Nővér

Diplomás ápoló hallgatók szabadidős tevékenységeinek és társas támogatórendszerük legfontosabb elemeinek vizsgálata

PICZIL Márta, PIKÓ Bettina

2014. FEBRUÁR 28.

Nővér - 2014;27(01)

Eredeti közlemény

A vizsgálat célja: Annak bemutatása, hogy nappali és levelező tagozatos diplomás ápoló hallgatók hogyan, milyen rekreációs tevékenységgel töltik szabadidejüket. Fókuszban áll az a társas támogatórendszer is, melynek legfőbb elemei segítséget nyújthatnak lelki és anyagi problémák bekövetkezése esetén. Vizsgálati módszerek és minta: A Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán tanuló nappali (n=72) és levelező tagozatos diplomás ápoló hallgatók (n=136) adtak választ az önkitöltéses kérdőív kérdéseire. A válaszadók (N=208) önkéntes alapon vettek részt az adatgyűjtésben. Eredmények: A szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a diplomás ápoló hallgatók főként pénzbe nem kerülő, többnyire helyhez kötött szabadidős tevékenységeket preferálnak. Társas támogatórendszerük elemei leginkább informális jellegűek, mellőzve a professzionalitást. Következtetések: Az eredmények alapján megállapítható, hogy szükség lenne a régóta várt reformra annak érdekében, hogy a magasabb bérek és a jobb munkaszervezés következtében megnövekedett szabadidő valóban a rekreációt szolgálja. A társas támogatórendszer elemei között  lelki problémák esetén  helyet kellene kapniuk a professzionális segítőknek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Oktatható elsősegély 5-6 éves gyerekeknek?

BETLEHEM József, PÉK Emese, BÁNFAI Bálint, DEUTSCH Krisztina, RADNAI Balázs, MARTON József

Vizsgálat célja: Az elsősegélynyújtási ismeretek fiatal életkorban való elsajátítása segíthet abban, hogy felnőttkorra a gyermekek megfelelő alapokkal rendelkezzenek az egyes baleseti szituációkban. A szerzők célja volt, hogy a gyermekek naprakész elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzenek az életkorukból fakadó baleseti helyzetekben. Anyag és módszer: Az oktatás egy falusi és egy városi óvodában történt 2011-ben, 51 fő óvodás részvételével. A 2 alkalommal történő elméleti és gyakorlati oktatást a 3. alkalommal felmérés követte, ami 1 hónappal később megismétlésre került. Az adatgyűjtés módszere a gyerekek tanulás közben történő megfigyelése és egy saját összeállítású értékelő lap alapján történő felmérése volt. A statisztikai elemzést SPSS 17.0 szoftver segítségével történt. Eredmények: A gyerekek a felmérés során a megszerezhető 38 pontból átlagosan 16,94 pontot értek el. Második alkalommal jobban teljesítettek. A pontszámok közti különbség szignifikáns (p<0,05) volt. A fiúk és a lányok között is jelentős különbség volt kimutatható (p<0,05). Következtetések: Az óvodások az alapfogalmakat képesek megtanulni, de az összetettebb kérdéseknél már nem teljesítettek pontosan.

Nővér

Családalapítással kapcsolatos hallgatói attitűdök a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán

FEITH Helga Judit, VÁCZI Anna, NÉMETHNÉ Gradvohl Edina, SOÓSNÉ Kiss Zsuzsanna, FARKAS Boglárka

A vizsgálat célja: Felmérni a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán a hallgatónők elképzeléseit gyermekvállalási hajlandóság, gyermekszám preferenciák és az első szülés tervezett időpontjának tekintetében. Megismerni az anyasággal és a női szerepekkel kapcsolatos hallgatói attitűdöket, a tradicionális családmodell relevanciáját napjainkban. Továbbá összehasonlítani a három szakirányon tanulók válaszaiban megmutatkozó különbségeket. Vizsgálati módszer és minta: A szerzők kvantitatív, önkitöltős szociológiai kutatásukat a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar II.-, III.- és IV. éves ápoló-, szülésznő- és védőnőhallgatói körében végezték 2012-ben. Az eredményeket SPSS 19.0 program segítségével, leíró statisztikai módszerekkel elemezték. A kérdőívre az értékelhető válaszadási arány 94,1% (N=257) volt. Eredmények: A hallgatónők túlnyomórészt terveztek gyermekvállalást, átlagosan 26,5 évesen. A vágyott gyermekszámnál a kettő vagy három gyermeket preferálták a legtöbben. Többségében házasságban alapítanának családot és a gyermekekről való napi gondoskodást inkább a nők feladatának tekintették, ami a hagyományos családmodellt támasztja alá. Jelenlegi/majdani életükben a legmagasabb arányban a védőnők, a legalacsonyabb számban az ápolók preferálták az anyaságot (p=0,012). Következtetések: Az Egészségtudományi Kar ápoló-, szülésznő- és védőnőhallgatói egyértelműen terveznek családot a jövőben. Az anyai szerepekről tradicionálisan gondolkodnak, azonban ezek teljesítését nehezítheti paramedikális hivatásuk. Főképp az ápolókat és szülésznőket veszélyezteti a szerepkonfliktus majdani életükben - többek között a több műszakos munkarend, valamint a másodállások miatt.

Nővér

Orientális tánc, mint rehabilitációs módszer a rosszindulatú daganatos megbetegedésekben

SZALAI Márta, REKTOROVICS Kitti Renáta, PRÉMUSZ Viktória

A hastáncra az egészséges, fiatal és szép nő szimbólumaként tekinthetünk. Azonban, ha tanulmányozzuk ennek az ősi táncnak a történetét, mindemellett láthatjuk, hogy bizonyos mozdulatait a gyógyításban alkalmazták, illetve egyes keleti országokban alkalmazzák a mai napig. A daganatos megbetegedések következtében csonkolásos műtéten átesett nő pácienseket nem csak testi károsodás éri, hanem súlyos lelki trauma is. Sérül az énképük, az önbecsülésük, mely sok esetben magára maradottsághoz, társadalmi elszigetelődéshez és végül rokkantsághoz vezet. Szakirodalmi adatok támasztják alá, hogy a daganatos betegségek miatti rokkantasítás erősen növekvő tendenciát mutat A 2005-ben saját kezdeményezésre létrejött Százszorszép Hastáncklub mára onkológiai rehabilitációs módszerré nőtte ki magát, amely integrált módon alkalmazza a mozgás-, zene-, táncterápia elemeit. Ezen felül egy támogató közösséget biztosít a sorstársaknak. Vizsgálattal igazoltuk a módszer hatékonyságát. Szignifikáns javulást mutattunk ki a társas támogatottság, az életminőség-, és az életelégedettség terén.

Nővér

Foglalkozás-egészségügyi ápolás Hollandiában: beszámoló tanulmányútról

HIRDI Henriett Éva

A szerző 2012 októberében 4 napot tölthetett Hollandiában szakmai tanulmányúton, a holland foglalkozás-egészségügyi szakápolók képzési, továbbképzési rendszerének és feladatainak megismerése céljából. A tanulmányút megvalósulását a Foglalkozás-egészségügyi Ápolók Európai Szövetsége (FOHNEU) támogatta. A tanulmányút rövidsége ellenére a Hollandiában tapasztaltak mély benyomást keltettek a szerzőben.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

TAMÁS László, KANIZSAI Péter, MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

RIHMER Zoltán, NEMCSIK János, KŐRÖSI Beáta, BATTA Dóra

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Hivatásunk

Pihenteti és ellazítja a futás

L. Ida

Berzéki-Polgár Dóra, a székesfehérvári Szent György Egyetemi Oktató Kórház Neonatális Intenzív Osztályának diplomás szakápolója éles kanyarokkal tűzdelt, váltásokban bővelkedő pályával büszkélkedhet, amelynek eddigi minden állomásán derekasan helytállt. Folyamatosan új célokat tűz ki maga elé, táncol, sportol, továbbtanul, mert úgy gondolja, a tevékeny élet megteremti a fizikai és mentális harmóniát, és ettől mindenki, aki így éli mindennapjait, kicsit boldogabb lehet.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 15.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
OKT 15.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
OKT 15.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
OKT 15.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
OKT 15.