Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1959. JÚNIUS 01.

Neuropathologiai elváltozások az arteria carotis interna elzáródása kapcsán

GALLAI Margit

A szerző 9 egy- és 1 kétoldali carotis interna elzáródás esetéből egy emboliás eredetű, hét scleroticus és kettő sclerosissal szövődött thrombangitis obliterans volt. Ezek vizsgálata alapján úgy véli, hogy a carotis interna elzáródáson kívül az egyidejűleg jelenlevő általános érmegbetegedés jelentősen hozzájárul a klinikai tünetek, a necrosisok létrejöttéhez és helyének meghatározásához. Különösen a Willis-kör átjárhatósága, ennek fejlődési rendellenességei és kóros elváltozásai lényegesek. A basalis collateralis keringés akadályozottsága megkönnyíti friss carotis elzáródásban a thrombus folytatólagos felterjedését a média és anterior törzsébe. Continuus felterjedést csak friss elzáródáshoz csatlakozva talált, feltételezi, hogy ez a friss thrombus a circ. art. Willisiiben és attól distalisan, az embolusokhoz hasonlóan, később recanalisalódhat helyenként organisált thrombusrészeket hagyva hátra. A széttöredező friss thrombusból microembolusok juthatnak a peripheriás kis erekbe, foltos ischaemiás elváltozásokat okozva. A 10 esetben 11 carotis interna volt elzárva. Ezzel azonos oldalon levő média terület minden esetben károsodott. 3 esetben, amelyekben circ. art. Willisii révén való compensatio anatómiailag akadálytalan volt, csak microscoposan. Az anterior terület lágyulása esetén mindig teljesen vagy részlegesen elzárt volt az a. cer. ant.-nak az a. communicans ant.-tól distalis törzse. Az a. cer. post. terület kielégítő vérellátását a basilaris rendszer biztosítja olyankor is, amikor az vastagabb ággal ered a carotisból. Ha azonban a posterior törzs a Willis körtől distalisan záródik el, az egész ellátási terület sérül. Carotis interna elzáródás ellenére macroscoposan ép maradt a hemispherium két esetben, amikor anatómiailag kifogástalan basalis és pialis collateralis keringés lehetősége állt rendelkezésre.

HUN 1959;12(06)