Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2024. FEBRUÁR 28.

A lipidanyagcsere eltéréseinek vizsgálata felnőtt hypertoniás betegek esetén adatbányászati módszerrel

KOVÁCS Beáta, NÉMETH Ákos, DARÓCZY Bálint, KARÁNYI Zsolt, MARODA László, DIÓSZEGI Ágnes, PÁLL Dénes, HARANGI Mariann

A hypertonia és a hyperlipidaemia együttes előfordulása gyakori, és közös jelenlétük fokozza a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. Célul tűztük ki a lipidanyagcsere eltéréseinek vizsgálatát és annak összefüggését a testtömegindexszel egy nagyméretű, felnőtt hypertoniás betegpopuláción adatbányászati módszerek alkalmazásával. A Debreceni Egyetem Klinikai Központjában kezelt 18 év feletti betegek adatait értékeltük egy 20 éves vizsgálati időszakban.

HUN 2024;28(1)

Lege Artis Medicinae

2024. FEBRUÁR 20.

Az életmódi és gyógyszeres testsúlycsökkentés újabb eredményei

BAJNOK László

A különböző fogyókúrás étrendek rövid távú hatásai között nincs meggyőző alapvető különbség – nincs csodamódszer, hosszú távon pedig mindegyik mellett általános a visszahízás (annál nagyobb mértékű, minél több volt a csökkenés), így a rászorultak többségének egyik sem érdemi hatású (–10% / 2 év viszonylatában). Csak az ét­rendi módszerek egy részének a biztonságossága tisztázott.

HUN 2024;34(1-2)

Lege Artis Medicinae

2023. NOVEMBER 23.

A lipidanyagcsere zavarai endokrin betegségekben

HARANGI Mariann, ZSÍROS Noémi, TÓTH Nóra

A dyslipidaemia kulcsszerepet játszik számos cardiovascularis megbetegedés patomechanizmusában. Számos betegnél nem a lipoprotein-anyagcsere primer zavaráról van szó, a dyslipidaemiát valamely „nem lipid” ok magyarázza. Ezen szekunder dyslipidaemiák meglepően gyakoriak, a hátterükben álló eltérések gyakran nem kerülnek felismerésre, hacsak nem keressük őket. Az endokrin megbetegedések gyakran társulnak dyslipidaemiával.

HUN 2023;33(10-11)

Klinikum

2023. SZEPTEMBER 06.

Egészséges életmód, közvetítő biomarkerek és a microvascularis szövődmények kockázata 2-es típusú cukorbetegek körében

Ismert, hogy az egészséges életmód – normál testsúly, dohányzásmentesség, csak mérsékelt alkoholfogyasztás, egészséges táplálkozás és fizikai aktivitás – összefüggésbe hozható a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) microvascularis szövődményeinek alacsonyabb kockázatával.

HUN

Klinikum

2022. ÁPRILIS 15.

A szérum D-vitamin-koncentrációja és a dementiakockázat közötti összefüggés 2-es típusú cukorbetegeknél

Néhány év óta csökken a cukorbetegek vascularis mortalitása és nő körükben a dementia miatti halálozás. Az általános populációban a jó D-vitamin-státusz csökkenti a dementia kockázatát, de igaz-e ez a diabetesesek körében is?

HUN

Klinikum

2016. JÚNIUS 29.

Hepatotoxicitás kis dózisú methotrexatterápia mellett, avagy különbözőképpen gondozzuk-e a rheumatoid arthritises és az arthritis psoriaticás betegeinket? - A Figyelő 2015;1

KORDA Judit

A methotrexatot (MTX) psorasisban az ötvenes, a rheumatoid arthritis (RA) terápiájában a hetvenes évektől alkalmazzák elterjedten. A kis dózisú MTX a gyulladásos ízületi betegségekben leggyakrabban alkalmazott szer, a psoriasis kezelésében is első vonalbeli gyógyszer, az összes kezelés között a legjobb az ár/terápiás válasz aránya.

HUN

Lege Artis Medicinae

2016. FEBRUÁR 05.

A rosuvastatinkezelés beveze tésének hatása a lipidszintekre és a célértékek elérési arányára familiáris hypercholesterinaemiás és familiaritást mutató hypercholesterinaemiás betegekben

SZTANEK Ferenc

A familiáris hypercholesterinaemia (FH) ge­netikailag heterogén betegség, melyre igen magas összkoleszterin- és LDL-koleszterin-koncentrációk jellemzőek, ezáltal fokozódik az érelmeszesedés progressziója és a korai cardiovascularis (CV) események kockázata.

HUN 2016;26(01-02)

Hypertonia és Nephrologia

2015. SZEPTEMBER 20.

Az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) -gén inszerció/deléció (I/D) polimorfizmusának hatása hemodializált betegek túlélésére

KISS István, SZEGEDI János, KULCSÁR Imre, AMBRUS Csaba, KERKOVITS Lóránt, TISLÉR András, KISS József Zoltán

Bevezetés: Az ACE-gén I/D polimorfizmus és a cardiovascula ris mortalitás közötti kapcsolat vizsgálata ellentmondó eredményeket adott. He mo dia - lizált, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben az emelkedett angiotenzinkonvertálóenzim- szinttel együtt járó DD polimorfizmus mutatott összefüggést a halálozással, elsősorban diabeteses betegekben. A rövid távú (három év) túlélési adatok elemzésével magunk is igazoltuk ezt az összefüggést. Feltételeztük, hogy a hosszú távú megfigyelés során (10 év) megerősíthetők addigi eredményeink és igazolódik az ACE-gén I/D polimorfizmus jelentősége krónikus veseelégtelenségben. Módszer: Beavatkozással nem járó, prospektív, multicentrikus vizsgálatunkban 746 beteget vizsgáltunk, akiknél a klinikai adatok összegyűjtése mellett egyszeri vérmintából az ACE-gén I/D polimorfizmus került meghatározásra (single nucleotide polimorfizmus, SNP). A mortalitás vizsgálatakor három genotípuscsoportot (I/I, I/D és D/D) hoztunk létre, és az adatokat többváltozós Cox proportional hazard modellben elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54,9 év volt és a nők aránya 46,8% volt. A diabetes mellitus gyakorisága 19,3% volt. ACE-gátló kezelésben a betegek 47,9%-a részesült. A vizsgálat megkezdését megelőzően a vérvétel előtti medián dialízis-időtartam 23,8 hónap (IQR 11,2-47,1). Az ACE-gén-genotípusok gyakoriságai eltérőek voltak egymástól [I/D (42,6%), a D/D (37,7%) és az I/I (19,7%)]. A betegek tízéves követése során a medián követési időtartam 29,8 hónap (IQR 12,6-63,4) volt. A D/D genotípusúak rövidebb túlélést mutattak (I/I vs. D/D: log-rank test: p=0,04) az ACEgátló kezelésben nem részesülő betegek között. A többváltozós Cox regressziós modellekben a D/D genotípus (összehasonlítva az I/I genotípussal) a mortalitás szignifikáns meghatározójaként csak az ACE-gátló kezelésben nem részesülő betegek között jelentkezett (HR 0,67, 95% CI 0,46-0,97, p=0,03). Következtetés: Vizsgálatunk eredménye alapján az ACE-gén I/D polimorfizmus ön - ma gában nem befolyásolja a hemodializált betegek halálozását, de felvethető, hogy deléció/deléció (D/D) genotípusú hemodializált betegek túlélését az ACE-gátló ke - zelés kedvezően befolyásolhatja.

HUN 2015;19(04)

Ideggyógyászati Szemle

2013. JANUÁR 25.

Acetilszalicilsav- és clopidogrelrezisztencia: lehetséges mechanizmusok és klinikai jelentõség. II. rész: Potenciális okok és laboratóriumi tesztek

VADÁSZ Dávid, SZTRIHA K. László, SAS Katalin, VÉCSEI László

Az újabb metaanalízisek eredményei szerint a vascularis betegségben szenvedő, laboratóriumi tesztekkel acetilszalicilsav- vagy clopidogrelrezisztensnek bizonyult betegek esetében fokozott a major cardiovascularis események kockázata. Az acetilszalicilsav-rezisztencia felmerült mechanizmusai között szerepel a genetikai polimorfizmus, a thrombocytaaktiváció alternatív útvonalai, az acetil-szalicilsavra nem érzékeny tromboxán-bioszintézis, gyógyszerinterakciók vagy az acetilszalicilsav kis dózisa.

HUN 2013;66(01-02)

Hypertonia és Nephrologia

2012. DECEMBER 08.

A hősokkfehérje 72 genetikai polimorfizmusainak összefüggése a gyermekkori vesebetegségekkel

BÁNKI Nóra Fanni, RUSAI Krisztina, KÁROLY Éva, SZEBENI Bea, VANNAY Ádám, SALLAY Péter, REUSZ György, TULASSAY Tivadar, SZABÓ J. Attila, FEKETE Andrea

Gyermekkorban az ismétlődő húgyúti gyulladás (UTI) a veseszövet hegesedéséhez, majd az ennek talaján kialakuló krónikus veseelégtelenséghez (KVE) vezethet, amely vesepótló kezelést, vesetranszplantációt (VTx) tehet szükségessé. A húgyúti fejlődési rendellenességek különösen hajlamosítanak ismétlődő UTI-k megjelenésére. A visszatérő gyulladások során sérült veseszövet regenerálódását segíti elő a hősokkfehérje 72 (HSP72), amely a degradált fehérjék, sejtek helyreállításával véd a vesekárosodással szemben. A HSPA1B (1267)G allél hordozása csökkent HSP72-termelődést eredményez. Vizsgálatainkban 103 UTI, 26 VTx és 236 egészséges gyermek DNS-mintájában PCR-RFLP módszerrel meghatároztuk a HSPA1B A(1267)G-polimorfizmus előfordulását, és elemeztük a betegek klinikai adatait. A HSPA1B (1267)GG genotípus és HSPA1B (1267)G allél gyakrabban fordult elő az UTI (p=0,0001; CI: 1,378-2,68) és a VTx (p=0,014; CI: 2,29-187,7) -csoportokban a kontrollcsoporthoz képest, és összefüggést mutatott az UTI következtében kialakuló hegesedés (p=0,05; CI: 0,33-1,00) és a KVE kialakulására hajlamosító húgyúti fejlődési rendellenességek (p=0,0072; CI: 1,623-140,6) előfordulásával. Adataink alapján a HSPA1B (1267)G allél hordozása hajlamosíthat recidív UTI, valamint KVE kialakulására, ami felveti ennek a polimorfizmusnak a jelentőségét a mindennapi klinikai és terápiás gyakorlatban.

HUN 2012;16(05)