Lege Artis Medicinae

Arteriovenosus microshunt varicositas szövettani vizsgálatok a microshunt kimutatására

MAGYAR Éva1, BIHARI Imre2

1991. SZEPTEMBER 25.

Lege Artis Medicinae - 1991;1(15)

Rövid közlemény

Szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a microvarixok kialakulásában a praecapillaris A-V shunt-ök fontos szerepet játszanak. 18 vizsgált esetükből 16-ban sikerült kimutatni az A-V shunt-öt szövettani vizsgálattal. Foglalkoznak a microvaricositas és az A-V shunt patomorfológiájával és ismertetik a szövettani kimutathatóság módját.

AFFILIÁCIÓK

  1. egyetemi docens Patológiai Intézet
  2. Sebészeti Klinika Orvostovábbképző Egyetem

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A pulmonalis mycobacteriosis jellegzetességei hazánkban

KOZMA Dezső, VINCZE Egon, DÁVID Sándor, KISHINDI Katalin, ALEXY György

A szerzők az atípusos mycobacteriumok okozta pulmonalis mycobacteriosisok 1980– 1989 között igazolt 360 esetét elemzik. A leggyakoribb kórokozók a M. xenopi (67% ban), M. kansasii és M. avium-intracellulare voltak. A megbetegedés városi-ipari területen gyakoribb volt. Az éves incidencia nem emelkedett a vizsgált időszakban. A betegek 86%-a férfi, az átlagéletkor 55 év. Előzetes megbetegedésként tüdő tuberculosis és chronicus obstructiv tüdőmegbetegedés jelentkezett. A betegség tünettana jellegtelen. Vékonyfalú infiltratum nélküli cavernát az esetek 24%-ában találtak. A malignus megbetegedések és a tüdőaspergillosis bizonyult a két leggyakoribb társuló megbetegedésnek. A tüdőrák és az egyéb szervi rákok előfordulása szignifikánsan magasabb a pulmonalis mycobacteriosisban szenvedő betegeknél, mint a 40–69 év közötti lakosságnál. A hisztopatológiai kép a M. kansasii eseteknél a tuberculosis képével megegyezett. A M. xenopi és M. avium-intracellulare okozta megbetegedéseket a sajtos necrosis relatív hiánya, fokozott fibrosis képződés, idegentest reactio és abortív granuloma képződés jellemezte.

Lege Artis Medicinae

A tüdőtuberculosisról

SCHWEIGER Ottó

A szerző áttekintést ad a gümőkór hazai epidemiológiai helyzetéről. Az új tbc-s betegek száma évről évre csökken, így aggodalomra nincs ok. Miután fertőző betegségről van szó, az új járványügyi helyzethez adaptált tbc-elleni küzdelmet továbbra is folytatni kell. Az új helyzetben azonban ezt egy hálózat - a tüdőgyógyászati hálózat - egyedül ellátni nem tudja, ebben az egészségügyi hálózat minden tagjának segítenie kell. Bár ritka betegségről van szó, elfelejteni nem lehet még miután fertőző - adott esetben gondolni kell a tuberculosisra is.

Lege Artis Medicinae

A tüdőtuberculosis differenciáldiagnózisa

BÖSZÖRMÉNI Miklós

A gümőkóros esetek ritkulása következtében a tüdőtbc differenciáldiagnózisa nehéz lett, az orvosok nem gondolnak erre a betegségre, ami különösen az idős tbc-s emberek életét veszélyezteti. Primaer tbc-s fertőzés ma Magyarországon elsősorban fiatalembereken észlelhető. A főleg általános tünetek mellett a tuberkulin-re akció hyperergiás. A tbc-s pleuritis diagnózisa leginkább más eredetű mellkasi folyadékgyülemek kizárása útján lehetséges, de thoracoscopos biopszia is szükséges lehet. A tbc-s bronchadenitis ritkaság, de adott esetben sarcoidosistól vagy malignus nyirok csomó-megnagyobbodásoktól elkülönítendő, ami bronchoscopiával vagy idős egyéneken terápiás teszttel lehetséges. Az infiltrativ tbc lényegesen ritkább mint a radiológiailag hasonló primaer vagy secundaer (főleg tüdőrák melletti) pneumonia, vagy a tüdőinfarctus. Koch-negatív, infiltrativ tbc diagnózisa sokszor csak terápiás teszttel lehetséges. A differenciáldiagnosztikus nehézségek legnagyobbak a disseminalt formában. A szerző óva int az aggresszív beavatkozások (BAL, thoracotomiás biopszia) túl korai alkalmazásától, helyette a terápiás teszt jelentőségét hangsúlyozza. Kerekárnyékok esetében viszont a tbc diagnózisa és a tüdőrák kizárása érdekében ideális vizsgálatnak tartja a transthoracalis tűbiopsziát. Befejezésül megemlíti az újabb kutatásokat a kevés baktériumot ürítő betegek tbc-jének bakteriológiai diagnózisa érdekében, de hangsúlyozza, hogy ezekben az esetekben a közvetett eljárásokra (kizárásos diagnózis, terápiás teszt) még sokáig szükség lesz.

Lege Artis Medicinae

A tuberculosis jelentősége a gyermekgyógyászatban

ANDRÁSOFSZKY Barna

A tuberculosis Magyarországon ma már ritka megbetegedés a gyermekkorban. A fertőzés veszélye azonban mindaddig fennáll, amíg több mint 3500 felnőtt betegszik meg évente. A gyermekorvosok feladata elsősorban a betegség megelőzése. A klinikumban gondolnunk kell tuberculosisra minden tisztázatlan, krónikus megbetegedés esetén. Meningitis basilaris gyanújakor azonnal el kell kezdeni a gyógykezelést. A BCG oltások korcsoportonkénti (újszülött, 11, 18 éves) fenntartása eddig indokolt volt, a járványügyi helyzet javulásával tovább szükséges szűkíteni a korcsoportokat.

Lege Artis Medicinae

A BCG oltásról mai szemmel

NYERGES Gáborné, DRINÓCZY Mária

A tuberculosis ma is súlyos és igen elterjedt fertőző betegség, mely főleg a rossz hygiénés körülmények között élőket támadja meg. A HIV + M. tuberculosis kettős fertőzések azonban hátrányosan befolyásolhatják mind a fejlett mind a fejlődő országok tbc epidemiológiai helyzetét. A BCG vakcina mind a vakcina törzs, mind más jellemzők tekintetében számos változáson ment át. Az oltás hatásosságát sokszor kétségbe vonták, de ma már egyértelmű, hogy a fiatal gyermekeket védi a tbc-től. Magyarországon 30 éve biztonságosan és eredményesen használjuk a „Paris" törzsből készült liofilezett oltóanyagot az újszülöttek primer, és a gyermekek revaccinatiójára. A 14 éven aluliak tbc incidenciája rendkívül kicsi, azonban a felnőttek viszonylag nagy tbc incidenciájára és a világon a tbc járványtanának kedvezőtlen tendenciájára tekintettel nem javasolt az oltási séma változtatása. Meg kellene továbbá fontolni a tuberkulin-statustól független újraoltás bevezetésének szükségességét.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]

Ideggyógyászati Szemle

[A percutan endoszkópos interlamináris lumbalis discectomia és a microdiscectomia direkt költségeinek összehasonlítása: török eredmények]

ÜNSAL Ünlü Ülkün, ŞENTÜRK Salim

[A microdiscectomia (MD) a lumbalis porc­korongsérv műtéti kezelésének standard technikája. Az egy munkacsatornás percutan endoszkópos in­ter­lamináris lumbalis discectomia (PELD) egy másik műtéti lehetőség, ami a rövidebb kórházi ápolási idő szüksé­ges­sége és a gyorsabb funkcionális gyógyulás miatt egyre nép­szerűbbé válik. Nagyon kevés tanulmány elemzi e két technika költségeit. Jelen tanulmány célja az MD és a PELD összes kórházi költségének összehasonlítása. Negyven 22 és 70 éves kor közötti, PELD vagy MD módszerrel és különböző aneszteziológiai technikával operált beteget osztottunk négy csoportba: 1. PELD + helyi érzéstelenítés (PELD-Local) (n = 10), 2. PELD + ál­ta­lános ér­zéstelenítés (PELD-General) (n = 10), 3. MD + spi­nalis ér­zés­­telenítés (MD-Spinal) (n = 10), 4. MD + ál­ta­lános érzés­telenítés (MD-General) (n = 10). Az egészség­ügyi költsé­ge­ket a direkt költés összegeként definiáltuk. A költségek direkt összehasonlíthatósága érdekében az ada­tokat az érzéstele­nítés módja szerint elemeztük. A direkt költségeket az MD- és a PELD-csoportok között hasonlí­tottuk össze. A PELD-Local-csoportban az összes költség összege 1249,5 $, a PELD-General-csoportban 1741,5 $, az MD-Spinal-csoportban 2015,6 $, az MD-General-csoportban 2348,7 $ volt. Az összes költség összege magasabb volt az MD-Spinal- és MD-General-csoportokban, mint a PELD-Local- és PELD-General-cso­portokban. A mű­tét, a sebészi eszközök, az anesz­tézia (az aneszteziológus díja), a kórházi tartózkodás, az érzéstelenítés során használt gyógyszerek és anyagok, a laboratóriumi vizsgálatok, az ápolás és a posztoperatív gyógyszerelés költsége szigni­fi­káns mértékben eltért a négy csoport között (p < 0,01). Vizsgálatunk igazolta, hogy a PELD kevésbé költséges, mint az MD.]