Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2008. SZEPTEMBER 19.

A funkcionális dyspepsia kezelése A Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium protokolljavaslata

LONOVICS János

A protokoll az alapellátás, a járó- és fekvőbetegszakellátás területén egyaránt alkalmazható. A protokollban meghatározott tünetorientált diagnosztika és a járóbeteg-szakellátásban végzett alapvizsgálatok elvégzését követően a betegek döntő többsége az alapellátásban kezelhető. Tekintettel arra, hogy a dyspepsia tünetcsoport hátterében organikus betegségek vagy pszichiátriai komorbiditás is szerepelhetnek, ezek gyanúja esetén részletes gasztroenterológiai vagy pszichiátriai kivizsgálás szükséges az illetékes járó- vagy fekvőbeteg- szakellátás keretében.

HUN 2008;18(08-09)

Ideggyógyászati Szemle

2006. SZEPTEMBER 30.

Temporalis lebeny epilepszia „State of art” beszámoló

HALÁSZ Péter, FOGARASI András

A temporalis lebeny epilepszia a leggyakoribb parciális epilepszia, amelynek mechanizmusát intenzíven kutatják, és kezelésében újabb eredmények születtek. Átfogó áttekintésünk célja ezek közvetítése a kérdéskör kurrens nyitott kérdéseinek ismertetésével. A közleményben áttekintjük a temporalis lebeny epilepszia formakörök klasszifikációját és kiemelten foglalkozunk a legnagyobb jelentőségű medialis temporalis lebeny epilepsziával.

HUN 2006;59(09-10)

Lege Artis Medicinae

2005. JANUÁR 20.

Depresszió a szomatikus medicinában A konzultációs-kapcsolati pszichiátria szükségesség

VINCZE Gábor, TÚRY Ferenc, MURÁNYI István, KOVÁCS József

A hangulatzavarok gyakoriságuk miatt népegészségügyi problémát jelentenek. Sokszor komorbiditásként találkozunk velük, szomatikus betegségek mellett is kialakulnak. A hazai irodalomban kevés felmérés található e témakörben. Vizsgálatunkban a depresszió előfordulását vettük számba hazai általános kórházak különböző osztályain.

HUN 2005;15(01)

Lege Artis Medicinae

2000. ÁPRILIS 01.

Pszichológiai vonatkozások pszichoterápiás lehetőségek irritábilis bél szindrómában

TÚRY Ferenc, ÚJSZÁSZY László

A szerzők áttekintik az irritábilis bél szindróma legfontosabb pszichiátriai vonatkozásainak újabb adatait. Ezek közül kiemelhetők a jellegzetes személyiségtényezők (általában depresszív és szorongásos vonások), továbbá egyes pszichiátriai zavarok és az irritábilis bél szindróma közötti komorbiditás, a szexuális abúzus és a stressz szerepe. A pszichoterápiák közül leggyakrabban a viselkedés- és a kognitív terápiák hatékonyságát vizsgálták, de vannak adatok egyéb módszerek előnyeiről is.

HUN 2000;10(04)