Ideggyógyászati Szemle

Az „asepticus” meningitisekről

MOLNÁR Sándor1

1965. JÚLIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(07)

Az asepticus meningitis féregeredetére a vér és liquorsejtkép különböző arányú eosinophiliája esetén kell gondolni, elsősorban az idegrendszerbe is eljutó ascaris lumbricoides, cysticercosis és trichinellosis fennállása esetén. A meningitis részben toxicus, részben neuroallergiás alapon szokott kialakulni. A szervezet, ill. agyállomány gyulladásos, elsősorban gennyes gócai által fenntartott ún. sympathiás, ill. concomittáló meningitis liquorképe mindig az alapbetegség alakulásának függvénye. Annak változását követi a liquornak mind a quantitativ, mind a qualitativ sejtképe, mind pedig — kisebb mértékben — a fehérjeértékek szintje is.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A pulsus-frequentia és amplitúdó-változásának regisztrálása és annak jelentősége hátsó scala-műtétek közben

OROSZ Éva

Az idegsebészeti beavatkozások közül azok a műtétek a legkényesebbek, melyek a középvonalas struktúrák, supratentorialisan a hypothalamus, infratentorialisan a pons, medulla oblongata közelében történő manipulációkkal járnak. Nemcsak e struktúrák direkt sértése, hanem nyomás, vongálás okozta átmeneti keringési zavarok is olyan következményes oedemával, lágyulással járhatnak, melyek a beteg igen súlyos állapotát, esetleg halálát eredményezhetik. Míg a hypothalamus sérülésének jelei a műtét alatt nem vagy alig mutatkoznak, addig a hátsó scalában az agytörzset ért kisebb behatások is azonnal jelentkeznek a vegetatív reactiók (altatott betegen), pulsus, vérnyomás, légzés megváltozásának formájában. Az anaesthesiologus feladata ezek igen gondos figyelemmel kísérése és jelzése a sebész felé.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a középvonali, subfrontalis meningeomák elkülönítéséhez

HULLAY József

Szerző 20 középvonali subfrontalis és praesellaris localisatiót mutató meningeomás esetének műtéti leírását átnézve azt találta, hogy 5 esetben a daganat a lamina cribrosán és a crista gallin, 3 esetben a tuberculum sellaenak megfelelően, de a limbus sphenoidalisra is ráterjedően, 12 esetben pedig — vagyis a leggyakrabban — a planum (jugum) sphenoidalen tapadt. A planumon tapadó meningeomák feltűnő gyakoriságát azért találta figyelemre méltónak, mivel a meningeomákkal foglalkozó közleményekben ez a változat nem szerepel önálló csoportként, hanem az előbbi két változathoz nyer besorolást. 20 betege kórrajzi adatait, s rtg. képeit áttekintve úgy találta, hogy a planum meningeomák nemcsak gyakoriságuk alapján kívánkoznak külön csoportba, lehetővé teszi elkülönítésüket az anamnesis, a klinikai kép, de különösen a rtg. — az osteo-, angio- és pneumographiás — képek helyes elemzése s indokolja az, hogy míg az olfactorius meningeoma tapadási helye az os ethmoidalen van, addig a planum meningeomáé az os sphenoidalen, s míg az első inkább destruálja az elülső scala alapját, addig az utóbbi inkább csont kinövésre készteti. A tuberculum meningeoma és planum meningeoma tapadása egyazon csonton van ugyan és a határt jelentő limbus is elmosódhat, de míg az előbbinél legfeljebb enyhe csontelváltozás jelzi a tapadás helyét, addig az utóbbinál általában kifejezett hyperostosis és sajátos csontkinövés látható. Ezek alapján indokoltnak véli, hogy a tuberculum meningeoma és olfactorius meningeoma mellett a planum meningeoma mint önálló változat szerepeljen.

Ideggyógyászati Szemle

Vasforgalmi vizsgálatok neurológiai betegeken, különös tekintettel a Hallervorden—Spatz-féle betegségre

SZÁNTÓ József, GALLYAS Ferenc

20 neurológiai beteg közül négynél (2 Friedreich-, 1 Wilson-betegség, 1 gargoylismus) izotóp-vizsgálattal kóros általános vasanyagcserét találtunk. Ezzel szemben Hallervorden—Spatz-betegeink általános vasforgalma a pallidum és substantia nigra kóros vasháztartása ellenére normálisnak bizonyult. A vastárolás ezekben a képletekben folyamatos. Ezek a leletek a Hallervorden— Spatz-betegség kórismézésében felhasználhatók.

Ideggyógyászati Szemle

A Nuredal (Niamid) alkalmazása a neuropsychiatriában

NAGY A. Tibor, ZSADÁNYI Ottó

Szerzők 52 betegnél végzett Nuredal (Niamid) kúra során nyert tapasztalataikról számolnak be. A depressio egyik magtünetére, a psychomotoros gátoltságra gyakorolt hatást kétségbevonhatatlannak és elsődlegesnek találták s ebben egyúttal a psychotherapia alkalmazási területének bővülését gyanítják. Ezt a lehetőséget a reactiv depressiós kórképek neuroticus depressióvá történő átváltoztathatóságában fogalmazzák meg.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok