Nagyüzem vs. biogazdálkodás
Egy a Frontiers in Sustainable Food Systems szakfolyóiratban nemrég megjelent tanulmány bizonyítékok sokaságával támasztja alá, hogy van. Két dolgot azonban meg kell jegyezni. Az egyik, hogy hogy a kérdés összetettebb annál, hogy pusztán bio- és nem biotermelésben gondolkodjunk: a növénytermesztés részletei – mint a szántás és a műtrágyahasználat – alapvető jelentőségűek. A másik pedig, hogy nem mindegy, milyen kémiai anyagokat tekintünk relevánsnak, amikor a beltartalmat értékeljük.
Az, hogy milyen anyagok jelennek meg a növényben, erősen függ a talajegészségtől. A növények többféle módon vesznek fel kémiai anyagokat a környezetükből, és ennek egyik fő módja a gombapartnereken, gyökér-gomba kapcsolatokon keresztül történő anyagfelvétel. A talajéletet, benne a gombák jelenlétét pedig olyan tényezők is befolyásolják, mint az, hogy szántják-e az adott területet, valamint hogy alkalmaznak-e műtrágyákat. Az úgynevezett fitokémiai anyagok (a növények által gyakran védekezés céljából termelt vegyületek, úgynevezett másodlagos anyagcseretermékek) termelése és a mikrotápanyagok, vitaminok mennyisége egyaránt múlik a talajművelés részletein. De nem pusztán ezen: éghajlati adottságok, a talaj más jellemzői és a termesztett növény fajtája, változata is nagy hatással bír. Bio termelési rendszerekben gyakran szántással igyekeznek kordában tartani a gyomokat, ez viszont károsítja a talajt, a végeredmény tehát korántsem ideális ez esetben sem. Konvencionális rendszerekben pedig a szántás mellett jellemző a nitrogénműtrágyák erőteljes használata, ami szintén árt a talajegészségnek. A tanulmány szerzői szerint ezért érdemes a talajegészség szemszögéből is vizsgálni a kérdést. 

Tények, adatok
A tanulmány sok vizsgálat temérdek adatát idézi, érzékeltetésképp néhány az idézett számszerű adatok közül:

•    egy tízéves kutatásban azt találták, hogy a konvencionálishoz képest biotermelésben 79% és 97%-kal volt magasabb a paradicsomok átlagos kvercetin- és a kemferolszintje (ez a két fitokémiai anyag bizonyítottan támogatja az emberi egészséget);
•    egy másik kutatásból kiderült, hogy a termelés módja akár tízszeres különbséget okozhat a brokkoli emberi egészséget támogató fitokémiai anyagainak szintjében;
•    egy harmadik vizsgálatban a biotermelésből származó növények mikrotápanyag-tartalma akár 50%-kal is magasabbnak bizonyult;
•    egy további kutatás rámutatott, hogy a biotermelés nem csak egy-két termény esetében, hanem növények sokaságánál eredményezett pozitív hatást a fitokémiai anyagok mennyiségére, többek között cukkini, banán, retek, manióka, brokkoli, narancs, szőlő, spenót, brokkoli, padlizsán, zöldcitrom és sárgarépa esetében.

A fő különbségek
Ez csak néhány kiragadott adat; a példák között olyat is találunk, ahol a gazdaságok közötti változatosság vagy a növénytermesztési szezonok közötti eltérések nagyobbak voltak, mint amit a termelés módja okozott. Óvatosnak kell tehát lenni az egyes eredmények általános kiterjesztésével. Sok kutatást áttekintve azonban egyértelműen kirajzolódik a következő kép: jellemzően a bio termelési rendszerekben magasabb a növények mikrotápanyag- (pl. vitamin) és fitokémiai anyag tartalma, mint konvencionális rendszerekben. És nemcsak az számít, hogy mi hiányzik a kívánatos anyagok közül, hanem az is, hogy mit lenne jó elkerülni. A konvencionális termelésből származó termékekben jellemzőbbek a növényvédő szerek maradványai, a nehézfémek és az antibiotikumokra rezisztens baktériumok, márpedig ezek enyhén szólva nem használnak az emberi egészségnek. A nitrát nagyobb aránya és sok növény C-vitamin-szintjének csökkenése pedig azért is problémás, mert a C-vitamin védőszerepet játszana a nitrát és más rákkeltő hatású vegyületek ellen a szervezetünkben.

Új "keretezés"
A szerzők szerint a beltartalmi értéket övező vita részben amiatt áll fenn, hogy a különböző kutatók mást és mást tekintenek tápanyagnak. Vannak, akik csak a makrotápanyagokat tartják igazán lényegesnek, míg mások a mikrotápanyagok, vitaminok, sőt, a fitokémiai anyagok mennyiségét is fontosnak tekintik. Jó okunk van rá, hogy ez utóbbi megközelítést tartsuk igazán relevánsnak az emberi egészség szempontjából. A mikrotápanyagok (vitaminok és ásványi anyagok, pl. cink, vas) fontosságát talán nem kell hangsúlyozni, de az említést érdemel, hogy a fitokémiai anyagok (mint a fenolok, flavonoidok és karotinoidok) emberi egészségben betöltött szerepe egyre nagyobb figyelmet kap – többek között antioxidánsként és gyulladáscsökkentő vegyületként számos kedvező egészségügyi hatást fejtenek ki.
A kutatók megjegyzik, hogy a fitokémiai anyagok fogyasztását legegyszerűbben azzal növelhetjük, ha sok zöldséget és gyümölcsöt eszünk akár konvencionális, akár más rendszerből. Nem elhanyagolható azonban az a tény sem, hogy a bio és regeneratív módon létrehozott terményekben több fitokémiai anyagot találunk, a különbség pedig gyakran többszörös is lehet.
Mindezek arra utalnak, hogy újra kellene keretezni a táplálkozástudományi és mezőgazdasági kutatásokat és szakpolitikát, a középpontba a talajegészség kérdését helyezve.

szemlézte: Pribéli Levente
Eredeti hivatkozás: Montgomery, D. R., & Biklé, A. (2021). 
eredeti közlemény: https://doi.org/10.3389/fsufs.2021.699147.