Lege Artis Medicinae

Háttér: Törekvések az általános egészségbiztosítás bevezetésére az USA-ban

OROSZ Éva

1993. JANUÁR 27.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(01)

Az általános, kötelező betegségbiztosítás (különböző formáira irányuló javaslatok) az 1910-es évek eleje óta rendszeresen visszatérő témáját jelentették az amerikai politikai küzdelmeknek. Truman elnök 1948-ban tett kísérletének a bukása után, a 60-as évek közepén Johnson-nak sikerült keresztülvinnie a Medicaid és Medicare programok elfogadását – ami tulajdonképpen az általános egészség ügybiztosításról a 60-as évek elején zajló politikai vita kompromisszuma volt. (A Medicare az időskorúak számára a szövetségi kormány által fizetett egészségügyi biztosítás, a Medicaid a szegényeknek nyújtott egészségügyi biztosítás, amelyet az egyes államok és a szövetségi kormányzat közösen finanszíroznak.) Ez a kompromisszum azonban nem elégítette ki az általános egészségügybiztosítás híveit.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Kórházak a képzőművészetben

KOVÁCS Zoltán

A címben szereplő idézet, amely a würzburgi Juliusspital nyugati kereszthajójának bejárata fölött olvasható felirat egy részlete, némi magyarázatra szorul. Annál is inkább, mivel a ma használatos kórház szavunk egészen más asszociációkat kelt, mint amit a szó a fenti szöveg keletkezésének korában, valamikor 1588 tájékán jelentett. Közelebb jutunk a megfejtéshez, ha a szó néhány nyugati nyelvben előforduló megfelelőjét vetjük vizsgálat alá. A németben használatos Hospital, Spital, Spitel, Spytl szavak, a francia Hopital, Hospice, Hotel, valamint az angol Hostel és Hotel kifejezések minden bizonnyal a latin hospes illetve hospitium főnevekre vezethetők vissza. Az előbbi jelentése elsősorban „vendég”, de fordítható „idegen”-ként is, az utóbbit pedig talán „vendéglátás, vendégszeretet” szavaink adják vissza leginkább.

Lege Artis Medicinae

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről II. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis in farctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

Lege Artis Medicinae

Vasocilator - szívelégtelenséggel kapcsolatos vizsgálat 1.

MATOS Lajos

Egy év után a halálozási ráta 12.1% volt a hydralazin + isosorbid dinitráttal kezelt csoportban, 19.5% a placeboval kezeltek között, ami az aktív kezelésben részesülők esetén a mortalitás 38%-os csökkenését jelenti. A mortalitás két év után 25.6% (hydralazin + nitrát), illetve 34.3% (placebo), majd három éves kezelés után 36.2% (hydralazin + nitrát), illetve 46.9% (placebo) volt. A teljes követési időszak során a prazosinnal kezelt csoportban 91 halott volt (49.7%), 72 (38.7%) a hydralazin + isosorbid dinitráttal kezeltek között és 120 (44%) a placebo csoportban. A hydralazin + nitrát csoportban a bal kamrai ejectios frakció a 8. héten és az 1. éves kontroll során szignifikánsan nőtt, de nem változott a prazosinnal vagy placeboval kezelt betegek között.

Lege Artis Medicinae

A pajzsmirigy primer non-Hodgkin lymphomája

ÉSIK Olga, NÉMETH György, PÓCZA Károly

A szerzők az elmúlt 30 évben észlelt 3 primer pajzsmirigy non-Hodgkin lymphomás beteg kórtörténetét ismertetik, különös tekintettel a diagnózisra, a staging-vizsgálatokra, a differenciáldiagnosztikára, a kezelésre, a követésre és a túlélésre. I E és viszonylag lokalizált II E stádium esetén műtét (bilateralis intra- vagy extracapsularis thyreoidectomia és szelektív nyirokcsomó-eltávolítás) indikált. A műtét után sugárkezelésre a regionális nyirokrégiók (nyak és felső mediastinum) ellátása érdekében minden esetben szükség van. Ezt követően adjuváns kemoterápia ajánlott, mivel ez az egyetlen módja a daganatos eredetű halálozás nagy részéért felelős távoli kiújulások megelőzésének. A diffúz II E, valamint II E-IV E stádiumú daganatok kezelése nem tér el más nodalis lymphomák terápiájától: a kezelés súlypontja a citosztatikumok alkalmazása, melyet többnyire sugárkezeléssel kell kiegészíteni. Ilyen esetekben radikális pajzsmirigyműtét végzése már nem indikált.

Lege Artis Medicinae

A nitrogén-monoxid szerepe egyes élettani folyamatok szabályozásában és betegségek patogenezisében

KÁPOSZTA Rita, MARÓDI László

A nitrogén-monoxid fiziológiai és patofiziológiai jelentőségével kapcsolatban az utóbbi 10 év kutatómunkája eredményeként egyre több adat áll rendelkezésünkre. Közleményünkben az irodalmi adatok alapján foglaljuk össze a nitrogén-monoxid hatása kapcsán megfigyelteket, különös tekintettel az immunbiológiai hatásra és betegségek patogenezisében játszott szerepére.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton ke­zelni. ]

Ideggyógyászati Szemle

Fejlődésneurológia Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása Berényi Marianne, Katona Ferenc

VÉCSEI László

Berényi Marianne és Katona Ferenc tollából ez évben igen értékes mű jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Valójában egy könyvsorozat újabb kitűnő példányát olvashatjuk, hiszen Katona professzor úr első könyve a közel fél évszázada, 1963-ban publikált „Az agysebészet története” című kiadvány volt.