Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. DECEMBER 29.

A magas vérnyomás kezelése Új-Zélandon

R Jackson, P Barham, L McLennan, J Bills, T Birch, S MacMahon, T Maling

Az új-zélandi National Advisory Comittee on Core Health and Disability Support Services (Egészségvédelmi és Rokkantsági Ellátás Nemzeti Tanácsadó Bizottság) megbízásából készített beszámolónk a magas vérnyomás kezelésével foglalkozik. Javaslatunk szerint, amikor a hypertonia gyógyszeres kezelésének megkezdéséről döntünk, elsősorban a cardiovascularis megbetegedés becsült abszolút kockázatát és nem csupán a vérnyomás értékét kellene figyelembe vennünk. A kezelést a 150–170 Hgmm-es systolés és/vagy 90–100 Hgmm diastolés vérnyomású betegeknél általában akkor kellene kezdeni, ha a súlyos cardiovascularis események 10 éven belüli bekövetkezésének kockázata meghaladja a 20%-ot. Klinikai kísérletek eredményei azt mutatják, hogy ilyen fokú abszolút rizikónál 150 beteget kell kezelésben részesíteni ahhoz, hogy 1-gyel csökkenjen az egy év alatt bekövetkező cardiovascularis események száma. A javaslat megvalósításával elérhető, hogy a 60 év alattiak közül kevesebben kapjanak gyógyszert (főleg a nők), míg az idősebbek nagyobb aránya részesüljön kezelésben. A kezelést – ha ellenjavallat nincs - diuretikumok vagy béta-receptor-blokkolók kis adagjával kell kezdeni, mert egyedül e két gyógyszercsoportnál találtak közvetlen bizonyítékokat arra, hogy a magas vérnyomásban szenvedő betegeknél csökkentik a stroke és a koszorúér-betegség kockázatát.

HUN 1993;3(12)