Az új struktúra az alapellátás megerősítésére épül, a járóbeteg-ellátásban az átfedésmentesség elérése a cél, de emellett a gondozói hálózat átszervezésére is figyelmet kell fordítani. Mindezt Cserháti Péter, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős helyettes államtitkára mondta a Balatonfüreden megrendezett XIII. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencián csütörtökön. A Semmelweis Terv alap, amelyre építkezni lehet, így annak járóbeteg-ellátásról szóló fejezete sem végleges – nyitotta expozéját Cserháti Péter. Az új önkormányzati törvény nagymértékben befolyásolja, milyen ambuláns rendszer alakul ki, hiszen a fekvő- és az integráltan működő járóbeteg-szakellátók – az összes ilyen intézmény 75 százaléka – állami kézbe kerülne, egynegyedük pedig a helyhatóságok fenntartása alatt maradna. A költséghatékonyabb ellátás érdekében már idén 120 ellátási forma került be az egynapos sebészeti ellátások körébe, ezek forrásául is szolgált a 3 milliárdos miniszteri keret, míg az uniós beruházásokból származó többletkapacitás-igény kielégítésére 5,5 milliárd forintot különítettek el a gyógyító-kasszából, amelyből 1,7 milliárd került felhasználásra. A maradék fejlesztési célokat szolgál, amelyet pályázati úton terveznek kiosztani a szervezeti és funkcionális integrációból eredő többletkapacitás-igényre. Azonban nagy gondot jelent, hogy a járóbeteg-ellátás fejlesztését célzó TIOP pályázatokhoz kötődő rendszer ezer sebből vérzik, utólag kell jogszabályt szabni az új és felújított rendelők működtetéséhez – mondta Cserháti. Ne legyen elit a kórház Tovább kell gondolni a népegészségügyi termékdíjjal terhelt áruk listáját, több figyelmet fordítani a laborkasszára, s ellenőrizni a továbbképzéseket – mondta a konferencián dr. Paller Judit országos tiszti főorvos, azt is hozzátéve, túl kell lépni végre azon, hogy a fekvőbeteg-ellátás elit ellátás. Bár a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) hivatott beszedni a népegészségügyi termékdíjat, az ÁNTSZ feladata lehet, hogy az adóval terhelt termékek listáját egészségügyi szempontból folyamatosan felülvizsgálja, bővítse. A működési engedélyek kiadásának rendszere is kontrollra szorul, ahogyan a továbbképzéseket is ellenőrizni kell, mert bár az ilyen rendezvényeken szerzett kreditekre szükség van, ám nem a részvételt, hanem a megszerzett tudást kellene pontozni. A laborkassza pazarló és egyben hiányos a tiszti főorvos szerint, az orvosok túl nagy szabadságot kapnak a vizsgálatok elrendelésében. A laborokba szóló beutalók nagy száma eredhet az orvosok bizonytalanságából, de a laborkasszát csapoló törekvések is ismertek. Az ellátási szintek kompetenciáit csak párbeszéd útján lehet meghatározni, s amennyiben az alapellátásra épül az új struktúra, minden háziorvost fel kell készíteni arra, hogy el tudja látni a feladatait. A járóbeteg-szakellátás megerősítése érdekében túl kell lépni azon az ideán, hogy a kórházi ellátás elit ellátás a többi formával szemben, mint ahogyan azt a gyakorlatot is meg kell szüntetni, hogy az ambulancián dolgozó orvosok saját anyagi érdekből, vagy a magasabb finanszírozási érték miatt kórházban lássák el azokat a betegeket, akik ambulánsan is kezelhetők lennének – vélte Paller Judit. Alacsonyabb szint, olcsóbb ellátás A járó- és fekvőbeteg-kasszák arányát, a területek feladatainak kereteit a minisztérium határozza meg, azonban a rendszert jól működtetni csak úgy lehet, ha minél alacsonyabb szinten, minél olcsóbban látják el a beteget – vélekedett előadásában dr. Schiszler István. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) stratégiai és szakigazgatási főigazgató-helyettese úgy vélte, rugalmasabb struktúrát kell felépíteni, szem előtt tartva, hogy a járóbeteg-ellátás előtérbe helyezése valóban olcsóbbá teheti az ellátórendszert, ám csak akkor, ha egyúttal csökken a kórházi ágyak száma is. Elsődleges feladat lenne a valós adatok felmérése a teljesítményekről és a költségekről, hiszen hogy mennyibe kerül valójában a járóbeteg-ellátás, az csak egy egységes költségelszámolási rendszerben derülhet ki. Ez lenne a feltétele az ellátók által régóta követelt kódkarbantartásnak is, hiszen jelenleg 1998-99-es felmérések alapján működik a finanszírozási rendszer. A strukturális átalakítás nyertese lehetne a járóbeteg-ellátás – ezt már dr. Drexler Donát, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) Ellátásszervezési és Finanszírozási Főigazgatóságának ellátástervezési igazgatója mondta. Mivel a járóbeteg-ellátás erősítése kinyilvánított kormányzati szándék, az ágazatban csökkenteni fogják az aktív ágyak számát, így ambulánsan kell gyógyítani a betegeket. A jövőben a járóbeteg-ellátásban is meghatározzák a progresszivitási szinteket, s bevezetik a szükségletalapú kapacitásszervezést. *** Éppen az „ágazat életéért harcolt” Szócska Miklós államtitkár a konferenciával egy időben a kormánypárt frakcióülésén, miután szerdán a kormányülésen is kiemelt téma volt az egészségügy – mondta Cserháti Péter, aki végül a csütörtöki konferencián úgy fogalmazott: „izgalmas állapotban vagyunk”, hiszen „ma dől el, milyen szerepet szánnak az egészségügynek”. Most nem csupán a 2012-es költségvetés tervezése miatt izzik a helyzet, hanem a Munka Törvénykönyv módosítása, és a Széll Kálmán Terv is ezer szállal érintik az ágazatot. A helyettes államtitkár szerint most nincs helye a megosztottságnak, csak valamennyi szereplő egységes erejével tudnak nyomást gyakorolni a döntéshozókra. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2011-09-09 Kapcsolódó anyagok: Az életpályamodellen dolgozik az államtitkárság

Hol lássuk el a beteget?

Ugyanannyi pénzből "több" egészséget! – Interjú dr. Sinkó Eszterrel

Egységes ellátási nívó is kell

Szükségletre korrigált egészségügyi ellátás igénybevételének egyenlőtlenségei Magyarországon