Ideggyógyászati Szemle Proceedings

Endovascularis beavatkozások a cardiogen stroke prevenciójában (fülcse- és PFO-zárás)

NÉMETH László1, LUPKOVICS Géza2

2022. JÚNIUS 16.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings - 2022;7(1)

Bevezetés: A cardiogen eredet az ischaemiás stroke egyik leggyakoribb oka. Többnyire pitvarfibrillációval összefüggő emboliáról van szó, de egyebek mellett előfordul és igazolható septumdefektussal, PFO-val összefüggő paradox embolizáció is. Katéteres technikával megoldható az embolia forrását jelentő bal pitvari fülcse és a septumdefektus zárása, az eszközök minőségi fejlődésével a kapcsolatos klinikai vizsgálatok is pozitív eredményt hoztak.

Módszerek: Az előadás ezen módszerek alkalmazásának indikációit, limitációit részletezi a neurológus és a kardiológus szemszögéből, széles körű nemzetközi vizsgálatok eredményeire támaszkodva.

Eredmények: Ellenjavallt vagy nem tolerált antikoagulálás esetén a bal fülcse zárása megoldást jelenthet. Az alkalmas eszközök és a fülcsezárás módszerének fejlődése a periprocedurális szövődmények csökkenését eredményezte. A PROTECT AF és az EWOLUTION vizsgálatok a Watchman-eszközök zárásra alkalmas voltát, azok előnyeit bizonyították egy jól körülhatárolt betegcsoportban, azon nonvalvularis pitvarfibrilláló betegek körében, akiknek magas a stroke-kockázata (CHADS2 score), ugyanakkor a vérzés kialakulásának esélye (HAS-BLED score) is kifejezetten magas. A bal fülcse zárása megfontolandó azoknál is, akik az antikoagulánsok valamelyik összetevőjére túlérzékenyek vagy intolerancia miatt nem antikoagulálhatók, valamint akiknél gyakori elesések miatt az antikoagulálás kontraindikált. A beavatkozás feltétele, hogy kizárható legyen más embóliaforrás, egyéb ok ne indokolja az orális antikoagulálást, és ne legyen a fülcsében thrombus.

Fiatalkori kriptogén stroke (ESUS) esetében irodalmi adatok alapján akár az esetek 40%-ában nyitott foramen ovalét (PFO, patent foramen ovale) találunk, amin keresztül jobb-bal sönt esetén paradox embolizáció jöhet létre. A RoPE- (Risk of Paradoxical Embolism) skálán magas pontot elérő betegek esetében a PFO oki szerepének valószínűsége > 70%. A PFO tünetképző voltát nagyban növeli pitvari septumaneurysma jelenléte. A RESPECT vizsgálat hosszú távú eredményei, a REDUCE, CLOSE, DEFENSE-PFO vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a magas rizikójú betegcsoportban (társuló pitvari aneurysma, nagy méretű sönt, hipermotilitás) a PFO zárása kombinálva a gyógyszeres kezeléssel eredményesebb stroke-prevenciót jelent a gyógyszeres kezelésnél.

Következtetés: A bal pitvari fülcse percutan zárása biztonságos, hatékony és költséghatékony stratégia a nonvalvularis pitvarfibrillációban szenvedő, a stroke és a vérzés szempontjából egyaránt magas kockázatú betegek kezelésében, aminek következtében javul az életminőség is. A PFO zárása hasonlóan jó eredménnyel kecsegtet a jól kivizsgált fiatal betegcsoportban. A rutinszerű klinikai alkalmazás ajánlhatóságához egyelőre még további összehasonlító vizsgálatokra van szükség.

AFFILIÁCIÓK

  1. Zala Megyei Szent Rafael Kórház Neurológiai Osztály, Zalaegerszeg
  2. Zala Megyei Szent Rafael Kórház, Kardiológiai Osztály, Zalaegerszeg

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

A Magyar Neurológiai Társaság 38. Kongresszusa

Az absztraktfüzet teljes tartalma összefűzött formában érhető el ezen a linken.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

A krónikus fájdalom legfrissebb osztályozása

SZOK Délia

A fájdalom definíció szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, ami szöveti károsodáshoz köthető. A krónikus fájdalom (KF) 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló vagy visszatérő fájdalmat jelent, ami a test bármely részén jelentkezhet. A WHO 2019-ben jelentette meg a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (International Classification of Diseases-11) új kiadását, amelybe most először került bele a KF, mint önálló entitás. A KF a népesség magas arányát, mintegy 20%-át érinti. Az USA-ban többen szenvednek KF-tól, mint malignus tumortól, szívbetegségtől és cukorbetegségtől együttvéve. Egy 2016-os átfogó tanulmány (The Global Burden of Disease Study) megerősítette, hogy a KF és a fájdalomhoz társult betegségek első helyen állnak az egészségkárosodáshoz vezető állapotok között. A KF patomechanizmusát tekintve lehet neuropathiás, nociceptiv vagy nociplasztikus fájdalom. A neuropathiás fájdalom a szomatoszenzoros idegrendszer károsodása vagy betegsége következtében jön létre. A Nemzetközi Fájdalom Társaság (International Association for the Study of Pain) legfrissebb, 2019-ben publikált osztályozása alapján megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos KF-szindrómákat.

Krónikus elsődleges fájdalomszindrómák:

Definíció szerint az elsődleges KF a test egy vagy több anatómiai régiójának 3 hónapon át folyamatosan fennálló vagy visszatérő fájdalma, ami szignifikáns érzelmi kimerültséggel vagy funkcionális egészségkárosodással jár. Ebbe a csoportba tartoznak:

krónikus kiterjedt fájdalom (például fibromyalgia),

komplex regionális fájdalomszindróma (CRPS I-es és II-es típusa),

krónikus elsődleges fejfájás vagy arcfájdalom (például krónikus migrén),

krónikus elsődleges visceralis fájdalom (például irritábilis bél szindróma),

krónikus elsődleges musculoskeletalis fájdalom (például nem specifikus derékfájdalom).

Krónikus másodlagos fájdalomszindrómák:
Ide sorolható egy adott alapbetegség miatt kialakult KF, mint tünet. Ilyen esetekben a fájdalom, mint az alapbetegség kiegészítő diagnózisa szerepeltethető. Olyan eset is lehetséges, hogy a fájdalmat kiváltó betegség már nem áll fenn, de a másodlagos (szimptómás) KF továbbra is jelen van. A másodlagos KF típusai:

malignus tumorhoz társuló krónikus fájdalom,

krónikus posztoperatív vagy poszttraumás fájdalom,

krónikus neuropathiás fájdalom (a perifériás vagy a centrális szomatoszenzoros idegrendszer károsodása vagy betegsége következtében alakul ki),

krónikus másodlagos fejfájás vagy arcfájdalom,

krónikus másodlagos visceralis fájdalom,

krónikus másodlagos musculoskeletalis fájdalom.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

A Covid-19 következtében kialakuló agyi gyulladásos folyamatok mechanizmusai

DÉNES Ádám

Az absztrakt nem elérhető.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

EEG-alapú agyi funkcionális konnektivitásvizsgálat epilepsziákban

DÖMÖTÖR Johanna, CLEMENS Béla

Bevezetés: A neurológiában a tisztázatlan kérdések megválaszolásához új megközelítésre van szükség, melyre az agyi hálózatok vizsgálata nyújt lehetőséget. Epilepsziákban az epileptogenesis, a rohamok megjelenése és megszűnése, a műtéti eredmény előrejelzése, az epilepszia gyógyulása olyan nyitott kérdések, melyek megértésében segítségünkre lehet a hálózatelemzés.

Módszerek: Az agyi hálózatok vizsgálatának számos módja van, egyik az EEG-adatokból számított funkcionális konnektivitás (EEGfC) elemzése interictalis állapotban. Munkacsoportunk LORETA adatokból képzett adatsorok között számított Pearson-korreláció segítségével állapított meg összefüggést mindkét féltekében, minden (n = 23) ROI és az összes többi ROI között, az 1-25 Hz frekvenciatartományban. E vizsgálatok közül kettőt mutatok be. 1. vizsgálat: A fokális rohamok másodlagos generalizációra való hajlamának vizsgálata 131 kezeletlen és kezelt fokális epilepsziás betegen. Hat betegcsoport: egyszerű parciális rohamok (sp); egyszerű parciális és másodlagosan generalizálódó rohamok (spsg); komplex parciális rohamok (cps); komplex parciális és másodlagosan generalizálódó rohamok (cpssg); másodlagosan generalizálódó rohamok (sg). Az sp és cp csoport összevonásával képzett csoport (spcp). Az EEGfC elemzése a fenti módszerrel 25 keskeny frekvenciasávban. EEGfC-különbségeket részben néhány meghatározott frekvencián (spsg>sp, 15-21 Hz; cpsg> cp, 20 Hz), részben szélesebb frekvenciasávokban találtunk (sg >spcp, 2-21 és 23 Hz ).

Eredmények: fokozott kapcsoltság áll fenn a motoros cortex és több non-motor area között secunder generalizált rohamok esetén.

Következtetés: A fokális rohamok szekunder generalizációra való hajlama feltehetően összefüggésbe hozható az erőteljesebb corticocorticalis elektromos összekapcsoltsággal. 2. vizsgálat: Valproát- (VPA) kezelés hatása az EEG funkcionális konnektivitásra (EEGfC) sikeresen kezelt idiopathiás generalizált epilepsziás betegekben (IGE). Egyrészt 26 IGE-beteg EEG funkcionális konnektivitását hasonlítottuk össze normál kontrollcsoportéval. Másrészt a betegcsoportot összehasonlítottuk kezeletlen állapotban és 90 napos, sikeres VPA-kezelés után.

Eredmények: A kezeletlen IGE-csoportban a normál kontrollcsoporttal összehasonlítva fokozott konnektivitást találtunk a delta és a theta sávban, és csökkent konnektivitást az alfa sávban. A VPA-kezelés hatására az EEGfC a normálishoz közelített a delta, theta és alfa sávban.

Következtetés: a VPA-kezelés mérsékli az EEGfC-különbségeket beteg és egészséges személyek között, azaz EEG-normalizáló hatású.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

Az immunmoduláns kezelések választásának szempontjai sclerosis multiplexben

RÁCZ Csilla, CSABALIK Richárd, ÁROKSZÁLLÁSI Tamás, CSÉPÁNY Tünde

Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben számos olyan immunmoduláns, illetve immunszuppresszív készítményt törzskönyveztek sclerosis multiplex (SM) kezelésére, amelyek megváltoztathatják az SM hosszú távú kimenetelét. Jelenleg relapszáló-remittáló (RR), primer progresszív (PP) és szekunder progresszív (SP) kórformák kezelése lehetséges. A RR kórforma esetén alkalmazható terápiás paletta a legszínesebb, ami olykor jelentősen megnehezíti a terápiás döntést.

Módszerek: A mielőbbi, nemzetközileg is egységes definitív diagnózis felállítása a McDonald-féle kritériumrendszernek köszönhető. A betegség aktivitása, a rokkantság mértéke rutin klinikai és MRI-paraméterekkel, funkcionális tesztek segítségével követhető.

Eredmények: A diagnózis mielőbbi felállításával lehetővé válik az immunmoduláns kezelés korai bevezetése, ami csökkenti a gyulladást, a neurodegenerációs elváltozásokat, kitolhatja az SP-fázis és a rokkantság megjelenését, hosszabb túlélést biztosíthat. A gyógyszeres kezelés célja az inaktvitás – azaz a NEDA (No Evidence of Disease Activity) állapot – elérése. A relapszáló-remittáló SM kezelésének vezető irányvonala, az eszkalációs kezelés fokozatosan fejlődött a bővülő gyógyszerek megjelenésével. Átlagos betegségaktivitás esetén a legkevesebb mellékhatással rendelkező készítményt választjuk, és a kezelésre adott szuboptimális válasz esetén hatékonyabb, de általában toxikusabb készítményre váltunk. Fokozott betegségaktivitás, rosszabb kórjóslat során az indukciós kezelés stratégiája fontolható meg. Az igen hatékony kezeléssel általában már kezdettől a NEDA gyorsan elérhető. Az új típusú, immunrekonstitúciós kezelés (IRT) a gyógyszermentes, aktivitásmentes állapot elérését célozza. Rövid ideig, pár napig adagolt ciklusban az immunrendszer depletióját okozza, a repopuláció során újonnan keletkező immunsejtek nem, vagy lényegesen kisebb autoimmun aktivitással bírnak. A hatékonyabb immunszuppressziós kezelésekkel összefüggő nemkívánatos események (például opportunista fertőzések és másodlagos rosszindulatú daganatok) kockázatát a hatékonyság mellett folyamatosan mérlegelni kell.

Következtetés: Az SM jelenleg is gyógyíthatatlan betegség, nincs gyógyszer, amely tökéletesen kivédi vagy visszafordítja a progresszív neurológiai rosszabbodást. Napjainkban a több mint egy tucat gyógyszerből a választás egyéni, a betegség és a beteg tulajdonságai alapján személyre szabott. Némi iránymutatást a jövőben a celluláris és molekuláris biomarker-vizsgálatok további eredményeitől várhatunk.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésének jelentősége a stroke megelőzésében – a nemzetközi adatok és az újabb terápiás lehetőségek áttekintése

MIROLOVICS Ágnes, PAPP Csaba, ZSUGA Judit, BERECZKI Dániel

Az ischaemiás stroke leggyakoribb cardiogen oka a pitvarfibrilláció, mely ötszörösére emeli a stroke kialakulásának kockázatát és kétszeresére emeli a halálozási arányt. A pitvarfibrilláció előfordulása nemzetközi adatok alapján körülbelül 2%, azonban az életkor előrehaladásával gyakorisága nő. A nonvalvularis pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójában, az orális antikoagulálás szükségességének eldöntésében nagy szerepe van a stroke-rizikó becslésének. Ebben segít a CHADS2-, illetve a prediktívebb CHA2DS2-VASc-pontozórendszer. A már antikoagulált betegek vérzésveszélyének becslésére pedig a HAS-BLED-pontozóskála alkalmazható. Az orális antikoagulálás évtizedekig a K-vitamin-antagonisták alkalmazását jelentette. Nemzetközi adatok alapján látható, hogy jóval kevesebb beteg részesül antikoagulálásban, mint az elvárható lenne, továbbá az antikoagulált betegek jelentős részénél a nemzetközi normalizált ráta nincs a terápiás tartományban (cél-INR: 2–3). A K-vitamin-antagonistáknak, noha bizonyítottan hatékony antikoagulánsok, több hátránya ismert, például: gyógyszer-étel interakció, rendszeres INR-monitorozás szükségessége, fokozott vérzésveszély, ezért új támadáspontú készítmények kerültek kifejlesztésre. Ezek az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) két nagy alcsoportra oszthatók: a direkt trombininhibitorok (dabigatran etexilat), illetve a Xa-faktor-inhibitorok (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) csoportjára. Előnyük, hogy fix dózisban adhatók, ritkábbak az interakcióik egyéb gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, nem szükséges rendszeres vérvétel a terápia megfelelőségének monitorozására. Emellett több vizsgálat is alátámasztja, hogy hatékonyabbak lehetnek az ischaemiás stroke prevenciójában, mint a K-vitamin-antagonisták, és hasonló arányú vagy kevesebb vérzéses szövődményt okoznak.

Lege Artis Medicinae

A pitvarfibrilláció kezelésének mindennapi gyakorlata

KISS István, BENCZÚR Béla

A pitvarfibrilláció mint a leggyakoribb ritmuszavar gyakorlati jelentőségét az adja, hogy ötszörösére növeli a stroke/szisztémás embolisatio esélyét, ezáltal jelentősen hozzájárul a cardiovascularis morbiditás/mortalitás növekedéséhez. Pitvarfibrillációban a legfontosabb teendő a stroke kivédése, mely a hosszú távú orális alvadásgátló-kezelés segítségével igen hatékonyan elérhető. Egészen a közelmúltig csak a K-vitamin-antagonisták (VKA) álltak rendelkezésre, és használatukat számos tényező korlátozta, például a vérzésveszély, a szűk terápiás tartomány, az egyéb gyógyszerekkel, ételekkel fennálló interakció és a havi rendszeres INR-kontroll szükségessége. Az új orális alvadásgátlók megjelenésével a VKA-k számos nehézsége kiküszöbölhe­- tő, ráadásul legalább olyan hatékonyak, ugyanakkor biztonságosabbak, mint a ha-gyományos kezelés. Ezek az előnyök a betegek jobb együttműködését is elősegítik, mely a hatékonyabb stroke-prevenció egyik legfontosabb eleme. A NOAC-ok a való életben és a speciális betegcsoportokban (például idősek, 2-es típusú diabetesesek, vesebetegek) is nagyobb biztonsággal alkalmazhatóak a VKA-kezeléshez képest, így hozzájárulnak a hatékony cardiovascularis kockázatcsökkentéshez.

Ideggyógyászati Szemle

Az antithromboticus kezelés jelenlegi gyakorlata ischaemiás stroke-ban: magyar neurológusok körében végzett felmérés eredményei (angol nyelven)

SZTRIHA K. László, VÉCSEI László

Célkitűzések - Nagy multicentrikus vizsgálatokban elemezték a különböző antithromboticus kezelési módok hatékonyságát ischaemiás stroke-ban. Bizonyos klinikai helyzetekben azonban a vizsgálatok eredményeinek alkalmazhatósága nem egyértelmű. Tanulmányunkban elemeztük a neurológusok által alkalmazott antithromboticus kezelés különféle szempontjait. Módszerek - Széles körű felmérést végeztünk strokekezelésben jártas magyar neurológusok körében. A résztvevők kérdőívet töltöttek ki, amelyben az akut ischaemiás stroke-ban és a másodlagos prevenció során alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns kezelésre vonatkozó kérdések szerepeltek. Eredmények - A válaszadási arány 65%-os volt. A legtöbb (69%) klinikus akut stroke esetén mindig megvárja a képalkotó vizsgálat eredményét, mielőtt antithromboticus kezelést indítana. Az első ischaemiás eseményt követően a leggyakrabban adott thrombocytaaggregáció-gátló szer az acetilszalicilsav (100 mg/nap). Az első ischaemiás esemény után az acetilszalicilsav helyett egyéb hatóanyag felírásának gyakori okai közé tartozik a nagy kockázat és az acetilszalicilsav-allergia vagy -intolerancia. Az in vitro aggregometriás vizsgálatok eredményei gyakran befolyásolják a gyógyszerválasztást. Ha adott thrombocytaaggregáció- gátló kezelés mellett ismételt ischaemiás esemény következik be, a legtöbb válaszadó módosítja a gyógyszerelést. Néhány kolléga említést tett olyan nem kardiológiai indikációkról is, amelyekben alvadásgátlást vagy acetilszalicilsav és clopidogrel kombinációs kezelést alkalmaz. Következtetések - Ez a felmérés információt nyújt az általános neurológiai gyakorlatban alkalmazott antithromboticus kezelésről, beleértve az olyan mindennapi helyzeteket is, amelyekre vonatkozóan a szakmai irányelvek nem nyújtanak segítséget.

Ideggyógyászati Szemle

Stroke-prevenció - Lakossági szűrőnap Budapest XII. kerületében

FOLYOVICH András, BAKOS Mária, KÁNTOR Zita, HERTELENDY Anna, HORVÁTH Eszter, ZSIGA Katalin, LAKATOS Henriette, VADASDI Károly

Az akut stroke kezelésében elért eredményekkel párhuzamosan új törekvések jelennek meg a cerebrovascularis kórképek mind eredményesebb megelőzése érdekében. A nagy kockázatú betegek felkeresésének egyik módja a lakossági szűrés, mellyel mind több nemzetközi és hazai tapasztalat gyűlik össze. Ez a törekvés azonban igen nagy költségvonzatú, így a különböző módszerek közül a hatékony, a helyi sajátságokat figyelembe vevő lehetőséget kell kiválasztani. A XII. kerületben elhelyezkedő Szent János Kórházban szerveztünk stroke-szűrőnapot, majd a nyert adatokat feldolgoztuk. Kihasználva a nagy kórház kedvező szakmai lehetőségeit, széles körű, a dolgozók által vállalható méretű kockázatfelmérést végeztünk. A szűrőnap programja és elérhetősége a kerületi lapban jelent meg. Negyvennyolc kerületi lakos adatait elemeztük. A munkában neurológusokon kívül radiológus, kardiológus és szemész szakorvos vett részt a szakdolgozók mellett. A mindenkiről felvett adatlap tartalmazta az ismert kockázati tényezőket, a mért testtömegindex-, vérnyomás- és szérumkoleszterin-értéket. Minden esetben történt carotis-vertebralis duplex ultrahangvizsgálat, kardiológiai állapotfelmérés és szemészeti vizsgálat. A feldolgozás anonim módon történt, de hozzájárulás után rögzítettük a személyek lakhelyének irányítószámát, iskolai végzettségét. A szűrt 48 személy közül 35 volt nő és 13 férfi. Átlagéletkoruk 62,86 (±8,57) év volt, jellemzően magasabb iskolai végzettségűek vettek részt a szűrésen. Öt személy esetében nem volt jelen ismert kockázati tényező, a legtöbben 2-3-ról tudtak, de a halmozott kockázat sem volt ritka: hat és hét kockázati tényezővel terhelt személyt is találtunk. Huszonhét ismert hypertoniás beteg közül 20 volt célértéken. Duplex ultrahangvizsgálattal 36 esetben enyhe, négy esetben jelentős mértékű atherosclerosist mértünk, szignifikáns carotis stenosis vagy occlusio nem volt. Szemészeti vizsgálattal 26 esetben keringési betegségre utaló jelek (elsősorban hypertoniás funduskép) mutatkoztak. Kardiológiai állapotfelméréssel 14 személy volt cardiovascularis kockázatú. A kerületi alapellátás kedvező színvonalára utalt, hogy közülük mind a hat nagy kockázatú személy már háziorvosi gondozás alatt állt. Az adatlapok értékelése után levont következtetések között vezető érvényű, hogy a szűrőnapra hívásban meghatározó a helyi sajtó szerepe, a családok, lakóközösségek összetartó ereje. Az eredményesség és költséghatékonyság növelése érdekében a háziorvosokat be kell vonni a program tervezésébe, mert a nagy kockázatú személyek előzetes kiválasztásával a hatékonyság növelhetõ.

Ideggyógyászati Szemle

Szociológiai és pszichológiai tényezők jelentősége az ichaemiás stroke patogenezisében

MENDE Lilla, JÓRI Birkás Adrien, FAZEKAS Gábor, FAZEKAS András

A szerzők - korábbi vizsgálataik folytatásaként - a szociológiai és a pszichológiai tényezők ischaemiás stroke patogenezisében betöltött szerepét kutatják. Munkájuk első részében beteg- és a kontrollcsoport adatainak összehasonlításával a stroke-ot megelőző 5 éven belüli életesemények számát, súlyát és jellegét, azok időbeli eloszlását, a második részben a stresszhatással való megküzdés sajátosságait (coping) és további pszichés jellemzők jelentőségét vizsgálták. Kimutatták, hogy a stroke-ot megelőző távolabbi időszak csökkent, a stroke-ot közvetlenül megelőző időszak fokozódó stresszhatása, a coping gyengesége, a fokozott mértékű emocionális instabilitás, szorongás, ellenségeskedés, valamint a csökkent hivatástudat a stroke kialakulásában szerepet játszhat. Az életesemények jellege, a „globális A típusú” viselkedés, az idősürgetettség és a versengő munkavégzés indifferensnek tekinthető. Eredményeik alapján a stroke-prevenciós programnak komplex feladatkört kell betöltenie a szomatikus, szociológiai és pszichológiai tényezők együttes figyelembevételével.