Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

Pro-urokináz szívinfarktusban végzett vizsgálat

MATOS Lajos

Az infarktushoz vezető ér átjárhatósága a 60. percben 71,8% volt az rscu-PA csoportban és 48% a streptokinase-val kezeltek között (p < 0,001). A 90. percben ugyanezen értékek 71,2%-nak, illetve 63,9%-nak adódtak (p = 0,15). A 24–36 óra között az ér újra-elzáródása 6/121 esetben következett be rscu-PA-, illetve 5/114 esetben streptokinase kezelés során. A thrombolyticus kezelés végén a fibrinogén koncentráció 0,44 g/l értékre csökkent rscu-PA injektio esetén, illetve 0,17 g/l-re streptokinase adására. A vérzéses szövődmények gyakorisága szignifikánsan kisebb volt rscu-PA kezelés után, mint streptokinase-t követően (p< 0,01).

HUN 1993;3(04)

Lege Artis Medicinae

1992. OKTÓBER 28.

Az infarktus túlélésének harmadik nemzetközi tanulmánya

MATOS Lajos

A 35 napos mortalitásban nem volt szignifikáns különbség az aspirin + heparin és a csak aspirinnel kezelt csoport között. A re-infarctus gyakorisága kissé alacsonyabb lett a kombinált aspirin és heparin kezelés során (2p <0,09). Amikor az aspirin mellett heparint is kaptak a betegek, többször volt szükség transzfúzióra és gyakoribb volt a nem-cerebralis vérzés (2p <0,01) Az ISIS-3 és a GISSI-2 eredményeit egyesítve a kezelési időszakban a halálozás szignifikánsan csökkent (p < 0,01). A streptokinase vagy az APSAC alkalmazása között nem volt értékelhető különbség a halálozásban vagy a re-infarctus gyakoriságában, viszont az APSAC csoportban több volt az allergiás esemény. Eltérés a két csoport között a 6 hónapos túlélésben sem volt. A streptokinase és a tPA kezelés eredményessége sem a 0–35 nap közötti, sem a 6 hónapos túlélésben nem különbözött. A tPA adása során kevesebb volt az allergia, viszont gyakoribb a nem-cerebralis vérzés. A tPA kezelés szignifikánsan többször vezetett agyvérzéshez, mint a streptokinase (2p < 0,01). A hasonló GISSI-2 vizsgálat és az ISIS–3 adatait egyesítve a streptokinase és a tPA között eltérés sem a 0–35 nap közötti halálozásban, sem a 6 hónapos túlélésben nem figyelhető meg.

HUN 1992;2(10)

Lege Artis Medicinae

1992. AUGUSZTUS 26.

Az infarktus túlélésének második nemzetközi vizsgálata

MATOS Lajos

Az aktív készítmények már az első vizsgálati időpontban (5. hét) szignifikánsan csökkentették a vascularis halálozást (streptokinase vs. placebo: 9,2 vs. 12%, aspirin vs. placebo: 9,4 vs. 11,8%, 2p < 0,00001 mindkét esetben, streptokinase és aspirin együtt vs. placebo: 8,0 vs. 13,2%). A streptokinase és az aspirin együttes adása szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult, mint külön-külön (2p < 0,0001). Az aktív kezelés akkor is jótékony hatásúnak tűnt, ha a fájdalom megjelenése után aránylag későn kezdték. A streptokinase csoportban a transfusio gyakorisága 0,5%, a placebo csoportban 0,2%) és több volt az agyi vérzés (streptokinase: 0,1% míg a placebo csoportban ez egyetlen esetben sem fordult elő). Aspirin önmagában szignifikánsan csökkentette a halálhoz vezető re-infarctus gyakoriságát (aspirin: 1%, placebo: 2%), a nem-halálos agyvérzését (0,3% vs. 0,6%) és nem vezetett több, transfusiot igénylő vérzéshez.

HUN 1992;2(08)