Múlt héten, a Vancouverben tartott hatodik „szakmai ellenőrzés és bio-medikális publikáció” nemzetközi konferencián, azt kérdezte Drummond Rennie a JAMA-tól, hogy „miért nincs több ilyen kutatásunk?”. Egy hosszú évekkel ezelőtt végzett kutatásra utalt, a nemek közötti hátrányos megkülönböztetésről a kutatásban.

Valóban, Vancouverben volt némi „déja vu” érzés. Több kutatás kell az érdekek konfliktusáról; arról, hogy ki a szerző és ki az, aki hozzájárult a kutatáshoz; a publikációs etikáról; a plágiumról; arról hogy milyen úton jutnak (vagy nem jutnak) a cikkek közlésre; és a kiadói egyoldalúságról, elfogultságról.

Úgy tűnik, hogy 20 év közös erőfeszítésével is csak csekély eredményt értek el a kiadók, és lapjaik. A vitáik - a vitáink - körben-járásnak tűnnek.

Ennek ellenére, volt sok üdvözlendő fejlemény is. A „szellem-szerzőség” gyakorlata csökkent. A recenziók minősége javult. A retorika (vagy pörgés és propaganda) a kutatás tiszteletreméltó tárgyává vált. Az adatok cseréje kiemelkedő és sürgős kérdés lett.

A vizsgálatok regisztrálása, és az adatbázisok tájékoztatása az eredményekről, fontos hozzájárulás a kutatások átláthatóságához.

Talán ezeknél is jobb hír, hogy a CONSORT állásfoglalás („CONsolidated Standards of Reporting Trials” Statement – Állásfoglalás a Vizsgálati Jelentések Egységes Standardjairól) megjelenése után jó tíz évvel prioritássá vált a kiadók számára a beszámolás a kutatásokról.

Ennek ellenére sajnos, a tudományos lapok általános minősége, és a szerkesztés minősége – néhány kivételtől eltekintve - statikussá vált, ha nem éppen romlott. A konferenciákon – nem Vancouverben – általában véletlenszerű (random) beavatkozások vizsgálatairól hallottunk.

Túl sok ismertetett munka leíró volt és a folyamatokról szólt. Túl keveset hallottunk a minőségről úgy, ahogy az a betegeknek és orvosoknak fontos, a szakmai ellenőrzés (peer review) és publikáció hatékonyságáról és az egészséghez és esélyegyenlőséghez való hozzájárulásukról.

A nyolcvanas évek óta Drummond Rennie vezeti a tudomány új és nagyon fontos területének a kialakítását. Hatalmas teljesítmény, de olyan terület és teljesítmény, amelyet mind a többi kiadó, mind a kutatók cserbenhagynak.

Szolgálatkészek, előzékenyek vagyunk azokkal az intézményekkel – folyóiratokkal és kiadókkal – amelyektől az akadémiai és lapkiadói karrierünk függ. Az egészségügyi rendszerek kritikus részei iránti közömbösség fájdalmas, és beszélhetnénk arról is, hogy mit akarunk velük kezdeni.

Forrás:The Lancet szerkesztőségi közleménye
The Lancet, Volume 374, Issue 9694, Page 950, 19 September 2009

Szemlézte: Házijogorvos , dr. Szatmári Marianna