Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 486

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Intracranialis meningeomák gamma-sugársebészeti kezelésének lehetőségei. Szakmai irányelvek, tapasztalatok

DOBAI József, HUTÓCZKI Gábor, FEDORCSÁK Imre, BOGNÁR László

A meningeomák az egyik leggyakrabban előforduló, többnyire jóindulatú intracranialis daganatok, melyek az arachnoidea meningothelialis sejtjeiből származnak. Lokalizációjukat tekintve változatosak, a központi idegrendszer bármely területén elhelyezkedhetnek, ahol agyburkok is megtalálhatók. Tüneteket azáltal okoznak, hogy a környező ép agyállományra vagy képletekre direkt nyomást gyakorolnak, azok normális működését akadályozzák. Tüneteket ennek ellenére sokszor csak későn okoznak, mivel egy ideig az agy jól kompenzálja a daganat által okozott változásokat. Ebben a stádiumban elfogadott a követés, a konzervatív hozzáállás. A műtéti indikációt bizonyított növekedés, térfoglalás, oedema megjelenése, kieséses tünet vagy epilepszia megjelenése esetén állítunk fel. A daganat progressziója esetén elsősorban nyílt műtét lehetősége merül fel. A reziduális tumorszövet kontrollálására magas kockázatú műtétek eseteiben, amennyiben a lehetőségek azt megengedik, sugársebészeti, sugárterápiás beavatkozások lehetnek szükségesek, akár a hagyományos műtétek kiegészítéseként.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A meningeomák patológiája

BEDEKOVICS Judit

A meningeomák többnyire jóindulatú, lassan növő, a feltételezés szerint az arachnoidea meningothelialis sejtjeiből származó daganatok. A meningeoma az egyik leggyakoribb intracranialis daganattípus, amelyet viselkedése és megjelenése alapján 3 grádusba sorolunk.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A diffúziós tenzor képalkotás és traktográfia alkalmazása az idegsebészeti kórképek kezelésében

HALÁSZ László, NAGY Gábor, MARKIA Balázs, BAGÓ Attila, SIPOS László, FABÓ Dániel, GERTRÚD Tamás, BOKOR Magdolna, ERŐSS Loránd

A diffúziós tenzor képalkotás és a rostkövetési vizsgálatok elterjedésével az elokvens területi tumorok, akár a bazális ganglionok vagy az agytörzsi térfoglalások, az epilepsziák és a mozgászavarok sebészete is új irányt vett. Az eltávolítandó daganatok, epileptogén fókuszok, vagy a mély agyi célpontok strukturális hálózati viszonyainak, kapcsolatrendszerinek ismeretével jelentősen javítható a műtétek klinikai kimenetele.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Az immunmoduláns kezelések választásának szempontjai sclerosis multiplexben

RÁCZ Csilla, CSABALIK Richárd, ÁROKSZÁLLÁSI Tamás, CSÉPÁNY Tünde

Az elmúlt évtizedekben számos olyan immunmoduláns, illetve immunszuppresszív készítményt törzskönyveztek sclerosis multiplex (SM) kezelésére, amelyek megváltoztathatják az SM hosszú távú kimenetelét. Jelenleg relapszáló-remittáló (RR), primer progresszív (PP) és szekunder progresszív (SP) kórformák kezelése lehetséges. A RR kórforma esetén alkalmazható terápiás paletta a legszínesebb, ami olykor jelentősen megnehezíti a terápiás döntést.

Klinikai Onkológia

2022. MÁJUS 30.

Phaeochromocytoma és paraganglioma

UHLYARIK Andrea, TÓTH Miklós, IGAZ Péter

A phaeochromocytomák, paragangliomák a ritka neuroendokrin tumorok közé tartoznak. Ezek a daganatok katecholaminokat termelnek, jellemző tüneteik hormontermelésükkel függenek össze. Biokémiai vizsgálatok támaszthatják alá a klinikai gyanút, a katecholaminokat és bomlástermékeit vizsgáljuk. Képalkotó vizsgálatokkal, elsősorban komputertomográfiával érdemes a primer tumort lokalizálni, a betegség stádiumát felmérni. A kivizsgálás szerves része a funkcionális képalkotás, amely a metasztatikus stádiumban alkalmazható terápiás lehetőségekről is ad információt. Lokalizált esetekben a műtéttől várható gyógyulás. Metasztatikus stádiumban a terápia megválasztásának szempontjai hasonlók az egyéb neuroendokrin tumorok kezelése során alkalmazottakhoz, a progresszió gyorsasága, a tünetek megjelenése, a daganatterhelés mértéke segít a szisztémás kezelések sorrendjének megválasztásában. A szisztémás terápiás lehetőségek közé izotópkezelések, kemoterápia, célzott terápiák tartoznak.

Klinikai Onkológia

2022. MÁJUS 30.

A célzott kezelések „célzott” mellékhatásai

TÍMÁR József, UHLYARIK Andrea

A célzott gyógyszerek nem elég célzottak, gyakran a normális gének termékeire is hatnak, vagy nem elég szelektívek a mutáns változatokra, így egyáltalán nem elhanyagolható és sajátos mellékhatásaik vannak, aminek patomechanizmusát érdemes ismerni, mert általa a mellékhatások megelőzése vagy „célzott” kezelése lehetséges. Miután a célzott kezelések molekuláris mechanizmusai igen eltérők, ezen mellékhatások spektruma is széles és nagyon eltérő a hagyományos kemoterápiás szerekhez hasonlítva. Az angiogenezisgátlók mellékhatásai a VEGF-mediált folyamatok zavarai (vérzés, sebgyógyulás, vérnyomás-szabályozás), a csontáttét kezelésében használt szerek csontregenerációs zavarokhoz vezetnek az osteoclastfunkció blokkolásával, a HER-2-gátlók szelektív szívizom-károsítók lehetnek, mert ez a receptor kulcsfontosságú az izomregenerációban. Mivel az EGFR a felszíni hám folyamatos megújulásának fő szabályozója, az anti-EGFR-szerek bőrmellékhatásai csaknem természetesek. A multikináz-inhibitorok két fontos célpontja a csontvelő (a KIT kulcsszerepe miatt), illetve a melanocita (hasonló okokból). Az új TRK-inhibitorok esetében idegrendszeri mellékhatások léptek fel, miután az idegsejtek fontos szabályozója az NTRK. A mutáns BRAF-inhibitorok, sajnos, csak szelektívek, és alkalmazásuk során másodlagos, elsősorban RAS-mutáns daganatok keletkezése várható a RAS-RAF-MEK jelpálya sajátos visszacsatolási reakciói eredményeként. A lipidkináz-jelpálya különböző inhibitorai (PI3K, AKT vagy mTOR) megint csak jellegzetes mellékhatásokkal járnak, mint a hyperglykaemia vagy a hyperlipidaemia. Végül az immunellenőrzőpont-gátlók a daganatellenes immunválasz felszabadítása mellett, eddig kontroll alatt levő autoimmun mechanizmusokat is aktiválnak, amelyek adott esetben súlyosak is lehetnek vagy eddig még nem ismert formában manifesztálódnak (hypophysitis).

Klinikai Onkológia

2022. ÁPRILIS 30.

Hogyan viszonyul az immunrendszer a rosszindulatú daganatokhoz?

NÉMETH Péter

Az immunrendszer a halmozott szomatikus mutációk következtében kialakult rosszindulatú daganatok antigénjeit (TSA) ismeri fel és a transzformálódott sejteket elpusztítja. Az immunrendszer, hálózat jellegénél fogva, egyszerre több, egymást kiegészítő mechanizmussal lép fel a daganatsejtek ellen. A TSA-k mellett, a mutációk következtében, aktiválódhatnak olyan génszekvenciák is, amelyek az adott életkorban már szerepet nem játszó szöveti hormonokat, növekedési és differenciálódási faktorokat kódolnak. Ezeket, az adott daganatszövetre jellegzetes biomolekulákat nevezzük tumorasszociált antigéneknek (TAA) vagy a klinikai gyakorlatban tumormarkereknek. A TAA-k meghatározása segíti a differenciáldiagnózist, illetve a terápiás hatékonyság monitorozását, de nem alkalmas tömeges szűrővizsgálatokra, mert nem minden daganat expresszál TAA-kat és nemcsak a daganatos elváltozásokban, hanem például gyulladásos állapotokban is termelődhetnek. Általában egy hosszabb ideig tartó egyensúlyi állapotot követően, amikor az immunrendszer már nem tudja az összes daganatsejtet elpusztítani – a fokozott mutációk következtében –, a daganatsejtek megszökhetnek a felügyelet alól és kialakul a klinikai tüneteket okozó rosszindulatú daganat. Az immunterápiák célja az immunválasz mechanizmusainak felhasználásával ismét érzékennyé tenni a rosszindulatú daganat sejtjeit a támadó effektor immunfunkciókra.

Hírvilág

2022. ÁPRILIS 12.

Fagyasztásos eljárással kezelik a rosszindulatú daganatokat a Szegedi Tudományegyetemen

A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központban is a krioablációs módszer segíti az egyre szélesebb körű, személyre szabott orvoslást – az invazív módszer alkalmazásával csak a daganatsejtek pusztulnak el, a szervezet számára fontos fehérjék és egyéb molekulák viszont az immunrendszer számára továbbra is felismerhetők a fagyasztást követően.

Nővér

2022. MÁRCIUS 31.

A méhnyakrákkal érintett nők életminőség-vizsgálata a kezelést követően

KOZMANN Krisztina, JÁNOSNÉ PÁNKI Roxána, FERENCZY Mónika, KOMLÓSI Kálmánné, KARÁCSONY Ilona

A méhnyakrákban szenvedő nők körében a szexuális funkció, funkcionális működés és életminőség vizsgálata. Leíró, keresztmetszeti, kvantitatív kutatás során, a nem véletlenszerű, célirányos mintavétel célcsoportja a FIGO I./II./III. stádiummal diagnosztizált méhnyakrákkal érintett nők (N=91), akiknél több mint öt hónap telt el az utolsó terápiás kezelés óta. A vizsgálat során standard kérdőíveket alkalmaztunk, amelyeket kiegészítettünk saját szerkesztésű kérdésekkel. Az adatokat Microsoft Office Excel programmal elemeztük, leíró és matematikai statisztikai számítást végeztünk (p<0,05). A sugárterápiában részesült kitöltők szignifikánsan magasabb értéket értek el a funkcionális státuszban (p<0,05) és emocionális funkcióban, mint akik nem kaptak sugárkezelést (p<0,05). A kitöltőknek, akiknek alacsonyabb szintű a lelki jóllétük, azoknál szignifikánsan gyakrabban jelentek meg alacsonyabb szintű szexuális funkciók és magasabb szintű nőgyógyászati problémák (p<0,05). A méhnyakrákkal érintett nők gyakran tapasztalnak a betegséggel és a kezeléssel járó életminőségre visszaható szomatikus és pszichés zavarokat, amelyek gyakran úrrá lesznek rajtuk.

Lege Artis Medicinae

2022. FEBRUÁR 24.

A nem alkoholos zsírmájbetegség

BAFFY György

A nem alkoholos zsírmájbetegség becslések szerint az emberiség 25%-át érinti, gyakran társul más anyagcserezavarokkal és nagymértékben heterogén a lefolyása. Steatosis for­májában csekély a súlyosabb máj­ká­ro­so­dás valószínűsége, míg a steatohepatitisszel járó esetek harmada cirrhosis felé halad, és súlyos szövődményként primer májrák kialakulásához is vezethet. Ennek valószínűsége együtt növekszik a májfibrosis mértékével, valamint a 2-es típusú cukorbetegség, esetleg két vagy több anyagcsere-rizikófaktor jelenléte esetén. A betegség azonban, a májkárosodás súlyosságától függetlenül, fokozza a cardiovascularis betegségek, a diabetes és a malignus daganatok iránti fogékonyságot, és ennek megfelelően rövidíti a várható élettartamot. Mindezek ellenére az egészségügyi szakemberek és betegek ismeretei a kórképpel kapcsolatosan meglehetősen korlá­to­zot­tak. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a nem alkoholos zsírmájbetegségnek egyelőre nincs általánosan elfogadott gyógyszeres terápiája. Tekintve, hogy a betegség alapvető oka leggyakrabban a kalóriatöbblet, az elsődleges kezelés lényege az életmód-változtatás, a mediterrán diéta, az alkoholfogyasztás kerülése és a rendszeres fizikai ak­tivitás. Szélesebb körű ismeretterjesztés segítheti mindennek felismerését és elfogadását az alapellátásban, párhuzamosan a máj­fib­rosis kétlépcsős szűrésének bevezetésével, amely a fokozott rizikójú betegek hatékony felismerését és ellátását célozza.