Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

NDK Orvosi Pszichoterápiái Társaság Csoport-pszichoterápiás Szekciója 5. Munkaértekezlete

Stochdorph (München) patológiai szempontból a megbetegedéseket három csoportba sorolta, melyek a középnagy erek (periarteriitis nodosa, óriássejtes arteriitis); kiserek (kollagenozisok) és nagyerek (thrombangiitis obliterans) károsodásával járnak. Stammler (Köln) az agyi erek, Dogan (Zágráb) a perifériás idegeket ellátó erek gyulladásos megbetegedéseinek klinikumával foglalkozott. Poderka és Heiss (Bécs) e betegségek izotóp vizsgálati lehetőségeit (statikus szkintigráfia, szariosz-kintigráfia, Xenon Clearance) ismertette. A betegségcsoport terápiás lehetőségeivel Nicolic (Belgrad) foglalkozott. Szteroid, immunszuppresszív, cytostatikus kezelés megkísérlését ajánlotta. Egyesek a kezelés első 24 órájában 200 mgr, mások a kezelés egész időtartama alatt 40 mgr Prednisolon adását javasolták. Cytostatikumok kis dózisban alkalmazva gyulladáscsökkentő hatásúak. Előbbi kezelések eredménytelensége esetén megkísérelhető a ductus thoracicus pungálása útján a szérum T-lymphocytáinak kiválasztása és véna jugularisba adása. Ödémacsökkentés céljából a makromolekuláris oldatok (Mannitol, Rheomacrodex) valamint 10%-os Glycerol alkalmazandó. Mohr (Hamburg) felhívta a figyelmet arra, hogy trópusokról visszatérők lázas betegségeit nem csupán malaria, vagy bilharziosis okozhatja. Felmerülhet vírusok (főként Arbo-vírusok) patogén szerepének lehetősége. Zumer és mtsai (Ljubjana) Behcet-kór idegrendszeri szövődményeinek Chlorambucil cytostatikus kezelése eredménytelen volt, szteroid kezelésre a beteg tünetmentessé vált. Budka és mtsai (Bécs) akut haemorrhagiás leukoencephalitis (Hurst-típus) esetének neuropatológiai és immunológiai vizsgálatát ismertették.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1968. OKTÓBER 01.

„A psychiatriai kórformákat meghatározó geographiai, climatológiai, biológiai, szociológiai, ethno-psychológiai és kulturális tényezők Algériában”

PISZTORA Ferenc

Szerző az 1966—67-es években Algériában való működése során szerzett személyes tapasztalatai, valamint a szakirodalom széleskörű felhasználása alapján átfogó aetiologiai synopsis formájában ismerteti a komplex értelemben vett környezet egyes tényezőinek a psychiatriai kórformák gyakoriságát és milyenségét meghatározó pathogenetikai, pathoplastikus stb. szerepét. A környezet tényezői között tárgyalja a geographiai és climatikai adottságok, s az Algériában leggyakoribb fertőző betegségek (tbc., malária, puerperalis infectiók stb.) psychiatriai vetületeit, a táplálkozás psychés vonatkozásait a demographiai indexek (népszaporulat, belső és külső emigratio), az anthropologiai jellemzők, az ethno-psychologiai és szociológiái karakterisztikumok, valamint a többgyökerű algériai mentalitás psychopathologiai kihatásait. Összefoglalóan értékelve végül a biológiai és a szocio-kulturális factorok szerepét, megállapítja, hogy Algériában a klíma, az alultápláltság, az infectiók és exotoxicosisok, valamint az exhaustio együttes, direkt pathogen, vagy preformáló és provokáló hatása jelentősebbnek tűnik az európai civilizációban észleltnél. Ez magyarázza az exogen reactiós typusú psychosisok túlnyomó gyakoriságát az endogenekhez képest. Kiemeli továbbá az északafrikai lakosság zömének archaikus reactio készségét, amelyhez gyakran társul encephalopathia, s a kollektív mentalitásban gyökerező mágikus gondolkozásmód. Mindennek eredményeképpen gyakoriak a megrontás, boszorkányság általi befolyásoltatásos téves eszmék. Végezetül rámutat a mikro-szociológiai struktúra — vagyis az egyén egzisztencia és a törzsi szervezet között fennálló ellentét — kiterjedten konfliktusnemző hatására.

HUN 1968;21(10)