Hat jó nevű orvostudományi folyóirat mindegyikében közöltek a tavalyi év során számos olyan cikket, amelyek valódi szerzői közül a közölt szövegben „kihagytak” néhányat, derült ki a Journal of the American Medical Association négy szerkesztője által készített vizsgálatból, amelynek első szerzője a JAMA egyik szerkesztője, S. Wislar. A tanulmány eredményeit eddig nem közölték, magyarul először a Népszabaságban számoltak be róla. Elhallgatott szerzők A lapokban megnevezett szerzőket anonim módon, online kérdőív kitöltetésével kérdezték meg. Összességében a közlemények 8%-áról derült ki, hogy a szerzők közölt felsorolásából hiányzott egy vagy több közreműködő, akit a folyóiratok elfogadott publikációs irányelvei szerint néven kellett volna nevezni – az anyagi érdekeltségeivel és a cikkben említett termékekkel kapcsolatos egyéb érdekeivel együtt. Szellempublikáció Az angolul „ghostwriting” (magyarul körülbelül: „szellempublikáció”) néven ismert tevékenység azt jelenti, hogy egy bizonyos gyógyszer vagy egyéb termék szempontjából érdekelt (tehát nem független) személy komolyan részt vesz a kutatásban és az eredményeket tartalmazó közlemény írásában, de a munkája nem a saját nevén, hanem „független” szakember, például egyetemi oktató neve alatt jelenik meg. Ez értelemszerűen megtéveszti a közlemény olvasóit – legalábbis azokat, akik veszik maguknak a fáradságot, és következetesen elolvassák a cikkek végén apró betűvel feltüntetett „Érdekütközés” vagy ehhez hasonló nevű bekezdést, amelyben a szerzők kötelesek megadni az esetleges (anyagi) érdekeltségeiket. Elterjedt gyakorlat Az online kutatáshoz csatlakozott a neves JAMA további három szerkesztője is. Az eredményeik szerint a New England Journal of Medicine-ben közölt cikkek 10,9%-ában igazolták nem nevezett szerzők közreműködését, de a saját házuk táján, a JAMA-ban is a cikkek 7,9%-a akadt fenn a hálón, 7,6% a Lancetben és ugyanennyi PLoS Medicine cikkei közül, az Annals of Internal Medicine közleményeiből 4,9% és a Nature Medicine cikkeinek a 2%-a. Önkritika… A PLoS, az Amerikai Egyesült Államok Nyilvános Tudományos Könyvtárának folyóirata, amely önmeghatározása szerint „Olyan kutatók és orvosok nem profitorientált szervezete, akik elkötelezettek, hogy az egész világ tudományos és orvosi szakirodalmát szabadon rendelkezésére bocsássák a köz számára.” A szervezet orvostudományi folyóiratának kiadványának főszerkesztője, Ginny Barbor azt nyilatkozta, hogy ezek az adatok „erősen bizonyító értékűek, és, őszintén szólva, sokkolónak érzem” az eredményeket. „A mi folyóiratunk igen szigorú irányelveket követ, határozott politikánk van a más nevében való írás és a közlemény elkészítéséhez hozzájáruló személyek megnevezése szempontjából, és úgy érzem, hogy ezekben a publikációkban lényegében a szerzők hazudtak nekünk.” Kritika… A NEJM szóvivőjét, Karen P. Buckley-t is „teljesen sokkolta” az eredmény. A folyóirat szerzői a szóvivőn keresztül azt a közleményt adták ki, hogy a JAMA szerkesztői helytelen módon a „ghostwriting” túl széles definícióját használták a vizsgálatukban. A Birodalom visszavág Csak két napnak kellett eltelnie, mire a The New York Times honlapján az idézett cikkre vonatkozó helyesbítés jelent meg a napilap honlapján, amelyet itt szó szerinti fordításban idézünk: „Szerkésztési hiba miatt a pénteken [szeptember 11.] közölt írásunk az orvostudományi folyóiratokban talált ’ghostwriting’ jelenségről – a meg nem említett, illetve a szerzőként feltüntetett személyektől eltérő szerzők által készített kutatásokról – szóló cikkben hibásan állítottuk be az idézett kutatás eredményei között a gyógyszergyártók szerepét. Más vizsgálatokban megállapították, hogy a más személy(ek) neve alatt közölt kutatásokat gyakran gyógyszercégek finanszírozták, azonban az itt idézett vizsgálatban nem keresték a gyógyszeripar általi támogatás bizonyítékait, és nem is találtak ilyent.” A helyesbítés alatt nem szerepel a helyesbítés szerzőjének neve, szóval arról csak találgathatunk, hogy ezt vajon ki írta: ember , szellem, vagy talán maga Anonymus… Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: The New York Times, 2009. szeptember 10.