Részletes keresés

Hírvilág

2017. AUGUSZTUS 21.

A Magyar Hypertonia Társaság XXV. Jubileumi Továbbképző Kongresszusa - 2017 szeptember 28-30., Siófok, Azúr Hotel

MAGYAR Hypertonia Társaság

A rendezvény SE-TK/2017.I/00239 kódszámon 30 pontra akkreditált szabadon választott egyetemi tanfolyam, melyet tesztírás zár. Szakképesítések, amelyekhez szakma szerinti pontszámként elszámolható: 1. belgyógyászat | 2. belgyógyászati angiológia | 3. diabetológus | 4. endokrinológia és anyagcsere-betegségek | 5. geriátria | 6. háziorvostan | 7. kardiológia | 8. nephrologia | 9. hypertonológia

HUN

Klinikum

2017. JÚNIUS 20.

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

FARSANG Csaba

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2017. MÁJUS 20.

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

FARSANG Csaba

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor ago nista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

HUN 2017;21(03)

Hypertonia és Nephrologia

2017. ÁPRILIS 08.

A fix dózisú amlodipin és lisinopril kombináció hatékonysága II. és III. fokozatú hypertoniás betegeknél

JOÃO Maldonado, TEIMO Pereira, MARGARIDA Carvalho

Megfigyeléses vizsgálatot végeztünk ambuláns vérnyomásmérés (ABPM) alapján azzal a céllal, hogy a II. és III. fokozatú hypertoniás betegek fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelésének hatékonyságát vizsgáljuk. A vizsgálatban 30, gyógyszeres kezelésben előzetesen nem részesülő hypertoniás beteg vett részt, 36%-uk nő, átlagéletkoruk 52,44±11,54 év, testtömegindexük 28,73±4,54 kg/m2, kiindulási brachialis artériás szisztolés vérnyomásuk (SBP) 174,43±15,06 Hgmm, diasztolés vérnyomásuk (DBP) 102,83±10,67 Hgmm volt. Minden betegen 24 órás ABPM-mérést végeztünk a kiindulási állapotban és a nyolchetes kezelés után, az értékelést kiegészítve rendelői vérnyomásméréssel és a rutin vér- és vizeletvizsgálat paramétereivel. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés után az artériás vérnyomásban igen jelentős csökkenés mutatkozott. Az ABPM által rögzített, a szisztolés és diasztolés érték három mérési időszakban (24 órás, nappali és éjszakai) történő normalizálódása alapján számított normalizálódási arány 69% volt. A rutin vérnyomásmérés alapján pedig ugyanez az arány 79% volt. A laborértékeket tekintve szignifikáns változást mértünk a microalbumin értékében, 37,40 mg/24 h csökkenéssel (95%-os KI: 2,82-71,97; p=0,035), valamint az éh - gyomori glükóz értékében is mérhető volt, 0,64 mmol/l-es csökkenéssel (95%-os KI: 0,19-1,09; p=0,007). A vizsgálati időszak alatt egy betegnél sem jelentkezett szignifikáns mellékhatás. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés igen hatékonynak bizonyult a mérsékelt és súlyos hypertoniás betegek csoportjának kezelése során, valamint bizonyítást nyert, hogy ezt a hatást gyorsan, biztonságosan és jól tolerálható módon lehet elérni.

HUN 2017;21(02)

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink

BATTYÁNYI Bertalan

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

HUN 2017;21(01)

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

A pszeudorezisztens hypertonia igazolásának nehézségei egy eset kapcsán

FEJES Imola, ÁBRAHÁM György, LÉGRÁDY Péter

A terápiára nem reagáló hypertonia hátterében fennálló pszeudorezisztencia felderítése nem egyszerű feladat. Egy 44 éves fiatal nő vérnyomása hatos kombinációval sem érte el a céltartományt, általában 170-200/100 Hgmm tartományban mozgott. Felvételét követően emelkedő adagú és számú vérnyomás - csökkentők mellett is 174/100-210/100 Hgmm vérnyomást mértünk. Előbb spi ro - no lacton per os, végül intravénás urapidil mellett sem változott a helyzet. Viszont ekkor jelezték a nővérek, hogy a gyógyszereit kiköpte. A vérnyomás csökkentőit víz - ben oldva adagoltuk tovább per os, így vérnyomása 24 órás ABPM-mel igazoltan át - lag 88/46 Hgmm lett. Egy noncompliance tisztázásához mindenképpen javasolt in - té zeti felvétel és ellenőrzött gyógyszeradagolás.

HUN 2015;19(05)

Hypertonia és Nephrologia

2015. SZEPTEMBER 20.

Terápiarezisztens hypertonia esete eredménytelen renalis denervációval

ALFÖLDI Sándor, KOVÁTS Viktória, SIMONYI Gábor, MERKELY Béla, FARSANG Csaba

A 48 éves férfi beteg extrém, hetes kombinációjú antihipertenzív kezelésre rezisztens hypertoniájához hypertrophiás, nem obstruktív cardiomyo - pathia is társult. A szekunder hypertonia kizárását követően a betegnél Medtronic Symplicity katéterrel mindkét oldali renalis rádiófrekvenciás denerváció történt, amelyet követően vérnyomása egyáltalán nem csökkent. A továbbiakban progre - diáló szívelégtelenség miatt primer prevenciós céllal cardioverter defibrillátort is beültettek. Az egészségbiztosító (OEP) adatbázisából a beteg háziorvosa által lekért adatok szerint a beteg a le ké rést megelőző egy évben összesen mindössze egy szer váltott ki egyetlen havi antihipertenzív gyógyszert, pontosan akkor, amikor ellen őr - zött gyógyszerbevétel melletti ABPM-vizsgálatot terveztünk. A betegnél a renalis denervációt követően két évvel sikerült az ellenőrzött gyógyszerbevétel melletti vizs gálat elvégzése, ekkor mind a rendelői mérés, mind az ABPM jelentős vérnyomáscsökkenést igazolt. Esetünk tanúsága szerint a nonadherencia tisztázása, nevezetesen az ellenőrzött gyógyszerbevételt követő ABPM-vizsgálat mind a terápiarezisztencia, mind a szimpatikus ak tivitás csökkentését célzó eszközös és műtéti beavatkozások előtt indokolt hy per toniás betegek esetében.

HUN 2015;19(04)

Lege Artis Medicinae

2015. MÁRCIUS 20.

Az amlodipin-atorvastatin fix kombinációval szerzett tapasztalatok a 2013-as ESH/ESC hypertoniaajánlás tükrében

NAGY Gergő

A hypertonia Magyarországon és világszerte is népbetegségnek tekinthető. A kezelési portfólióban egyre nagyobb szerepet kapnak a kombinációs készítmények, amelyek több gyógyszerhatóanyagot ötvöznek egyetlen tablettában.

HUN 2015;25(03)

Lege Artis Medicinae

2015. FEBRUÁR 15.

Amlodipin/atorvastatin fix kombináció 2-es típusú diabetes mellitusban

BÓTYIK Balázs

A 2-es típusú diabetes mellitus jelentős cardiovascularis kockázatot növelő állapot. A hypertonia és a hyperlipidaemia diabetes mellitushoz gyakran társuló kórképek, együttes fennállásuk jelentős vascularis kockázatot jelent.

HUN 2015;25(01-02)

Hypertonia és Nephrologia

2014. DECEMBER 20.

Prevalence of permanent hypertension and stressinduced hypertension in professional drivers: results of a cross-sectional study conducted in an urban Romanian company of transport

POP Calin, MANEA Viorel, TRAMBITASU Radu, MATEI Claudia

Háttér: Jól ismert, hogy buszvezetők körében nagyobb a magas vérnyomás prevalenciája. A vizsgálatban a munkaórák szerepét értékeltük, mert ez hozzájárulhat az epizodikus hipertenzióhoz. Vizsgáltuk azt is, jelzi-e valami előre a vérnyomás emelkedését a vezetés alatt. Módszerek: A keresztmetszeti viszgálatban 84 férfi buszvezetőt követtünk ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM). A hypertoniás anamnézisük alapján normo- és hipertenziós csoportot képeztünk. Student-féle t-próbával értékeltük a különbséget a vezetés közbeni és a nem vezetés közbeni vérnyomás között az EPIINFO 7TM szoftverrel, majd logisztikus rengresszióval mértük fel a vezetési időben előforduló vérnyomás-emelkedés fő előrejelzőit. Eredmények: A 84 résztvevő közül 22 (26,1%) volt magas vérnyomású és szedett miatta gyógyszert. Az átlagéletkor mindkét csoportban 44,4±7 év volt. A normotenziós csoportban a nem vezetés alatti időben mért 133,9 Hgmm (SD 8,7) és 79,1 (SD 10,2) Hgmm-es vérnyomás szignifikánsan, 143,3 Hgmm (SD 9,5) és 89,5 Hgmm-re (SD 9,8) emelkedett vezetéskor (p=0,0001). Az ABPM során hipertenziót észleltek vezetés nélkül 35 vezető (56,4%) és a vezetés során 60 (97%) vezető esetében a normotenziós csoportban. A hypertoniás csoportban a szisztolés és a diasztolés vérnyomás átlaga is szignifikánsan emelkedett, a vezetés nélküli időszakban mért 138,75 Hgmm (SD 8,3) és 84,25 (SD 7,1) Hgmm 148,42 (SD 9,5) és 94 (SD 8,8) Hgmm-re vezetés alatt (p=0,0001). A pulzusnyomás állandó maradt, és a nem vezetés közbeni és a vezetés közbeni érték különbsége hasonló volt a két csoportban (p=0,86). A résztvevők 50%-a volt túlsúlyos, 38,09%-a elhízott, a két csoport között nem volt különbség. A délután végzett munka, a 29,6±4,3 kg/m2-t megha - ladó testtömegindex (β=0,24, p=0,001) és a vezetés nélküli időszakban >135 Hgmm-es szisztolés vérnyomás (β=0,19, p=0,05) előre jelezte a vérnyomásemelkedések gyakoriságát. Következtetések: A vezetés átlagosan 10/10 Hgmm-rel emelte a szisztolés és a diasztolés vérnyomást normális és magas vérnyomású buszvezetők esetében. Az egészségesek csoportjában eredményeink szerint nagy volt a magas vérnyomás, a túlsúly és az elhízás prevalenciája.

HUN 2014;18(05-06)