Az egyre nagyobb arányt képviselő idős korosztály önálló életvitelét alapvetően meghatározza az időskori elesés, valamint az esetleges eleséstől való félelem. Az eleséstől való félelem akkor válik kórossá, ha kialakul az önbizalomvesztés, a tartós félelemérzet az elesés miatt. Továbbá ez azzal is jár, hogy az idős ember korlátozza a fizikai tevékenységét, ami rontja a jövőbeli funkcionális képességeit, valamint növeli az intézetbe kerülés kockázatát. Jelen összefoglaló tanulmány áttekinti a szakirodalomban előforduló elnevezéseit, a gyakoriságát, a vizsgálómódszereit. Kitér arra is, hogy a jelenlegi kutatási eredmények szerint hogyan lehet megelőzni a kialakulását, illetve hogyan lehet mérsékelni (esetleg megszüntetni) a már meglévő kóros félelmet.

A pajzsmirigy csökkent működése gyakori az idősekben. A hypothyreosis gyakori okai között szerepel a pajzsmirigy autoimmun megbetegedése, a korábbi pajzsmirigyműtét és a radiojód-terápia. A tünetek atípusosak lehetnek, és a szérumpajzsmirigy-stimuláló hormon szintjének mérését a laboratóriumi vizsgálatok részeként feltétlenül el kell végezni. Az emelkedett szérum-TSH-szint megállapítását ismételt vizsgálattal kell megerősíteni.

Az esendőség, mint egy igen összetett, a fiziológiás öregedés folyamatával összefonódó patológiás állapot, amely az idős betegben a külső és belső stresszek összervezeti kivédésének elégtelenségéhez vezet, egyre nagyobb hangsúlyt kap az újabb szakmai közleményekben és a hypertonia időskori kezelésének irányelveiben. Ez a geriátriai szindróma a súlyosabb mellékhatások valószínűsége miatt nagyfokú óvatosságot igényel.

A sarcopenia, vagy időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idősebb korosztály nagyobb számának köszönhetően is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elő­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerő és a funk­cionális füg­getlenség egyidejű csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelődéshez vezet. A sarcopenia elsődleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertőzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítő tényezők és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szűrésére és kórismézésére kérdőívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthető az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminőség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelőzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erőkifejtést igénylő aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetőségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyőzően hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlődést serkentő aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Az idősebb korosztály aránya és életkilátása fokozatosan növekszik társadalmunkon belül, ráadásul ebben az életszakaszban a hypertonia és a csökkent veseműködés előfordulási gyakorisága már meghaladhatja a 60%-ot. Közleményünkben ismertetni szeretnénk a hypertonia és a krónikus vesebetegség kezelésének fontosságát, hangsúlyozva a CKD korai felismerésére és kezelésére vonatkozó szakmai megfontolásokat.