Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 442

Lege Artis Medicinae

2022. JÚLIUS 18.

Az elhízás modern szemlélete és korszerű kezelése

SIMONYI Gábor, BEDROS J. Róbert, WITTMANN István

Az elhízás komplex, multifaktoriális, fokozott zsírfelhalmozódással jellemezhető betegség, amely számos kedvezőtlen kardiometabolikus hatással és más kísérőbetegségek fokozott kockázatával járhat. Európában jelenleg az elhízás és következményei jelentik az egyik legnagyobb közegészségügyi kihívást.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Endovascularis beavatkozások a cardiogen stroke prevenciójában (fülcse- és PFO-zárás)

NÉMETH László, LUPKOVICS Géza

A cardiogen eredet az ischaemiás stroke egyik leggyakoribb oka. Többnyire pitvarfibrillációval összefüggő emboliáról van szó, de egyebek mellett előfordul és igazolható septumdefektussal, PFO-val összefüggő paradox embolizáció is. Katéteres technikával megoldható az embolia forrását jelentő bal pitvari fülcse és a septumdefektus zárása, az eszközök minőségi fejlődésével a kapcsolatos klinikai vizsgálatok is pozitív eredményt hoztak.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Az elülső koponyaalapi meningeomák mikrosebészeti feltárásai

NOVÁK László, GUTEMA Emánuel, BOGNÁR László

A meningeomák közel 20%-a a koponyaalapon helyezkedik el. Megkülönböztetünk olfactorius árokból kiinduló, ékcsontszárnyi-processus clinoideus anterior, planum sphenoidale, tuberculum-dorsum sellae, clivus-petroclivalis, illetve foramen magnum tapadású meningeomákat.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A dysphagia táplálásterápiájának fejlesztése, különös tekintettel a stroke-betegekre. Magyarországi vizsgálat terve

KOVÁCS Andrea, VERESNÉ BÁLINT Márta, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, FOLYOVICH András

Hazánkban a stroke és közvetlen szövődményei képezik a harmadik leggyakoribb halálokot. A vele együttjáró funkciózavarok, így a nyelészavar kezelése szükséges. Az akut stroke-betegek 30–50%-a szenved dys­phagiában. Ezeknél a betegeknél a csökkent táp­anyag- és folyadékbevitel miatt nagy a dehidratáció, a malnutríció, az aspirációs pneumonia, a decubitus esélye. A rossz prognózis mellett elhúzódó gyógyulásra, emelkedett mortalitásra, magasabb kórházi költségekre lehet számítani. A bemutatandó vizsgálat célja a legfrissebb szakmai ajánlások, szakirodalmi adatok és kutatási eredmények alapján felhívni a figyelmet a dysphagia negatív következményeire, szövődményeire és azokra a hatékony megoldásokra, melyek segítik ezeknek a betegeknek az időben elkezdett és megfelelő konzisztenciával kivitelezett táplálásterápiáját. A szövődmények megelőzése révén csökkenthető a stroke-betegek ellátásának költsége is.

Ideggyógyászati Szemle

2022. MÁJUS 30.

[A Covid-19 a pislogási reflex rendellenességét okozhatja]

COŞKUN Yunus , FİDANCI Halit , ÖZTÜRK İlker , ARLIER Zülfikar

[Jól ismertek a koronavírus 2019 (Covid-19) fertőzéshez társuló neurológiai tünetek és szövődmények. Vizs­gálatunk célja az volt, hogy a pislogási reflex tesztjével ér­tékeljük az agytörzsi és a trigeminus/facialis idegek és az ezek közötti idegpályák működését Covid-19 betegség esetén. Prospektív vizsgálatunkba 30 poszt-covidos be­teget (16 férfi, 14 nő) és harminc egészséges kontrollsze­mélyt (17 férfi, 13 nő) vontunk be. A poszt-covidos beteg­cso­portba olyan személyeket vontunk be, akik orr­garati kenetmintája polimeráz láncreakcióval pozitívnak bizonyult súlyos akut respiratorikus koronavírus 2019 szind­rómára, és akik korábbi klinikai tünetei megfeleltek a Covid-19 betegség diagnózisának. A beválasztáshoz a résztvevők neurológiai vizsgálata normáleredményt kellett adjon. A pislogási reflex tesztjét valamennyi résztvevőn elvégeztük. Elemeztük a pislogási reflex R1, ipsilateralis R2 (IR2) és contralateralis R2 (CR2) hullámait. Az átlagos életkor az egészséges kontroll­csoportban és a poszt-covidos betegcsoportban 34,0 ± 6,4 és 38,4 ± 10,6 volt. A két csoport megegyezett életkorban és a nemek arányában is. Az R1, IR2 és CR2 latenciák/amp­litúdók nem különböztek a két csoport kö­zött. Az oldalak közötti R1-látenciakülönbség 0,5 ± 0,3 és 1,0 ± 0,8 volt az egészséges kontrollcsoportban és a poszt-co­vidos betegcsoportban (p = 0,011). Egy egész­­sé­ges kontrollszemélynek és 12 poszt-covidos betegnek volt legalább egy abnormális pislogásireflex-paramétere (p = 0,001). Tanulmányunk kimutatta, hogy a Covid-19 az agytörzset és a trigeminus/facialis idegeket, valamint az ezek közötti idegpályákat is tartalmazó pislogási ref­lexkör szubklinikus rendellenességét válthatja ki.]

Hypertonia és Nephrologia

2022. ÁPRILIS 22.

A krónikus stressz szerepe az essentialis hypertonia kialakulásában. A rilmenidin helye a stressz által kiváltott hypertonia kezelésében

SIMONYI Gábor

A hypertonia a cardiovascularis betegségek egyik önálló rizikótényezője. Kialakulásában számos tényező játszik szerepet. Ezek közül a krónikus stressz a szimpatikus aktivitás fokozásán keresztül eredményezheti a magasvérnyomás-betegség kialakulását. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás emelkedésének jeleit elsősorban a hypertonia kezdeti – perctérfogat-fokozódással járó – szakaszában észlelhetjük. A szimpatikus aktivitás fokozódása a hemodinamikai következményeken (perctérfogat-emelkedés, tachycardia, coronariavasoconstrictio, proarrhythmia) túl számos kedvezőtlen következménnyel járhat. A metabolikus (inzulinrezisztencia, dyslipidaemia), strukturális és trofikus hatásokon túl (endotheldiszfunkció, vascularis hypertrophia, myocardium-hypertrophia), thromboticus és humorális (prokoaguláció, thrombocytaaggregáció-fokozódás, nátriumretenció, renin-angiotenzin-aldoszteron tengely aktivációja) folyamatok indulhatnak el, amelyek több támadásponton károsíthatják a szervezet működését. A fokozott szimpatikus aktivitás kedvező befolyásolására számos antihypertensiv gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre. Idetartoznak a perifériásan ható alfa- és béta-blokkolók, továbbá a centrálisan ható vegyületek. Ez utóbbiak első generációját (például clonidin, guanfacin, alfa-metildopa) – jelentős mellékhatásprofiljuk miatt – jelenleg ritkán, egyáltalán nem vagy csak szűk indikációs körben alkalmazzuk. A második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidin, az imidazolin-I1-receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatásait, amelyeket kihasználhatunk a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával járó enyhe vagy mérsékelt hypertoniában.

Hypertonia és Nephrologia

2022. ÁPRILIS 25.

A Magyar Nephrologiai Társaság tevékenységének összefoglalása és a társaság jövőképe

WITTMANN István, RIKKER Csaba, BALLA József, IVÁNYI Béla, ZAKAR Gábor, REUSZ György, HARIS Ágnes, MÁTYUS János, POLNER Kálmán, LADÁNYI Erzsébet, REMPORT Ádám, KULCSÁR Imre, WAGNER László, AMBRUS Csaba, FINTHA Attila, TISLÉR András, MOLNÁR Gergő, CSIKY Botond

A Magyar Nephrologiai Társaság (MANET) az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) felkérésére készült összefoglalója a nefrológia területén jártas, vezető szakemberek közreműködésével került megírásra. Bemutatjuk az előzményeket, a jelen helyzetet és a jövő céljainak elérése érdekében általunk tervezett lépéseket. A MANET szakmai, oktatói, tudományos és társadalmi szerepvállalása igen sokrétű, ezért területekre bontva adjuk meg az összefoglalókat. Néhány tevékenységi irányunk még nagyon kezdeti stádiumban van, ezekről csak említés szintjén közöljük a legfőbb célkitűzéseket. Fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy míg a nefrológiai gyógyítás egy része a járóbeteg-ellátás szintjén megvalósítható, elsősorban ami az idült vesebetegség (chronic kidney disease – CKD) korai stádiumait illeti, addig az előrehaladott stádiumban lévők és a szövődmények szűrése és kezelése döntően fekvőbeteg-ellátást igényel.

Hypertonia és Nephrologia

2022. ÁPRILIS 22.

Újdonságok az X-hez kötött hypophosphataemia diagnózisában és kezelésében

RUESZ György Sándor, MIKES Bálint, CSIZEK Zsófia, HORVÁTH Orsolya

Az X-hez kötött hypophosphataemia (XLH) a foszfátanyagcsere veleszületett zavara. Patogenezise összetett, kórfolyamata a foszfáthomeosztázis, illetve a csontanyagcsere összehangolt szabályozási zavarához kötött. Összefoglalónkban áttekintjük a sokszínű manifesztációihoz vezető patofiziológiai sajátosságokat, a diagnosztika lépéseit és a kezelési lehetőségeket. Munkánk aktualitását a Magyarországon most bevezetésre kerülő burosumabkezelés adja, amely egy fibroblastnövekedési faktor-23-hoz (FGF-23) kötődő monoklonális antitest. Az XLH hátterében a ”phosphate regulating endopeptidase homolog, X-linked” (PHEX) gén funkcióvesztéses mutációi állnak, amely következtében a foszfátvesztést okozó FGF-23 szekréciója fokozódik. Diagnózisa az alábbi tünetegyüttes fennállása esetén állítható fel: rachitis és/vagy osteomalacia, hypophosphataemiával és (izolált) renalis foszfátvesztéssel, ami nem társul D-vitamin- vagy kalciumhiánnyal; továbbá meglassult növekedés, aránytalan törpenövés. Konvencionális kezelése per os foszfátpótlásból és párhuzamosan alkalmazott aktív D-vitaminból (kalcitriol vagy alfadiol) áll, amely javítja a csontanyagcserét, azonban az esetek többségében az elért eredmény csak részleges és mellékhatásokkal (nephrocalcinosis) is számolni kell. A PHEX gén, majd az FGF-23 szerepének tisztázása kijelölte a kórfolyamat befolyásolására alkalmas terápiás célpontokat. Ezek közül az FGF-23 ellen kifejlesztett monoklonális antitest terápia hatására a csontanyagcsere normalizálódik a kezelés során, az idejében megkezdett terápiával megelőzhetők az XLH során jelentkező szövődmények. Ugyanakkor a súlyos, mozgáskorlátozottságot okozó csontdeformitások teljes regressziója nem várható. Emiatt fontos, hogy a kezelést minél előbb, még azok kialakulása előtt megkezdjük.

Lege Artis Medicinae

2022. MÁRCIUS 31.

Érfali rugalmatlanság, az artériás stiffness klinikai jelentősége időskorban

BENCZÚR Béla

A magasvérnyomás-betegség és a cardiovascularis kockázat az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Ugyanakkor az öregedés folyamata bizonyos egyénekben sokkal gyorsabbnak tűnik, ami tükröződik a korai vascularis öregedés (early vascular aging, EVA) tünetegyüttesében. Az ütőerek falának rugalmatlanná válásában, az artériás stiffness kialakításában a hypertonia és az öregedés játssza a legfőbb szerepet, amely lényege az EVA-nak: a nagy elasztikus arté­riák (főleg az aorta) falának középső rétege veszít a rugalmasságából. Ez a folyamat jól mérhető a pulzushullám terjedési sebességével. Az idős hypertoniás egyénekben a nagy artériák rugalmatlansága, a szisztolés és diasztolés vérnyomás különbsége fokozódik, a pulzusnyomás megnő, köszönhetően a hullám-visszaverődésnek. Az érfali rugalmatlanságnak prediktív szerepe van a ké­sőbbi szív-ér rendszeri események (koszorúér-betegség, stroke, vascularis dementia), de még az összmortalitás szempontjából is. A korai vascularis öregedés és a szupernormális vascularis öregedés (supernormal vascular aging, SUPERNOVA) koncepciója segít ér­telmezni, miért alakulnak ki egyesekben korai célszervkárosodások és érrendszeri szövődmények, mások miért maradnak jó­val „fiatalabbak” kronológiai életkoruknál. Új gyógyszereket fejlesztettek az EVA kezelésére, melyeknek akkor lehet szerepük, ha az életmódkezelés és a hagyományos, ri­zi­kó­faktorokat csökkentő gyógyszerek hatása már nem elegendő.

Lege Artis Medicinae

2022. MÁRCIUS 31.

Morbiditási és mortalitási kockázat SGLT-2-gátlóval vagy DPP-4-gátlóval kezelt 2-es típusú diabetesben

CSÉKE Balázs

Amióta a 2-es típusú diabetes (T2DM) akut metabolikus szövődményei ritkábbá és kevésbé súlyossá váltak, az érintett betegek körében egyre jelentősebbé vált a hosszú távú szövődmények megelőzése. A diabeteses betegek mortalitási mutatója közel négyszeres az általános népességhez képest. Ez nagyrészt a cardiovascularis szövődményekre vezethető vissza. A legalaposabban tanulmányozott kimeneteli események a nem halálos myocardialis infark­­tus, illetve stroke és a cardiovascularis halálozás. A nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátló (so­dium-glucose cotransporter-2 inhibitor, SGLT-2-gát­lók) gyógyszercsalád megjelenése óta külön fi­gyelmet kapott a hospitalizáció szívelégtelenség miatt (hospitalization for heart failure, HHF) is.