Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 2519

Ideggyógyászati Szemle

2023. SZEPTEMBER 30.

Compliance- és betegútvizsgálat betegségmódosító kezelés alatt álló sclerosis multiplexes betegeknél

MÁTYÁS Klotild, BOBÁL Tamás, ABONYI Zsolt

Az epidemiológiai adatok és a kezelt betegek száma alapján felmerül, hogy a magyar sclerosis multiplexes (SM) betegek alacsonyabb számban, illetve kisebb arányban kapnak betegségmódosító kezelést (DMT), mint egyes környező országok SM-betegei. Ennek okát próbáltuk kideríteni. Először a betegek compli-ance-ét elemeztük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) anonimizált adatbázisa alapján.

Ideggyógyászati Szemle

2023. SZEPTEMBER 30.

[Az intravénás α-liponsav hatékonysága a carpalis alagút szindróma okozta neuropathiás fájdalom kezelésében]

GÜLSAH ÖZTÜRK, BEKIR Enes DEMIRYUREK

[Ebben a vizsgálatban ele­mez­tük az orális és az orális + intravénás α-li­pon­sav- (ALA-) kezelés hatását a fájdalom szintjére és a fizikális vizsgálati leletekre carpalis alagút szindrómával (CAS) diagnosztizált betegeknél.]

Ideggyógyászati Szemle

2023. SZEPTEMBER 30.

Szumatriptán–naproxén-nátrium fix dózisú kombinációja a migrén akut kezelésében – irodalmi áttekintés

TAJTI János, CSÁTI Anett, SZOK Délia

A migrén az elsődleges fejfájásbetegségek közé tartozó gyakori megbetegedés, ami nagymértékben károsítja az egyén életminőségét. Gyógyszeres kezelésében akut és megelőző terápiákat különítünk el. Az Európai Fejfájás Társaság és az Európai Neu­rológiai Akadémia közös terápiás ajánlása alapján rohamterápiában nem kielégítő triptánválasz esetén javasolt triptán és nem szteroid gyulladásgátlók együttes adása.

Ideggyógyászati Szemle

2023. SZEPTEMBER 30.

A személyiségzavarok jelentősége epilepsziában

KISS Rita-Judit, ORBÁN-KIS Károly, SZILÁGYI Tibor

Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai betegség. A gyógyszeres kezelés eredményessége egyénenként változó, becslések szerint a betegek legalább 20-30%-a terápiarezisztens. A kórkép legtöbbször negatívan befolyásolja az egyén társadalmi helyzetét, interperszonális kapcsolatait, mentális állapotát, életminőségét. A pszichiátriai kórképekkel ellentétben az epilepsziához társuló személyiségzavarokról kevés a szakirodalomban fellelhető adat.

Hypertonia és Nephrologia

2023. SZEPTEMBER 13.

Lipidcsökkentő kezelés hypertoniában: mit, mennyit, mikor?

HARANGI Mariann, KOVÁCS Beáta

A hypertonia és a lipidanyagcsere-eltérések a cardiovascularis megbetegedések két legfontosabb kockázati tényezője. A hypertoniás és hyperlipidaemiás beteg cardiovascularis kockázata nagyobb, mint a csak hypertoniás vagy csak hyperlipidaemiás betegé. Ezért a hyperlipidaemia megfelelő kezelése fontos szempont a hypertoniás beteg gondozása során, mivel megelőzheti az érelmeszesedés kialakulását.

Lege Artis Medicinae

2023. JÚLIUS 31.

Híd a szakadék felett – A lipidcsökkentő kezelés ajánlásai és a valósága

REIBER István, MEZÔ Izabella

2023-ban evidenciaként kell elfogadunk azt, hogy az emelkedett LDL-C okozó rizikótényezője az atheroscleroticus érbetegségeknek és a következményként fellépő érkatasztrófáknak. Intenzív lipidterápiával, azaz intenzív dózisú és ezetimib kombinációjának alkalmazásával 50% feletti mértékben csökkenthető az LDL-C-szint, és így a kezeltek nagy részénél elérhetőek lennének a hazai és a nemzetközi ajánlásokban szereplő LDL-C-célértékek.

Lege Artis Medicinae

2023. JÚLIUS 31.

A csökkent bal kamrai ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség gyógyszeres kezelésének fejlődése: a gyorstitrálási stratégia klinikai jelentősége

VARJAS Norbert, HEPP Tamás, BENCZÚR Béla

A krónikus szívelégtelenség morbiditása és a mortalitása továbbra is magas, mely miatt a betegség megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (heart failure with re­duced ejection fraction) esetében számos bizonyíték áll rendelkezésre a prog­nózis javítására, beleértve a halálozás, a hirtelen szívhalál és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció csökkentését.

Immunonkológia

2023. AUGUSZTUS 07.

A vesecarcinoma első vonalas kezelésének lehetőségei, korai tapasztalatok az immun-immun kombinációval

NAGYIVÁNYI Krisztián

Az előrehaladott és áttétes vesedaganatok kezelése az onkológia dinamikusan változó területe. Az első célzott terápiás készítmény törzskönyvezése óta (2005) szinte évente került sor újabb és újabb készítmények regisztrálására. Az immunellenőrzőpont-gátlók kifejlesztése és az ellátási algoritmusokba való illesztése (2015) tovább bővítette a terápiás palettát. Mindezek ellenére a különböző terápiás vonalakban alkalmazott készítmények kiválasztása sokszor kihívás elé állítja a klinikusokat. A cikkben az első vonalbeli kezelések kerültek összefoglalásra.

Immunonkológia

2023. JÚNIUS 01.

„Ismerjük a bővülő terápiás lehetőségeket, de a korlátainkat is”

Tágas, világos, modern bútorokkal berendezett folyosók és kezelőhelyiségek, légkondicionált, kétágyas, fürdőszobával, televízióval felszerelt kórtermek fogadják a daganatos betegeket a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Onkológiai Osztályán. Bár 30 ágy is rendelkezésre áll, törekszenek arra, hogy a pácienseket járóbetegként, a kúraambulancián lássák el. Mint kiderül, nemcsak a környezet, hanem az itt alkalmazott gyógyszeres terápiák is megfelelnek a 21. század követelményeinek.

Immunonkológia

2023. JÚNIUS 01.

A CheckMate-649 vizsgálat hároméves utánkövetési eredményei alátámasztják az első vonalbeli nivolumabbal kombinált kemoterápia eredményességét előrehaladott nyelőcső-, gastrooesophagealis junctio és gyomor-adenocarcinoma esetén

LAKATOS Gábor

A gastrooesophagealis daganatok továbbra is jelentős egészségügyi problémát jelentenek. Az előrehaladott stádiumú rák prognózisa kedvezőtlen, a hagyományos első vonalú kemoterápia alkalmazásával a várható életkilátás HER2-negatív betegség esetén nem éri el az egy évet (1). Az immunterápia megjelenése fontos mérföldkövet jelentett számos rosszindulatú kórkép gyógyszeres kezelésében. A legjelentősebb előrelépést az immunogén tulajdonságú tumortípusok ellátásában sikerült elérni. A gastrooesophagealis daganatok ugyanakkor rendkívül heterogének, nem minden esetben várható az immunterápia hatékonysága. Az immunkezelés szempontjából prediktív értékű biomarkernek tekinthetők a mikroszatellita-instabilitás (MSI) és a programozott sejthalál ligandum 1 (PD-L1) expressziója (2).