Ideggyógyászati Szemle

Az érzelmi folyamatokkal kapcsolatos agyi területek funkcionális anatómiája (angol nyelven)

SZILY Erika, KÉRI Szabolcs

2008. MÁRCIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(03-04)

Összefoglaló közlemény

Egyre több adat utal arra, hogy az érzelmi folyamatok jól definiálható, különálló agyi struktúrák hálózatának működéséhez köthetők. Figyelemre méltó a funkcionális képalkotási, agyi sérülésekkel kapcsolatos neuropszichológiai és az állatkísérletes adatok konvergenciája. Ezek szerint az érzelmi működésekkel kapcsolatos agyi régiók (orbitofrontalis cortex, anterior cingulum, amygdala, insula) intenzív reciprok kapcsolatban állnak egymással, az agytörzsi neuromodulátor rendszerekkel (a szerotonerg dorsalis raphe magok, a kolinerg nucleus basalis Meyneri és a dopaminerg ventralis tegmentum), valamint a szenzoros, motoros és kognitív funkciókkal kapcsolatos egyéb agyi területekkel. A rendszer működésének fontos aspektusa, hogy a szenzoros és a memóriareprezentációk összekapcsolódnak az egyes ingerek értékével, valamint azokkal a becslésekkel, amelyek a cselekvések ingerértékekre gyakorolt hatására vonatkoznak. Az utóbbiak szerepe kiemelkedő a bizonytalan helyzetekben történő döntéshozatal során. Összefoglaló közleményünk célja, hogy bemutassuk az érzelmi működések szempontjából fontos agyi területek funkcionális szerveződését, különös tekintettel ezek szerepére a pszichopatológiai tünetek keletkezésében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítása féloldali parciális feltárásból, a „hemi-semi laminectomia”

BANCZEROWSKI Péter, VAJDA János, VERES Róbert

Célkitűzés - A gerinccsatornában elhelyezkedő daganatok és más kóros elváltozások eltávolítására használt hagyományos műtéti feltárások a hátsó csontos struktúrák elvételével, a ligamentum supraspinale és interspinalia szalagrendszer megbontásával, valamint a paraspinalis izomzat leválasztásával járnak, amelyek megváltoztatják a gerinc biomechanikai viszonyait, a gerinc deformitásához, instabilitásához vezethetnek. A gerinc szerkezeti integritásának és stabilitásának megőrzésére, egyúttal a gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítására számos minimálisan invazív módszer létezik. A szerzők saját tapasztalataikat összegzik intraspinalisan, döntően lateralisan elhelyezkedő intra- és extraduralis kóros elváltozások féloldali, részleges laminectomiával járó feltáráson keresztül végzett műtéti eltávolítása kapcsán. Módszer - Tüneteket okozó, a nyaki, háti és az ágyéki gerincszakaszon, a canalis spinalisban elhelyezkedő intraés extraduralis kóros elváltozás miatt 86 beteg esetében történt féloldali, olyan részleges laminectomiával járó feltáráson keresztüli műtéti beavatkozás, amely során a laminákon csak ablak készült, a hemi-semi laminectomia. A betegek panaszait lokális és radicularis fájdalom, motoros, szenzoros és vegetatív tünetek képezték. Eredmény - Az alkalmazott feltárás minden esetben alkalmas volt a gerinccsatornában elhelyezkedő kóros elváltozások műtéti megoldására. Hatvannyolc esetben egy, 15 esetben kettő, három esetben három szegmentumban végeztünk hemi-semi laminectomiát. A beavatkozás 16 esetben a nyaki gerincszakaszon, hat esetben a cervicothoracalis átmenetben, 35 esetben a háti szakaszon, tíz esetben a thoracolumbalis átmenetben, valamint 19 esetben az ágyéki gerincszakaszon történt. Szövettani megoszlás szerint intraduralisan 32 meningeoma, 27 neurinoma, tíz ependymoma, három arachnoidealis cysta, két cavernoma, valamint extraduralisan négy epiduralis haematoma, öt epiduralis abscessus, három duralis fistula került műtéti megoldásra. Következtetés - A féloldali részleges, úgynevezett hemisemi laminectomián keresztüli gerinccsatorna-feltárási technika lehetővé teszi az ép szövetek károsodásának további szignifikáns csökkentését, ugyanakkor biztonságos és hatásos módszer az intraspinalisan, döntően lateralisan elhelyezkedő intra- és extraduralis kóros elváltozások eltávolításában és az idegelemek felszabadításában. Két további előnye a szegmentumtévesztés, illetve a reoperáció esetén jelentkezik.

Ideggyógyászati Szemle

A mentális zavarok kockázata, változásai és szomatikus vonatkozásai magyar falusi környezetben (angol nyelven)

SIPOS Kornél, BODO Michael, MAY Zsolt, LENDVAI Balázs, PIROS Andrea, SPITZER Nóra, PATAKY Ilona, NAGY Zoltán, BÁNYÁSZ Attila

Célkitűzés - Felmérést végeztünk 1992-94-ben az egyik kelet-magyarországi faluban, amelynek elsődleges célja a stroke kockázati tényezőinek vizsgálata volt; azonban magába foglalta a szomatikus, mentális és szociális-gazdasági jellemzők komplex felmérését is. Most ismertetjük a mentális zavarokra vonatkozó adatokat. Módszer - A szorongás-, depresszió-, dementia- és neurózisteszteket 535 személy esetében végeztük el; az orvosi nyilvántartás és a tesztek adatainak összehasonlítására 330 fő esetében került sor. Eredmények - A mentális zavarok gyakorisága a következő volt: szorongás 34,7% (súlyos), dementia 44,68% (enyhe), depresszió 66% (enyhe), 15,94% (közepes), 7,88% (súlyos), neurózis 66,73% (enyhe, közepes és súlyos, együttesen). Az 1960 óta meglevő orvosi nyilvántartási adatok és a teszt eredményei között megállapítható volt az eltérés: háromszor annyi neurózisesetet mértünk, mint amennyi az orvosi nyilvántartásban szerepelt. Megállapítható volt továbbá az agyi keringési zavar összekötő/híd szerepe a mentális és a szomatikus faktorok között. Következtetés - A vizsgálat eredménye tanúsítja a szomatikus, mentális és szociális-gazdasági jellemzők együttes felmérésének sikerességét. A tapasztalat bebizonyította, hogy 1. a betegközpontú orvosi ellátás egyszerre irányulhat a szomatikus és mentális zavarokra; 2. lehetséges csökkenteni a mentális zavarok kezelésének a hiányosságait; 3. van értelme a rendszeres adatgyűjtésnek azért, hogy tervezni lehessen az optimális prevenciót, az egészségügyi költségeket és a kapcsolódó döntéseket.

Ideggyógyászati Szemle

A parathormon 2-es receptor jelenlétének bizonyítékai humán agytörzsben (angol nyelven)

BAGÓ G. Attila, PALKOVITS Miklós, USDIN B. Ted, SERESS László, DOBOLYI Árpád

Előzmények és célkitűzés - A parathormon 2-es receptora (PTH2R) a G protein csatolt receptorok családjába tartozik. Farmakológiai és anatómiai bizonyítékok szerint endogén ligandja nem a parathormon vagy a parathormonnal rokon peptid, hanem a néhány évvel ezelőtt azonosított, 39 aminosavból álló tuberoinfundibularis peptid (TIP39). Az első funkcionális vizsgálatok eredményei szerint a PTH2R részt vesz a viscerosensoros információ feldolgozásának szabályozásában. A klinikai alkalmazások felé tett első lépésként megvizsgáltuk a PTH2R jelenlétét a humán agyban. Anyag és módszer - RT-PCR vizsgálathoz RNS-t izoláltunk agykérgi és agytörzsi post mortem humán szövetmintákból. Az RNS bomlását formaldehidgélen ellenőriztük, és a le nem bomlott RNS-mintákat reverz transzkripcióval cDNS-sé alakítottuk át. Egyesített corticalis, illetve agytörzsi cDNS-eket használtunk templátnak a PTH2R-re specifikus három primerpárral végzett PCRamplifikációban. Ezenkívül PTH2R-immunfestést is végeztünk szabadon úszó humán nyúltvelõi metszeteken felerősített fluoreszcens immunfestési technikát alkalmazva. Eredmények - Az RT-PCR vizsgálat specifikus sávjai, illetve a PCR-termékek szekvenálása bizonyította a PTH2R kifejeződését humán agytörzsben. Továbbá nagy sűrűségben találtunk PTH2Rimmunoreaktív rostokat nyúltvelõi területeken, például a nucleus tractus solitarius, a nucleus spinalis nervi trigemini és a nucleus reticularis medullaris dorsalis területén. Következtetések - A PTH2R mRNS-ének és immunoreaktivitásának együttes igazolása alátámasztja a PTH2R kifejeződését humán agytörzsben. A PTH2R-immunoreaktív rostok elhelyezkedése több viscerosensoros agyterületen megegyezik az egérben és patkányban tett megfigyelésekkel, ami a PTH2R hasonló szerepére utal emberben, mint rágcsálókban. Ennek a megállapításnak fontos szerepe lesz, amikor majd a rágcsálókban szerzett funkcionális ismereteket kívánjuk ember esetében hasznosítani.

Ideggyógyászati Szemle

A stroke és a cardiovascularis kockázati tényezők gyakorisága magyar falusi környezetben - keresztmetszeti, leíró tanulmány (angol nyelven)

BODO Michael, THURÓCZY György, PÁNCZÉL Gyula, SIPOS Kornél, ILIÁS Lajos, SZÕNYI Péter, BADÓ Mike Jr, NEBELLA Tamás, BÁNYÁSZ Attila, NAGY Zoltán

Felmérést végeztünk az egyik kelet-magyarországi faluban 1992-94-ben, amelynek elsődleges célja a stroke kockázati tényezőinek a vizsgálata volt; azonban magába foglalta a szomatikus, mentális és szociális-gazdasági jellemzők komplex felmérését is. Ismertetjük a stroke-ra és a cardiovascularis betegségre vonatkozó adatokat. Célkitűzések - a) Felmérni a cardiovascularis morbiditást, különös tekintettel a stroke kockázati tényezőire egy magyar faluban; b) az eredményeket összehasonlítani a számítógépes tömeges szűrési mérőrendszer (Cerberus) adataival (aminek célja, hogy azonosítsa a nagy kockázatúakat); c) továbbá összevetni a hagyományos orvosi nyilvántartási adatokkal. Módszer - A keresztmetszeti felmérést Csengersimán végeztük (n=546) a 90-es évek elején, Cerberus rendszerrel, amely magában foglal: 1. a stroke és a cardiovascularis betegség kockázati tényezőire vonatkozó kérdőívet; 2. erősítőket, amelyek a feji (rheoenkefalogram) és végtagi pulzushullámok, elektrokardiogram és elektroenkefalogram regisztrálását végzik. Kiegészítésként mértük a carotisszűkületet és a véráramlást Doppler-ultrahanggal, valamint 12 csatornás elektrokardiogramot készítettünk, meghatároztuk a vér koleszterin-, cukor- és trigliceridszintjét. Eredmények - A stroke kockázati tényezőinek az előfordulási gyakorisága a következő volt: túlsúly 63,25%; meszesedő agyi erek (rheoenkefalogram) 54,29%; szívbetegség 37,92%; kóros carotis-véráramlás 34,24%; dohányzás 30,55%; magas koleszterinszint 28,70%; magas vérnyomás 27,83%; magas trigliceridszint 24,35%; elektrokardiogram- eltérés 20%; átmeneti agyi keringési zavar tünetei 16,07%; magas vércukorszint 15,95%; alkoholizmus 6,74% és diabetes 4,53%. Következtetés - A vizsgálat során bemutattuk a stroke/cardiovascularis betegség primer prevenciójának a gyakorlati alkalmazását. A módszer lehetővé teszi a standardizálást, és olcsó, gyakorlati megoldást kínál tömeges szűrés céljára: a stroke és cardiovascularis betegség szempontjából nagy kockázatúak kiszűrésére. A rendszerben használt rheoenkefalogram az agyi arteriosclerosist a gyanú fázisában képes kimutatni a tünetek megjelenése előtt, előbb, mint a Doppler-ultrahang. A Cerberus rendszer egyúttal példát szolgáltat analóg fiziológiai jelek tárolására számítógépes egészségügyi adatok nyilvántartásában; továbbá megtörténtek a szakértői rendszerré alakítás első lépései is.

Ideggyógyászati Szemle

A szövetközi 125-jód-brachytherapia következményeként kialakuló „hármas gyűrű” időbeli változása, dinamikája új, polinomillesztésen alapuló módszerrel

KOLUMBÁN Zsuzsa, VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, BAJZIK Gábor, JULOW Jenő

Bevezetés - Tanulmányunk célja 20 inoperábilis (részben irreszekábilis, részben inoperábilis), szövettanilag jól differenciált (low grade) glioma 125I-os szövetközi besugárzása következményeként kialakuló tumornekrózis, reaktív zóna, illetve ödéma térfogat-paraméterei időbeli változásának leírása. Módszerek - A „hármas gyűrűt” alkotó régiók, azaz a tumornekrózis, a reaktív zóna és az ödéma térfogatait CT/MR képfúzióval 24 hónapig követtük. A tumor felszínére eső sugárterhelés (GTV) 50-60 Gy volt. A képfúziót és a dozimetriai tervezést a BrainLab Target 1.19 szoftverrel, míg a matematikai és a statisztikai számításokat a Matlab numerikus analitikai és vizuális programcsomaggal végeztük el. A kontrollképeket a rajtuk megfigyelhető hármas gyűrűvel fuzionáltuk a sugártervezés képeivel, illetve az izodózisgörbékkel. Eredmények - Kiszámítottuk és az időtartományban ábrázoltuk az egyes betegekhez tartozó - a referenciadózis által kijelölt - referencia-térfogattal normalizált térfogatértékeket. Az így normalizált adatokból meghatároztuk az egyes hónapokhoz tartozó átlagokat, végül az átlagértékekre polinomot illesztettünk. Számításaink hitelességét statisztikai úton igazoltuk. Következtetések - Az új „polinomillesztésen alapuló prognózisgörbe”, amely képfúziót felhasználva írja le a tumornekrózis, a reaktív zóna és az ödéma térfogatparamétereinek az időbeli változását, hasznos információt nyújthat 1. az ideális betegkezelés kialakításához, 2. a betegkövetéshez és 3. az esetlegesen szükséges brachytherapiás reirradiáció vagy reoperáció (a besugárzott és kiújult daganat eltávolítása craniotomiából) tervezéséhez.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Kiégés és depresszió az egészségügyi szakdolgozói társadalomban

IRINYI Tamás, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja volt felmérni az egészségügyi szakdolgozók kiégettségét, valamint depressziójának mértékét. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű online kérdőívvel történt 2022. január 27.–február 14. között. 10 285 értékelhető kitöltés érkezett. A kiégés átlagpontszáma csökkenést mutat a 2021-es felméréshez képest, azonban a kiégés tüneteitől szenvedő egészségügyi szakdolgozók aránya még így is magas, 64,4% (42% esetében súlyos fokú a kiégés, már kezelés szükséges). A depressziót vizsgálva megállapítható, hogy a kitöltők 57,8%-a esetében nem állapítható meg depresszió jelenléte, a többi válaszadó esetében valamilyen mértékű depresszió felmerült. (Súlyos depresszió az összes depressziós dolgozó 6,8%-ának esetében detektálható.) Jelenleg hazánkban a betegek gyógyulási esélye alatta van annak, mint amit az egészségügyi ellátórendszerünk képes lenne biztosítani, „köszönhetően” részben annak, hogy a betegeket ellátó egészségügyi szakdolgozók súlyos lelkiállapotban vannak.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes előfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövődményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzők összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelőnyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szű­ré­sével és időben elkezdett kezelésével csökkenthetők a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenőrzése.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség időskorban – rizikótényezők, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idősödés korába (60 év) lépő, idős (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megőrzése időskorban is kiemelkedően fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-től 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentősen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fő, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az első három, a világon az első 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az időskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedő tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelőzésére, az öngyilkossághoz vezető tényezők feltárására és az öngyilkosságot megkísérlők ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsősorban a prevenció kérdéseire.

Ideggyógyászati Szemle

A kiégés vizsgálata egészségügyi dolgozók között

FEJES Éva, MÁK Kornél, POHL Marietta, BANK Gyula, FEHÉR Gergely, TIBOLD Antal

Az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai főként gazdasági szempontokra alapoztak, és az ága­zatban napjainkra jelentős problémához vezetett, hogy a humán erőforrás kérdése háttérbe szorult, amit a ki­égés­szindróma tovább súlyosbít. A kutatás célja az egész­ségügyi dolgozók kiégési jelenségének komplex vizsgálata volt. A strukturált, papír alapú önkitöltős kérdőívekre alapozott keresztmetszeti vizsgálat Komló, Pécs és Kecskemét városában foglalkoztatott dolgozók körében történt. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle rövidített depresszió-kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összességében 473 kérdőív került kiosztásra, és 441 teljesen kitöltött kérdőív érkezett vissza a vizsgálati időszak végéig. A munkavállalók döntő többsége 36–55 év közötti (63,1%). Az átlagos kiégési pont­szám 58,6 (SD = 16,3), melyből 63 fő (14,2%) alacsony, 356 fő közepes (80,7%) és 22 fő (5,1%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során az ellátási típust tekintve az aktív fekvőbeteg-ellátás (OR = 1,018), az élet­kor (OR = 2,514), a családi állapot (OR = 1,148), az ápo­lói munkakör (OR = 1,246), a társas támogatás hiánya (OR = 1,189) és a nem megfelelő javadalmazás (OR = 9,719) bizonyultak a kiégés független rizikó­té­nye­zőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyos­sága és a kiégés (korrelációs együttható = 0,238), to­vábbá a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés (korrelációs együttható = 0,212) között szignifikáns összefüggés igazolódott (p < 0,001 mindkét esetben). Eredményeink alapján az egészségügyi dolgozók (különösen a szakdolgozók) jelentős része köze­pes fokú, 5,1%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (ellátási típus, munkakör, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.

Ideggyógyászati Szemle

[A Beteg Egészségi Állapot Kérdőív Testi Tünet Skála (PHQ-15) magyar verziójának vizsgálata]

STAUDER Adrienne, WITTHÖFT Michael, KÖTELES Ferenc

[Az organikus háttérrel nem rendelkező (szomatoform) tünetek gyakoriak az elsődleges és másodlagos betegellátásban. Gyakran társulnak depresszióval és/vagy szorongással, és jelentős funkcionális korlátozott­sá­got okoznak, így mérésük mindenképpen indokolt. A Beteg Egészségi Állapot Kérdőív Testi Tünet Skálát (Patient Health Questionnaire Somatic Symptom Scale; PHQ-15) a testi tünet distressz mérésére fejlesztették ki. A vizsgálat célja a PHQ-15 magyar változatának pszicho­metriai vizsgálata és a negatív affektivitással való kapcsolat replikációja, valamint a normálpopulációra vonatkozó nem és életkor szerinti referenciaértékek közlése. Felté­te­leztük azt, hogy az adatok jó illeszkedést mutatnak a bi­fak­toros modellel, valamint azt, hogy a negatív affektivitás indikátorai, ezen belül is elsősorban a közös faktorra sú­lyoznak. Kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat. A Hun­ga­rostudy 2006 résztvevőinek (n = 5020) PHQ-15-, dep­resszió- (BDI-R-) és szubjektív jóllét (WHO-5-) adatait elemeztük. A PHQ-15 jó belső konzisztenciával (Cronbach’α = 0,810; McDonald’ω = 0,819) bír és közepes-erős együtt járást mutat a BDI-R (rs = 0,49, p < 0,001) és a WHO-5 (rs = –0,48, p < 0,001) pont­számmal. Az adatok bifaktorstruktúrára való illeszkedése kitűnő. Az általános faktor erős kapcsolatban áll a dep­resszióval (β = 0,656 ± 0,017, p < 0,001) és a szubjektív jólléttel (β = –0,575 ± 0,015, p < 0,001), míg a tünet­specifikus faktorok csak gyengén vagy egyáltalán nem kapcsolódnak ezekhez a konstruktumokhoz. A PHQ-15-pontszám magasabb a nők és az idősebbek körében. A PHQ-15 magyar változata jó pszicho­metriai mutatókkal bír, pozitívan kapcsolódik a depresszió­hoz és negatívan a szubjektív jólléthez. A kérdőív jól használható lehet a szomatizációs zavar (DSM-IV) vagy a testi tünet zavar (DSM-5) előszűrésére. A közölt referenciaértékek mind a tudományos kutatásban, mind a klinikai gyakorlatban hasznosíthatók.]