A várandósság örömteli mivolta mellett nagy igénybevételt jelent a női szervezet számára, és ez alól a szájüreg, fogazat sem kivétel. Az elhanyagolt fogazat számos veszélyt jelent nemcsak az anya, hanem a magzat számára is. Az anyánál kialakulhat többek között fogínyvérzés, -gyulladás, fogszuvasodás; a magzatnál pedig fogfejlődési rendellenesség, fertőzés, koraszülés vagy akár vetélés is.

Számos olyan tényező ismert, amelyek mind mortalitási, mind morbiditási szempontból fokozott kockázatot jelentenek a betegek számára 2-es típusú cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, valamint krónikus veseelégtelenség kialakulására. Ezek közül az egyik legismertebb az elhízás. Alapvető egészségügyi cél tehát az obesitas elleni harc. Vannak azonban olyan vizsgálati eredmények, amelyek az egészséges testsúlyúakhoz képest jobb mortalitási és morbiditási értékeket igazoltak enyhe súlyfelesleg esetén. Ez az obesitasparadoxon. Az alábbi cikkben ezt a fogalmat járjuk körbe néhány újabb vizsgálati eredmény alapján.

Az elfogultság, az előítélet és a diszkrimináció részei az elhízással élők mindennapjainak, még az egészségügyi ellátórendszer vonatkozásában is. Az elhízással kapcsolatos előítéletek a súlyfelesleggel élő páciensekkel való tiszteletlen, megalázó bánásmódhoz vezethetnek, és ronthatják a páciensek gondozásának minőségét is. Az elhízás és annak stigmatizációja között kétirányú kapcsolat feltételezhető: az elhízással élők diszkriminációja gyakori, ugyanakkor a stigmatizációs élmények további súlygyarapodást eredményeznek, emellett az egészségügyi ellátórendszer kerüléséhez, az egészség romlásához és a mortalitás kockázatának növekedéséhez vezetnek. A tanulmány célja a szakemberek tudatosságának növelése az elhízással kapcsolatos előítéletek és diszkrimináció tekintetében, illetve olyan stratégiák bemutatása, amelyek elősegítik az elhízással élők stigmatizációjának csökkentését az egészségügyi ellátórendszerben. Mindez a jobb ellátást szolgálja és hosszú távon népegészségügyi jelentősége lehet.

Kutatás célja összehasonlítani a policisztás ovárium szindrómával diagnosztizált és a zavartalan várandósságon átesett édesanyák körében az emelkedett BMI érték, metabolikus szindróma, preeclampsia, polyhydramnion, macrosomia előfordulási gyakoriságát. Retrospektív, keresztmetszeti kutatást egy megyei kórházban végeztük 11 év beteganyagának áttekintésével. Nem véletlenszerű, célirányos szakértői mintavétel során a célcsoportot PCOS-sel diagnosztizált (n=50), a kontroll csoportot pedig zavartalan várandósságon átesett édesanyák alkották (n=50). Kizárási kritérium olyan endokrin, vagy más betegség együttes jelenléte, amely a vizsgált paramétereket befolyásolhatja. SPSS for Windows 22.0 program segítségével leíró statisztikát, kétmintás t-próbát és korrelációt számoltunk (p<0,05). PCOS vizsgálati csoportban mért BMI értékek magasabbak, mint a kontroll csoportban (p<0,05). Nagyobb arányban alakul ki PCOS várandósoknál magas vérnyomás, emelkedett koleszterinszint (p<0,05). A két csoport között a fehérjevizelés, az ödéma kialakulása nem számottevő. Nagy hangsúlyt kell fektetni a PCOS gravida gondozásra, az anyagcserezavar mielőbbi felfedezésére, a pontos dokumentáció vezetésére, a betegséggel járó szövődmények, megbetegedések kiküszöbölésére..

A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011-2013. és 2015. évi adatbázisa felhasználásával végeztek antropometriai elemzést, melynek során a túlsúlyt és elhízást a kor függvényében vizsgálták. A hypertoniás betegeknél észlelt eltéréseket a teljes lakosságban 2015-ben végzett hasonló elemzéssel hasonlították össze. A haskörfogat mérési kategóriájával a visceralis obesitas prevalenciáját is nézték és ezen adatokat is összehasonlították a lakossági szűrésnél nyert adatokkal. A túlsúly és az elhízás gyakorisága mindkét nemben igen magas volt, együttes előfordulásuk 45-70 év között meghaladta az esetek 70%-át. A lakossági szűréssel történt összevetés jelezte, hogy a hypertoniás betegeknél szignifikánsan magasabb a túlsúly és elhízás prevalenciája. A haskörfogattal jelzett visceralis elhízás előfordulása ugyancsak igen magas, különösen nőknél, ahol eléri az esetek 50%-át is. A lakossági összehasonlításnál a visceralis obesitas veszélyeztetett kategóriájával végzett mérések adtak megbízható különbséget a hypertoniás egyének szempontjából.