerint a keresztes háborúk korába nyúlik vissza, célja pedig az asszonyi hűség kikényszerítése volt. Ez az elképzelés azonban hamis. A középkorban használt erényövek mítosza a 16-18. században jelent meg, a középkor és a reneszánsz korának embere ezt még nem ismerte; az erényöv fogalmát metaforikusan, átvitt értelemben alkalmazta. A 17. században Boccaccio szatírában jeleníti meg az övet mint nevetséges dolgot, mert az a véleménye, hogy a erényesség ilyesfajta megőrzése a nőknél lehetetlen. A 18. század enciklopédistái írásaikban tudományosítják az erényövet, ezt egyre többen készpénznek veszik és hamisítványok tucatjai készülnek, a múzeumok pedig megveszik őket. Ilyen régi hamisítvány van Velencében, a Palazzo Ducaléban. A pádovai herceget meggyilkolták és ezt utólag azzal igazolták, hogy brutálisan bánt feleségével és barátnőivel, mert erényövet csatolt rájuk. A halála utáni leltárnál azonban nem találták meg az erényövet, ezért hamisítottak egyet. Az erényöv valódi története az elmúlt ötszáz év mentalitás-, szexualitás- és orvostörténetének, valamint muzeológiájának torzításokkal, hamisításokkal és visszavetítésekkel gazdag láncolata. Ez sokkal inkább a modern korról szól, pontosabban arról, hogy a haladás hívei a felvilágosodás századától kezdve hogyan akarták a középkor és a reneszánsz kultúráját szemlélni. A kiállítás ennek az elképzelt középkori tárgynak hamisított múzeumi műtárgyakkal alátámasztott kivetítési kísérletét tárja a látogatók elé. MTI