A visegrádi országokéhoz hasonló, a Nyugat-Európaiakhoz képest jóval kevesebb, míg a volt Szovjetunió tagállamainál jóval több szívkatéterezést végeznek hazánkban, igaz, világviszonylatban Magyarország a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozások számában dobogós helyen áll. Mindez azon a csütörtöki sajtótájékoztatón derült ki, amelyet a Magyar Kardiológusok Társasága által szervezett, három napos 19. Alpok-Adria Kongresszus megnyitása alkalmából tartottak Budapesten.

A kongresszus olyan hidak építését kísérli meg, melyek szabad áramlást biztosítanak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése és kezelése terén a fejlett és átmeneti gazdaságú országok között – fogalmazott Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója, hozzátéve, a kongresszuson a hazai és nemzetközi szakemberek nem csak a régiók szakmai különbözőségeire hívták fel a figyelmet, hanem a régiók közötti eltérések politikai és gazdasági okaira is.

A szívkatéterezések száma hazánkban nem csökkent, mert a koszorúér betegek ellátására 5-10 százalékos plusz kapacitást biztosítottak – mondta lapunk kérdésére válaszolva Merkely professzor. Ezért bár visszaesés nem volt, a magasabb ellátási igények szemben állnak a gazdasági lehetőségekkel. Bár összességében több pénz jut a kardiológiai megbetegedések kezelésére, első sorban az akut esetek ellátására biztosítanak forrásokat.

Míg hazánkban a Visegrádi Országokhoz hasonló számban látnak el heveny szívizom infarktusos betegeket, négyek közül kiemelkedik Csehország, ahol sokkal jobb a helyzet az akut kezelések számát illetően mint nálunk. Közép-Kelet Európa országai közül a volt Szovjetunió tagállamaiban a legrosszabb a helyzet, míg Európa nyugati országaihoz viszonyítva Magyarország nem áll túl előkelő helyen – mondat lapunknak Merkely Béla.

A konferencia témái azonban nem csak az életmentő szívkatéterezésekre fókuszálnak, a résztvevők megismerhetik Közép-Kelet Európa aktuális egészségügyi témáit, a különböző országok szívizominfarktus, szívelhalás kezelési, megelőzési gyakorlatát is.

Bár hazánkban a várható élettartam meghosszabbodása 1993 és 2009 között meghaladta az Európai Unió legfejlettebb országainak átlagos élettartam növekedését, két évvel ezelőtti adatok szerint a 74,1 éves várható élettartam azonban még mindig 6,2 évvel alacsonyabb volt az EU átlagánál. A szív- és érrendszeri betegségekre visszavezethető halálokok számának csökkenése két és fél évvel járul hozzá a várható élettartam ötéves meghosszabbodásához, amely a gyógyítás fejlődésének a megelőzésnek egyaránt köszönhető.

A magasvérnyomás-betegség, a cukorbetegség és a hyperlipidaemia korszerű kezelése, a már kialakult szívkoszorúér-betegségek, pangásos szívelégtelenség, ritmuszavarok és agyérbetegségek gyógyszeres terápiája jelentősen csökkentette a halálozások számát. A leglátványosabb eredményt az intervenciós kardiológiának, illetve a hatékony, egész országra kiterjedő katéteres sürgősségi ellátásnak köszönhetjük.

Miközben a népesség öregedett, a heveny szívizomelhalásban meghaltak száma az 1993. évi 15 ezerről 2009-re 7800-ra csökkent. Ez önmagában közel negyven százalékát teszi ki az összhalálozás húszezres csökkenésének. A kiemelkedően jó eredmények ellenére azonban a hazai szív-és érrendszeri halálozások száma több mint kétszerese az EU átlagának.

Az epidemiológiai adatokból ismerten szomorú tény még mindig, hogy a közép-kelet európai országokban is javuló tendenciát mutat, de a nyugati országokénál magasabb a hirtelen szívhalál gyakorisága. A hirtelen szívhalál csökkentésére irányuló törekvés paradoxonja az, hogy a megfelelő rizikófelmérés és az alapbetegségek elsődleges ellátása mellett a primer és szekunder megelőzés során alkalmazott terápiás lehetőségek – elsősorban a szívkatéterezések vagy az ICD beültetések száma - a hirtelen szívhalál esetszámaihoz képest még mindig alacsonyak az átmeneti gazdaságokban.

A szeptember 15-17-ei budapesti rendezvény fókuszában a „Device for life” (Eszközt az életért) és „Stent for life” (Stentet az életért) kezdeményezések állnak. A kongresszus célja az is, hogy felhívja a figyelmet az átmeneti gazdaságokban folyó kardiológiai betegellátás során felmerülő igényekre és ezek optimális megoldási lehetőségeire.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2011-09-16