Hivatásunk

II. szekció - Szakdolgozói kutatómunkák eredményei I.

2022. AUGUSZTUS 28.

Hivatásunk - 2022;17(1)

Szöveg nagyítása:

-
+

A szakdolgozók bevonása a kutatómunkába Dr. Hirdi Henriett Éva MESZK NŐVÉR Szerkesztőség, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány foglalkozott az egészségügyi szakdolgozók (elsősorban az ápolók) által végzett kutatások helyzetével. Köztudott, hogy a szakdolgozók által megvalósuló kutatások létfontosságúak a magas színvonalú egészségügyi ellátás biztosításához. Általánosságban megállapítható, hogy inkább a magasabb iskolai végzettségű (BSc, MSc, vagy doktori fokozatú) ápolók mutatnak nagyobb érdeklődést a kutatási tevékenység iránt. Ugyanakkor a nemzetközi és hazai szervezetek is azt hangsúlyozzák, hogy minden szakdolgozó törekedjen arra, hogy részt vegyen kutatási tevékenységben, hiszen a szakma előrehaladását szolgáló új ismeretek fejlesztése, értékelése és terjesztése csak ily módon valósulhat meg hatékonyan. Mindannyian tudjuk, hogy a Covid-19-világjárvány óriási plusz terhet rótt az egészségügyi rendszerre. A kutatás hiányáért azonban nem csak a járvány a felelős, hiszen régóta vannak olyan tényezők, amelyek hátráltatják a szakdolgozói kutatómunkát. A témában végzett felmérések rávilágítottak arra, hogy a szakirodalmi áttekintéshez, a felmérések kivitelezéséhez, az adatok elemzéséhez szükséges munkaidő a legjelentősebb akadály. A szakdolgozóknak munkaidőben a mindennapi munkájuk mellett nincs idejük kutatásra, a legtöbben szabadidejükből áldoznak erre időt és energiát. Míg külföldön a nagy kórházakban ápolási kutatórészleg áll rendelkezésre kutatóápolókkal, addig hazánkban nincsenek ilyen támogató szervezetek, sem pluszfinanszírozás az ápoláskutatás előmozdítására. Természetesen nemcsak az akadályok elemzése a feladatunk, hanem az is, hogy megoldásokat, jó ötleteket találjunk ki. Más területekről számos támogatási lehetőséget láthatunk, amelyekből átvehetjük a jó gyakorlatokat (pl. mentorprogramok, folyóiratklubok, workshopok). Mi történik, ha a jövőben még szakdolgozó kapcsolódik be a kutatásba? Nos, a szakirodalom szerint nő a szakdolgozók elégedettsége, kevesebb lesz a lemorzsolódás, megerősödik, elismertebb lesz számos szakdolgozói hivatás és nem utolsó sorban javul a betegellátás Kulcsfogalmak: ápoláskutatás, szakdolgozó Az aktivizáló ápolás ismertsége a szakdolgozók körében Nagy Erzsébet Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet, Budapest Florence Nightingale szerint az ápolás önálló szakterület, „az ápolás feladata nemcsak az orvosi elrendelések végrehajtását és a beteg ellátását jelentette, hanem a gyógyuláshoz szükséges környezet megteremtését, a betegségek megelőzését, az egészség megtartását is magában foglalta”. Az orvosi rehabilitáció területén Virginia Henderson és Dorothea Orem nevéhez fűződő ápolási modellek alkalmazása javasolt, hiszen ezek képviselik a rehabilitációs célkitűzéseket, az akadályozott személy önállóságának, önellátási képességének segítésére irányuló ápolási tevékenységeket. Előadásomban a szakdolgozók aktivizáló ápolással kapcsolatos tudását kívánom bemutatni. Online kérdőív került kidolgozásra, melyben a végzettségre, az egészségügyben eltöltött évek számára, a munkavégzés helyszínére kérdeztem rá. Kíváncsi voltam arra, hogy tanultak-e rehabilitációt, ismerik-e az aktivizáló ápolás fogalmát, illetve a rehabilitációra jellemző ápolási modelleket. Kérdésként szerepelt, hogy különbözik-e az aktivizáló ápolás a hagyományos ápolástól. Rövid véleményt kértem igen válasz esetén. A kérdőívet 146 fő (141 nő és 5 férfi) töltötte ki. Végzettség tekintetében 84 OKJ ápoló, 22 fő főiskola és 12 fő egyetemi végzettség, egészségügyi szakközépiskola 15 fő. A válaszadók nagy része aktív osztályon dolgozik, de volt szociális területen dolgozó is. 93 fő tanult rehabilitációs ismereteket, 53 fő nem. Az aktivizáló ápolás fogalmát 81 fő ismeri saját bevallása szerint. Arra a kérdésre, hogy van-e különbség a hagyományos és az aktivizáló ápolás között, 77 fő igennel, talánnal 43 fő, nemmel 26 fő válaszolt. A szabadon megfogalmazott, rövid véleményekben sokan helyesen fogalmazták meg az aktivizáló ápolást. Az aktivizáló ápolás ismert a szakdolgozók körében, a válaszadók fele alkalmazza mindennapi munkája során. Ennek ellenére szükségesnek érzik ezen ismeretük bővítését, szeretnének ezzel kapcsolatos előadáskon részt venni. Ez a feladat a rehabilitációs osztályokon dolgozó ápolók feladata lesz a jövőben, hiszen a mi munkánkat segíti, ha az aktív osztályon dolgozó kollégák is alkalmazzák az aktivizáló ápolást. Kulcsfogalmak: aktivizáló ápolás, ápolási modell A cirkadián ritmus felborulásának zavara a Fejér Megyei Szent György Kórházban dolgozó ápolók körében Hajdúné Bujdosó Eszter Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Székesfehérvár A folyamatos betegellátás biztosítása érdekében sok ápolónak éjszaka is dolgozni kell. A vizsgálat célja, hogy feltérképezze azokat a pszichés és szomatikus zavarokat az ápolók körében, amelyeket az éjszakai műszak miatt felborult biológiai ritmus okozhat: testsúlyzavar, alvászavar, krónikus betegségek kialakulása, szorongás és megvizsgáljuk a különbségeket és az összefüggéseket egy és több műszakban a súlyos betegeket ellátó ápolók körében. Keresztmetszeti, retrospektív, kvantitatív, nem véletlenszerű szakértői mintavétellel történő vizsgálat. Az FMSZGYK foglalkozás-egészségügyi főorvosa az ápolók egészségügyi adatait az általa vezetett dolgozói törzskartonokból biztosította számomra. Fekvőbeteg osztályon 115 db belgyógyászati, 24 sebészeti, 34 db traumatológiai osztály karton lett feldolgozva. Az üzemorvosi adatgyűjtés során egy műszakrendben dolgozók száma 95 fő, több műszakban dolgozók száma 173 fő, összesen 268 fő dolgozó adata került feldolgozásra. A vizsgálatot 2019. október–novemberében egy keresztmetszeti kvalitatív és kvantitatív, nem véletlenszerű szakértői mintavétellel önkitöltős kérdőívvel egészítettük ki. A kérdőívet a FMSZGYK hosszú idejű fekvőbeteg ápolási-, krónikus osztályain, egy műszakban és több műszakban dolgozó szakápolók körében osztottuk ki. A kérdőív a demográfiai adatok mellett, alvászavart az Epwort Skálát alkalmaztunk. A szorongás felmérésére a Beck-féle Szorongás Skálát használtunk. Az adatokat Excel-táblázatban rögzítettük. A vizsgálat eredményeinek meghatározása céljából leíró statisztikai számításokat (MT, medián, min, max, szórás), valamint két tényezős t-próbát, és khí2 próbát alkalmaztunk. Az eredményeinket 95%-os konfidenciaintervallum mellett fogadtuk el p <0,05. Az adatok feldolgozását és elemzését a Microsoft Analysis ToolPak Excel és a JAMOVI program segítségével végeztük. Beválasztási kritérium egy és több műszakban, ápolói-asszisztensi végzettséggel rendelkező dolgozó. Kizárásra kerültek az orvosok, kisegítő személyzet, betegkísérők, műszaki alkalmazottak, és mindazok, akiknek nincs egészségügyi ápolói végzettsége. Nincs szignifikáns különbség az egy és több műszakban dolgozó ápoló BMI értékei között (két tényezős t-próba, p-érték=0,47). Nincs összefüggés aközött, hogy valaki egy vagy több műszakban dolgozik, és aközött, hogy van vagy nincs krónikus betegsége (khí2 próba, p=0,29), bár látható a több műszakban dolgozók arányaiban többen betegednek meg. Nem találtunk szignifikáns különbséget az egy és a több műszakban dolgozók alvása között (két tényezős t-próba p=0,37), bár a több műszakban dolgozó ápolók az ESS alvási skálán elért átlag pontszáma kicsit magasabb, mint az egy műszakban dolgozóké. Nem találtunk szignifikáns különbséget az egy és több műszakban dolgozók Beck-féle Szorongás Skálán elért pontszáma között (két tényezős t-próba, p=0,10), de érdekességként megemlítendő, hogy az egy műszakban dolgozók mutatnak magasabb szorongást. Több műszakban dolgozók átlagpontjai alapján elégedettebbek a munkájukkal és munkakörülményeikkel, mint az egy műszakban dolgozók. Vizsgálatunk célja volt a krónikus jellegű fekvőbeteg osztályokon dolgozó ápolói mintán összehasonlítani a különböző ápolói munkarendek egészségre gyakorolt hatásait. A jelenlegi vizsgálatban a cirkadián ritmus zavarához vezető, váltó műszak okozta alvászavar jelenlétét, a kardiometabolikus kockázat növekedését, és az esetleges mentális zavarok megjelenését kívántuk bemutatni. A cirkadián ritmus felborulásához csakis kizárólag egyetlen egy okot nem tudunk egyértelműen megfogalmazni. A cirkadián ritmus felborulása miatt feltárt alvászavarok, krónikus betegségek, és a többféle pszichés zavarok specifikus védő és rizikótényezők ismerete elősegíti a gyorsabb diagnózis felállítását, amely akár megelőzheti, vagy ha már kialakult a betegség, akkor javíthatja a kezelés hatásosságát, és az egészségügyi szakdolgozók pszichés jólétét. Ne felejtsük el, hogy mindez közvetve javítja a betegellátás hatékonyságát Kulcsfogalmak: cirkadián ritmus, több műszak, krónikus betegségek, APN K-vitamin-antagonistát szedő betegek ismereteinek felmérése, edukáció hatása az INR-értékekre Zóka Dezsőné Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár A kutatás célja: Célul tűztük ki, hogy Kaposváron, Kiskorpád és Nagybajomban háziorvosi körzetekben felmérjük, hogy a K-vitamin -antagonistát szedő betegek mennyi ismerettel rendelkeznek a kezelésükkel kapcsolatban. Célunk, hogy a felmérést követőn elvégzett edukáció után ismételten felmérjük edukáltságukat. Vizsgálni kívánjuk továbbá, hogy a kezeléssel kapcsolatos ismereteik befolyásolják-e az INR-célérték elérését. A vizsgálat 2018–2020. között zajlott Somogy megyei háziorvosi rendelőkben. A vizsgálatba 120 K-vitamin-antagonistát szedő 18 év feletti beteget vontunk be célzott mintavétellel. Az utánkövetést 90 beteg tekintetében végeztük. A K-vitamin-antagonista terápiában részesülő betegek tudását saját készítésű kérdőívvel mértük fel – az írásos tájékoztató előtt és után. Az INR- értékeket orvosi rendszerből 6-6 hónappal az oktatás előtt és után rögzítettük. A statisztikai elemzéshez leíró statisztikát, t-próbát, χ2 próbát, ANOVA tesztet és korrelációt alkalmaztunk. A minta több mint fele nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel. Az oktatás után kitöltött kérdőívek pontszámai szignifikánsan javultak, azonban nem nőtt az INR-célt elérő betegek aránya. Nincs szignifikáns összefüggés az INR- érték és az oktatás előtti első kérdőív pontszámai között. A második kérdőív poszt-oktatási pontszámai szignifikáns korrelációt mutatnak pozitív, gyenge kapcsolattal a hat hónapos INR-értékek átlagával (p=0,006; r=0,288). Következtetések: A megfelelő edukáció ellenére is vannak olyan betegek, akiknek tudásszintje nem változott, illetve INR- értéke nem javult. Azon betegeket, akiket nem lehet megfelelően edukálni nem szabad K-vitamin-antagonistára beállítani, a nem megfelelő INR-szint miatti veszélyes szövődmények kockázata miatt. Ezen szövődmények életüket veszélyeztetik, élet minőségét jelentősen befolyásolhatják. Kulcsfogalmak: K- vitamin-antagonista, edukáció, INR-érték Kézhigiénés gyakorlat fejlesztése a Semmelweis Scanner segítségével Jakab Józsefné, Filep Ernőné Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Nyíregyháza Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kialakulásában igen nagy szerepet tölt be a dolgozók keze. A fertőzések kialakulásának megelőzése, csökkentése céljából nagy hangsúlyt kell fektetni a kézhigiénére. A Semmelweis scanner készülék képes mérhető és valós idejű visszajelzést adni a kézhigiéné minőségéről, mely az UV megvilágítást és digitális képalkotást alkalmazva megmutatja a kézfertőtlenítés után megtisztított és érintetlenül maradt kézterületeket. Az ellenőrzésnek oktató jellege is van, mivel a dolgozó objektíven szembesül, hol vannak hiányosságok, melyet a következő mérések során tudatosan javíthat. Ez által a kézhigiénés technika fejleszthető. Semmelweis scannerrel végzett vizsgálati eredmények elemzése, grafikus ábrázolása. Az adatok feldolgozásánál külön vizsgáltuk a műtétes-, belgyógyászati jellegű, a diagnosztikai területek, valamint a takarító szolgálat munkatársainak eredményeit. A vizsgált időszak alatt két műtétes osztályon, három belgyógyászati jellegű osztályon, Sürgősségi Betegellátó osztályon, két diagnosztikai területen volt kihelyezve a készülék. A vizsgált időszakban összesen 2072 mérés történt, ebből megfelelő 1805, nem megfelelő 267 volt. Az esetek 87,1%- ában a teljes kézfelszín minimum 95%- át sikerült lefedni a fertőtlenítőszerrel. A műtétes osztályon magasabb volt a megfelelő eredmény (fül-orr-gégészet 95%), a belgyógyászati jellegű osztályok közül sajnos senki nem érte el a 95 %-os megfelelési arányt. A sürgősségi osztály eredménye 74,4%. A diagnosztikus területek közül kiugróan gyenge eredményt ért el a radiológia. A mérési tapasztalatok azt mutatták, hogy a megfelelő kézhigiéné alkalmazást nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen a mérési eredmények rámutattak, van még fejleszteni valónk. Kulcsfogalmak: egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések, prevenció, kézhigiéné Oltási kampány kihívásai a Bethesdában és a Pfizer vakcina farmakovigilanciás vizsgálata a munkatársakon az I. és II. oltási kört követően Károly Zita Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza, Budapest Oltópontunkon az eljárásrend első lépése az oltásra jelentkezők adatainak rendszerezése volt, ez szolgált alapjául az EESZT térben való rögzítésnek. Az orvosok általi rizikófelmérést követően az oltás beadásra került, majd 15 perc várakozási időt követően a pácienst elbocsájtottuk. Gyógyszerbiztonsági és logisztikai szempontból is nélkülözhetetlen volt a gyógyszertári dolgozók részvétele az oltóponton. Párokba rendeződtünk, mely gyógyszerészből és szakasszisztensből állt. Legfontosabb cél a vakcina helyes, biztonságos, steril elkészítése volt. A gyógyszerészi feladatok közé tartozott a vakcina hígítása, felszívása és légtelenítése, míg az asszisztencia a kiszerelést, színkódolást, feliratozást, a töltettérfogat újbóli ellenőrzését végezte. Az MRE Bethesda Gyermekkórházában a főgyógyszerész vezetésével az I. és II. körös oltási reakciókra, mellékhatásokra, tapasztalatokra irányuló kérdőívet készítettünk, hogy a lehetőségekhez mérten elvégezhessük a vakcina farmakovigilanciai kiértékelését. Célunk volt feltérképezni a mellékhatások számát, jellegét, előfordulási gyakoriságát, intenzitását. Vizsgáltuk az alkalmazási előírásban nem szereplő mellékhatások megjelenését. Összefüggéseket kerestünk nem, kor, allergia, krónikus betegség, korábbi Covid-19-betegség ismeretében. Vizsgálni kívántuk az oltottak tünetprofiljának változását, alakulását a II. oltást követően. Gyógyszerészi kooperációval közel 400 fős oltott populáció adatait és visszajelzéseit elemeztük. A megfigyelt csoportunk igen diverz, közel 40%-a krónikus betegségben szenvedő, 12%-a korábban igazoltan átesett a koronavírus-fertőzésen. A mellékhatások számának alakulása Gauss-eloszlást mutat az életkor függvényében, ez érvényes maradt a II. kört követően is. Az ismétlő oltás után hozzávetőlegesen 20%-kal több mellékhatást jeleztek vissza a különböző korcsoportok. Az alkalmazási előiratban szereplő mellékhatások közül első oltást követően leggyakrabban a lokális tünetekre panaszkodtak, az oltottak 70-80%-ánál jelentkezett fájdalom, jellemző volt még a helyi bőrpír, illetve duzzanat. Az ismétlő oltást követően nagymértékben megnőtt a fáradékonyság, rossz közérzet és végtagfájdalom előfordulása is, de a lokális fájdalom maradt domináns. Alkalmazási előírásban nem szereplő, vélt tüneteket is visszajeleztek: négy esetben zsibbadás, három esetben hasmenés is jelentkezett, néhányan panaszkodtak erős szívdobogás érzetére, szédülésre, szájszárazságra, menstruációs ciklus zavarára. Akik anamnézisében Covid-19-megbetegedés szerepelt, általánosságban nagyobb százalékban panaszkodtak erős mellékhatás intenzitásra. Akik fertőzés útján már szereztek immunitást, azok esetében egy reaktívabb immunrendszer találkozott az oltás által szervezetbe juttatott antigénnel, így a náluk jelentkező mellékhatások intenzitás növekedése indokolt. Hasonló értelmezést követel, hogy a második körös oltás jobban megviselte a populációnkat, mint az első körös. A kutatás végére, arra az eredményre jutottunk, hogy összességében a Pfizer-oltás kiszámíthatónak, jól tolerálhatónak mutatkozott a munkatársak körében. Kulcsfogalmak: eljárásrend, gyógyszerbiztonság, farmakovigilancia, vakcina, oltópont Perifériás érkatéterre vonatkozó ellátási csomag implementációja a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Belgyógyászati Osztályán Fabó Edina Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet, Budapest Tudományosan bizonyított tény, hogy a perifériás vénakanül behelyezésére és ápolására vonatkozó infekciókontroll ellátási csomag alkalmazásával, az eszközzel összefüggő fertőzések kockázata jelentősen csökken, a lokális és/vagy szisztémás fertőzések akár 50%-a megelőzhető. Korszerű és bizonyítékokon alapuló ellátási csomag implementációja a perifériás érkatéterrel összefüggő szövődményes események megelőzésére a Péterfy Kórház belgyógyászati osztályán. Helyzetelemzés, adatgyűjtés, betegdokumentáció ellenőrzése, személyes megkérdezést támogató kérdőív segítségével interjút készítettem, klinikai audit-ellátási csomag compliance mérést végeztem direkt megfigyelési módszerrel. A hiányosságok pótlására gyakorlati oktatás alkalmazása, a surveillance eredmények megbeszélése, az ellátási csomag compliance visszamérése történt. Munkám eredményeképpen rálátást kaptam a dolgozók körében a szabályzat ismeretére, a betegdokumentáció vezetésére, az ellátási csomag ismeretére, valamint a hiányosságokra. Legfontosabb feladatunk a fertőzések megelőzése, kialakítani egy átfogó megelőzési stratégiát, melynek segítségével hatékonyan megelőzhetők a perifériás vénakanül helytelen behelyezése és ápolása során létrejövő nemkívánatos események. A surveillance audit eredmények alkalmasak a tények megismerésére. A tények ismeretéből kielemezhetjük a folyamatban elkövethető hibákat, problémákat, hogy javítani és csökkenteni tudjuk a nemkívánt eseményeket. A visszacsatolásának, segítségével azonosítható a hibásan alkalmazott gyakorlatsor, a hibák feltárásra kerülhetnek, megalapozható a megelőző intervenció. Kulcsfogalmak: infekciókontroll, véráramfertőzés, ellátási csomag, érkatéter, kézhigiéné, nozokómiális, kézfertőtlenítés, surveillance, implementáció, szervezeti kultúra, perifériás véna, multimodális stratégia

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hivatásunk

IV. szekció - A pandémia és a veszélyhelyzeti működés hatása az egészségügyi ellátásban II.

Tartalom:

  • Covid-19 miatti hosszantartó intubáció következtében kialakult légúti szűkületek intenzív terápiás és fül-orr-gégészeti menedzsmentje
  • A Covid-19-járványhelyzet hatása az alap- és járóbeteg-ellátásra az igénybevevők oldaláról
  • Dietetikai edukáció lehetőségei a Covid-19-járvány idején
  • Krónikus betegségben szenvedők gondozása koronavírus-járvány idején, telemedicina és az SM-gondozás a Vas Megyei Centrumban
  • A pandémia és a vészhelyzeti működés hatása a rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban egy esetprezentáción keresztül
  • Covid tények – Covid lélek

  • Hivatásunk

    X. szekció - Szakdolgozók jövőképe a magyar egészségügyi ellátórendszerben

    Tartalom:

  • Ápolásvezetői kihívások a XXI. században
  • Betegbiztonság a kórházi ellátásban
  • Az egészségügyi szolgálati jogviszony szabályozásának szakdolgozókat érintő nehézségei
  • Változásmenedzsment a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház tagkórházaiban egy konkrét példán keresztül
  • Ki fog minket ápolni, avagy meddig maradunk ápolók?
  • Jövőkép más megvilágításban
  • Az informatika alkalmazása a dietetikában a prevenció és terápia területén

  • Hivatásunk

    VII. szekció - A pandémia és a veszélyhelyzeti működés hatása az egészségügyi ellátásban III.

    Tartalom:

  • Mindennapok nehézségei a fogászati alap- és szakellátásban a pandémia alatt
  • Hova menjek? Betegutak pandémia idején. Kiút a labirintusból!
  • A nem Covid-betegek jogainak sérülése a pandémia idején
  • Várandósok egészségmagatartása és várandósgondozás a pandémia idején
  • Oltunk, tehát vagyunk? Avagy élet a Péterfy oltóponton
  • Radiográfusok kiégési szintjének felmérése Covid-19-pandémia idején
  • „Covidos” elhunytak ellátása a Pathológián

  • Hivatásunk

    V. szekció - Szakdolgozói kutatómunkák eredményei II.

    Tartalom:

  • Az elemi rehabilitáció helye, szerepe és lehetőségei az egészségügyi szolgáltatások területén
  • A funkcionális látás és annak vizsgálata, a látástréning lehetőségei és optikai segédeszközök fejlődése
  • A függőségek változásának lehetőségei az ártalomcsökkentésben – A dohányzás átalakulásának és szabályozásának trendje a világban és Európában
  • 4–10 éves gyermekek táplálkozás és fizikai aktivitás felmérésének eredményei
  • Otthoni parenterális táplálás, mint szervpótló kezelés a rövidbél szindrómában
  • Paradicsomok antioxidáns tartalmának összehasonlítása
  • Édes íz kutatás – reprezentatív felmérés a magyar lakosság körében

  • Hivatásunk

    III. szekció - A képzés, a szakképzés és a továbbképzés aktuális kérdései

    Tartalom:

  • A képzés, a szakképzés és a továbbképzés aktuális kérdései
  • Iskolapadból a műtőasztal mellé?
  • Gyakorlóhelyek felelőssége az egészségügyi szakképzésben
  • Aneszteziológiai asszisztensek kompetenciáinak vizsgálata végzettségek szerint
  • „Ki mint vet, úgy arat” – A segédápolók képzésének szerepe a munkaerőhiány pótlásában
  • „Az egészségügyi szakdolgozók jogai a fekvőbeteg szakellátás területén”
  • A skill labor, az egészségügyi oktatás új platformja és az abban rejlő lehetőségek

  • Lapszám összes cikke

    Kapcsolódó anyagok

    Hypertonia és Nephrologia

    A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

    NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

    Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

    Ideggyógyászati Szemle

    [Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

    JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

    [Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

    Nővér

    Kiégés és depresszió az egészségügyi szakdolgozói társadalomban

    IRINYI Tamás, NÉMETH Anikó

    A vizsgálat célja volt felmérni az egészségügyi szakdolgozók kiégettségét, valamint depressziójának mértékét. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű online kérdőívvel történt 2022. január 27.–február 14. között. 10 285 értékelhető kitöltés érkezett. A kiégés átlagpontszáma csökkenést mutat a 2021-es felméréshez képest, azonban a kiégés tüneteitől szenvedő egészségügyi szakdolgozók aránya még így is magas, 64,4% (42% esetében súlyos fokú a kiégés, már kezelés szükséges). A depressziót vizsgálva megállapítható, hogy a kitöltők 57,8%-a esetében nem állapítható meg depresszió jelenléte, a többi válaszadó esetében valamilyen mértékű depresszió felmerült. (Súlyos depresszió az összes depressziós dolgozó 6,8%-ának esetében detektálható.) Jelenleg hazánkban a betegek gyógyulási esélye alatta van annak, mint amit az egészségügyi ellátórendszerünk képes lenne biztosítani, „köszönhetően” részben annak, hogy a betegeket ellátó egészségügyi szakdolgozók súlyos lelkiállapotban vannak.

    Hivatásunk

    IV. szekció - A pandémia és a veszélyhelyzeti működés hatása az egészségügyi ellátásban II.

    Tartalom:

  • Covid-19 miatti hosszantartó intubáció következtében kialakult légúti szűkületek intenzív terápiás és fül-orr-gégészeti menedzsmentje
  • A Covid-19-járványhelyzet hatása az alap- és járóbeteg-ellátásra az igénybevevők oldaláról
  • Dietetikai edukáció lehetőségei a Covid-19-járvány idején
  • Krónikus betegségben szenvedők gondozása koronavírus-járvány idején, telemedicina és az SM-gondozás a Vas Megyei Centrumban
  • A pandémia és a vészhelyzeti működés hatása a rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban egy esetprezentáción keresztül
  • Covid tények – Covid lélek

  • Lege Artis Medicinae

    Három évtized rövid krónikája

    KAPRONCZAY Katalin

    A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.