1. Az irodalmi adatok eltérőek az agydaganat és terhesség közti összefüggésre vonatkozóan. Egyesek szerint állatkísérletekben a terhesség késlelteti a daganat növekedését vagy semmi hatással nincs rá, mások szerint kifejezetten meggyorsítja. Embernél kevés olyan esetet közöltek, melyben a terhesség nem volt kedvezőtlen hatással az agydaganatos tünetekre. A kedvezőtlen hatású eseteknél 80%-ban a szülés súlyosbította az agydaganatos tüneteket. 2. 14 év alatt 221 agydaganatos nő között 17 terhest, ill. olyan betegeket észleltünk, akinél már megvolt az agydaganat. 3. Hat esetben a terhesség és szülés nem volt kimutatható hatással a daganatra. A daganatos tünetek keletkezésével, ill. romlásával közvetlen összefüggésbe hozható 6 esetben a terhesség, 2 esetben a szülés (47%). Három esetben a terhesség és a daganatos tünetek együttes jelentkezése nyilván véletlen összetalálkozás. 4. Saját eseteink alapján a terhesség és agydaganat közötti összefüggés kérdésének lényegét nem a növekedési retardatio, ill. acceleratio problémájában, hanem az esetek kb. felében a terhességi zavarok folytán az intracraniális hydrodynamicai egyensúly felborulásában látjuk. 5. Tennivaló esetenként változik. Célszerű, a radicalis idegsebészi beavatkozás, vagy ha ez nem lehetséges, subtemporalis, ill. hátsó scala decompressio. Utóbbi esetekben császármetszéses szülés javasolható. Előzetesen már operált esetekben, ha a műtét nem volt radicalis vagy a tumor recidivára hajlamos, művi vetélés indokolt, ha még nem romlott a beteg állapota. Ha már fenyegető tumoros tünetek jelentkeztek, reoperatio a helyes megoldás. Hypophysis adenománál a tumoros tünetek romlásakor feltétlenül művi vetélés végezendő.

Gyakoriságát különböző szerzők statisztikái eltérően mutatják. Az agy összes daganataihoz viszonyított arányuk angolszász szerzők szerint (1) 1,5%-3,6%. A szovjet idegsebészi intézetek adataiban (2) az összes agydaganatok 2,1-3,4%-a tuberculoma volt. A statisztikákban mutatkozó különbségek oka, hogy a tuberculoma gyakran nem kerül idegsebészetre, hanem csak az autopsia mutatja ki.

A bal oldali félteke medialis felszínének klinikai tünettanát elemeztük egy, a bal gyrus cingulit és a homloki és fali lebeny medialis felszínének határos részét elpusztító astrocytoma kapcsán. Az epilepsiás rohamok egy részét euphoria, mint aura vezette be. Ez a medialis agyfelszín belszervi projectiós kapcsolatai alapján értelmezhető, amit anatomiai és kísérleti adatok is támogatnak. Az epilepsiás rohamoknak a kézben való kezdete, ill. csupán ott való jelentkezése - a praecentralis kérgi képviselet karközpontjából eredő rostok anatomiailag igazolt megkíméltsége mellett - a Penfield által leírt kiegészítő mozgató area izgalmára vezethető vissza éppen úgy, mint az egy alkalommal észlelt beszédgátlás. A személyi tudat zavarai (Kleist) nem voltak észlelhetők.

1. Különböző tetanusgátló beavatkozásaink: A végtagok max. flexiója, extensiója, törzshajlítás és a mellkas kisfokú összenyomása alkalmával mindig egy vagy több izomcsoport megnyúlik. Az izom, illetve az in megnyúlása a proprioceptiv receptorok adequat ingere. Proprioceptiv ingerek váltják ki a tetanusgátló reflexet. 2. A tetanusgátlás csak annyi ideig érvényesül, ameddig az izmot megnyujtva tartjuk. 3. A gátlás ideje alatt az állat célszerű reflexmozgásra képes. 4. A tetanusgátló reflex - megfelelő behatásra - gerincvelő átmetszett állaton az átvágás alatt is kifejlődik. 5. A Cardiazol által okozott clonusos görcsöket az izom, illetve inmegnyujtáson alapuló behatásokkal mérsékelni nem lehet. 6. Ha valamelyik háti segmentum magasságában vágtunk át a gerincvelőt és utána strychninnel mérgezzük az állatot, akkor az átmetszés allatt gyengébben és később fejlődik ki a pharmakon ismert hatása.