Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1963. ÁPRILIS 01.

A klinikai pharmakopsychológia néhány problémája az élmények felől nézve

SIMKÓ Alfréd

A pharmakopsychológiának mint klinikai tudománynak gyakorlati jelentőségét a strukturfenomenológiailag téjákozott psychopathológiával való kapcsolata határozza meg. Csakis ilymódon képes arra, hogy egy kérdéses psychotrop gyógyszer hatásdinamikájával korrelációba hozható élményeket megközelítse. (A statikus leképzésekből elvonatkoztatott — logikai értékű – definiciókkal dolgozó psychopathológiai felfogások e módszertan számára nem bizonyultak elégségeseknek.) A pharmakopsychiatriai kezelések javallatai szempontjából jelentős céltünetek (Freyhan, Hippius), illetve ilyen syndromatikák (M. Müller) elvének hangsúlyozása után az „Aktualbefindlichkeit" profenomenális fogalmát világítottuk meg, értve utóbbin a gyógyszeresen befolyásolható vitális dispositiók élményi vetületét. Friesewinkel felfogását követve a psychotrop gyógyszerek hatásjelenségeit az „Aktualbefindlichkeit"-változások dimenzióiba vetítettük. A pharmakopsychológia alaptörvényét ismertük meg abban a tapasztalatunkban, mely szerint minden kóros élmény csakis olyan mértékig befolyásolható gyógyszeresen, amennyire az a változtatható intencionalis dinamikával és „Aktualbefindlichkeit"-ekkel még mobilis kapcsolatban áll. Hackstein kritikai felfogásának ismertetése után a klinikailag jelentős hatás-disszociációk (H. W. Janz) kérdésével foglalkoztunk és ennek lényegét egy saját eseteinkből felhozott példával világítottuk meg. A hatásmegélést módosító fontosabb szubjektív tényezők felsorolásában Ziolko-t követtük. Rámutattunk az általunk többnyire oppozicióként értékelt „szubjektív intolerancia” jelenségeire.

HUN 1963;16(04)