Az alapelképzelés nem más, mint hogy létezik egy, az egész Univerzumot átszövő fizikai energia, mely az emberek számára is elérhető – különböző módszerek, „ráhangolódások” segítségével. Az energia természete, a terápia formája és a gyógyítás mechanizmusának leírása azonban kultúránként változó, igen széles skálán mozog, eszköztárát, a hozzájutás, beavatás technikáit és felhasználói körét tekintve. Az energiagyógyászat hagyományosan a keleti gyógyászat része volt. Az 1970-es évekig kevesen alkalmazták Amerikában és Európában, és nem ismerték széles körben. A Kínával szorosabbra fűződő kapcsolatok révén vált például az akupunktúra olyan vonzó újdonsággá, melynek felhasználását máskülönben a média első körben félreérthetően interpretálta. Az eredeti felhasználók ugyanis az akupunktúrát a műtétekkor nem az altatószerek helyett, hanem azok mennyiségének csökkentésére használták. 1977-ben, a Csillagok háborúja című film egy új fogalmat hozott. A film cselekménye egy sajátos és vigasztalóan vonzó erőtanon alapul, gyakran esik szó benne az „erőről”, mely nem más, mint egy misztikus, láthatatlan energia, mely bizonyos emberek számára elérhető, birtokolható. Részesedhet belőle mindaz, aki kiismeri titokzatos természetét, és hajlandó alárendelni személyes létét is ennek. Az Erő egyszerre jó és gonosz, kiegyensúlyozott keveréke összetevőinek, bár időről-időre valamelyik része a másiknál erősebbnek bizonyul. Az Erő számára a halál nem létező entitás. Ha valaki meghal, „eggyé válik az erővel” és erősebb lesz, továbbra is képes a kommunikációra, és jelentős mértékben számítani lehet támogatására – főként tanáccsal, jóslatokkal szolgál az élők számára. A mű kultuszfilmmé vált, és a gondolat gyökeret vert a köztudatban. Az energiagyógyászat számos különböző kultúrában megjelenik, melyekben az energia elnevezése is változó. Így a kínai gyógyászatban chi-nek nevezik (néha qi-nek írják), az indiai ájurvédikus orvoslás pránaként emlegeti, Japánban ki a neve; a nyugati történelem során pedig számtalan nevet kapott, mint például „orgone” vagy „bioenergia”. Az általános elképzelés szerint ez az univerzális energia az úgynevezett humán energiamező formájában minden emberben jelen van. Az elméletek szerint a „humán energiamező”, illetve az emberi aura különböző rétegekből áll, mindegyiknek más-más az energiafrekvenciája. Az energia a különböző rétegekben átalakul, és végül – az úgynevezett csakrák segítségével – az emberi testben áramlik. A csakra – hét örvényszerű képződmény – a gerincoszlopot és a fejet veszi körül. Az elmélet szerint a betegségek többnyire „energiamezőben” fellépő zavarok miatt keletkeznek, melyek végül a fizikai vagy érzelmi szintre gyakorolnak hatást. Ha ezt kiegyensúlyozottá teszik és az energia normálisan áramlik, rendszerint elkezdődik a gyógyulás folyamata. Európában az energiagyógyászat Franz Anton Mesmerrel kezdődött (1734–1815), aki azt állította, hogy az egészség az „animalis – ami itt azt jelenti: élő, lelkes – magnetizmustól” függ. Mesmer kezdetben mágneseket használt a gyógyításhoz, ám később úgy gondolta, hogy a kezén át is áramlik át ez az erő, s e folyamatból némi kitérő után kifejlődött ki a ma hipnózisként ismert gyakorlat. A tizenkilencedik és huszadik század során már a humán energiamezőt is beazonosították mint elektromágneses sugárzást (akárcsak a fény, a hő vagy az infravörös sugárzás). Wilhelm Reich (1897–1957) pszichiáter, Freud kollégája pedig úgy gondolta, hogy meghatározta a humán energiamező mibenlétét. Ezt az energiát Orgone-nak nevezte, és azt állította, hogy ezt az univerzális életerőt az általa árusított dobozokkal is létre tudja hozni. A halála körüli botrányok során az egyik ilyen dobozt elvitték és megvizsgálták. Bár állítólag külön az ő igényei szerint fejlesztették ki az eszközt, a dobozban nem volt más, mint egy villanykörte, amely a doboz bekapcsolásakor kigyulladt. Reich előzőleg azt mondta, hogy az eszköz segítségével gyógyítani tud, és élettelen anyagból élő sejteket is képes előállítani. Ezeket az állításokat végül senki sem igazolta. Az 1900-as évek elején Walter J. Kilner, londoni orvos, feltalált egy különleges képernyőt, amelyet szénszurokkal festettek meg, állítólag ezen keresztül látni lehetett az emberek auráját. Ma is árusítanak ilyen szemüvegeket. E lencséken át az emberek aurája színes. Tudósok rámutattak, hogy a felhasznált színezőanyag miatt van ez így, mely csupán a kék és vörös fényt engedi át a lencsén. Mivel a fényspektrum ezen területei nem fedik egymást tökéletesen, a szemüveg azt az érzetet kelti, mintha a megfigyelt ember körül különálló aura lenne. A hatás kicsit hasonlít az 1950-es évekbeli háromdimenziós képregényekhez. A speciális szemüveg nélkül a képek csak kissé elválasztott színezett vonalaknak tűnnek. Az energiamező létezésére az 1960-as években újabb bizonyítékot mutatott fel Szemjon és Valentina Kirlian. Az orosz kutatók – egy először az 1890-es években kikísérletezett módszerre támaszkodva – azt állították, hogy képesek lefényképezni az energiamezőket. Amit ma Kirlian-fényképnek ismerünk, az állítólag a bioplazmának is nevezett energiamező képeit rögzíti. Ezeken a képeken az emberek auráját látjuk, valamint a tenyerükből vagy növények leveléből kiáramló fénynyalábokat. Az alakok színe, erőssége és formája fontos információkkal szolgálhat az adott ember vagy más élőlény egészségi állapotára nézve. Ha ezeket a kétségkívül hatásos fényképeket tudósok kezdik el vizsgálni, különböző gondok merülnek fel. Ahhoz, hogy diagnosztikai eszköz lehessen, az egyforma körülmények között készült képeket következetesen és megismételhetően újra létre lehetne hozni. Ám ez még senkinek sem sikerült. Kirlian-féle aurát tapasztaltak emellett olyan tárgyakon is – pénzérmék, gémkapcsok és vízcseppek –, melyeknek nincs is energiamezejük. A Kirlian-fényképeken rögzített aura esetében világos, hogy az nem korlátozódik élő szervezetekre. Az elektromágneses sugárzáson számos hagyományos diagnosztikai technika, többek közt az EEG és az EKG is alapul. Az elektromágneses energia felderíthető, előállítható és objektív módon tanulmányozható, ami humán energiamező esetében nem mondható el. Ilyen vizsgálatokra még nem kerülhetett sor, bár a ’70-es években egy ismert pszichikus gyógyító, Matthew Manning azt állította, zárt ajtó mögül is látja valaki auráját. A Manninggel végzett kísérlet nagyjából ötven százalékban adott jó választ – vagyis találati eredménye egyenlő volt egy pénzfeldobás eredményével.(Tart, C. T., and J. Palmer. “Some Psi Experiments with Matthew Manning.” Journal of the Society for Psychical Research 50 (January 1979): 224 – 28.) Nemrégiben zajlott egy olyan vizsgálat, melyben lehetőséget adtak a bizonyításra tíz olyan személynek, akik állításuk látták az emberi aurát. A résztvevők fele pszichikai gyógyítással kereste kenyerét. A kísérlet során négy egyforma paravánt helyeztek el a szobában, amelyek mögé tetszőleges módon vagy állt valaki vagy sem. Az eredmény 185 jó válasz volt. A gondot csak az okozta, hogy 720 próbálkozásból született meg ez a végeredmény. A kontroll vizsgálat folyamán tíz olyan személy végezte a kísérletet, akik nem állítottak ilyesfajta különleges képességet magukról, és a 720 próbálkozásból itt 196 jó válasz született. A legjobb egyéni eredmények 50, 40 százalékot tükröztek, és két olyan személy érte el ezeket, akik állításuk szerint nem rendelkeztek az auralátás képességével. Hasonló eredménnyel zárult egy neves kísérlet, melyet egy végzős egyetemista, Emily Rose végzett, aki a terápiás érintés gyógyítói területén foglalatoskodó személyeket vizsgálta. A kutatás 1998. április 1-jén megjelent a neves szakmai lapban, a Journal of the American Medical Association-ben. Huszonegy kézrátétellel gyógyító személy ült a paraván mögé, amelynek másik oldalán Emily Rose helyezkedett el. A gyógyítók, akik azt állították, hogy érintés nélkül érezni tudják a másik személy jelenlétét, felfelé fordított tenyerüket a válaszfal alá rakták, ő pedig egyik kezét az övék fölé helyezte tetszőleges gyakorisággal. Az esetek 44 százalékában adtak csak helyes választ, ami megint csak az egyszerű találgatásnak felel meg. Az energiagyógyászat tudományos bizonyítása ezek szerint még hagy kívánnivalót maga után. Nagy sikerének azonban minden bizonnyal a személyes és empatikus kezelés, a meghitt foglalkozás öröme, intimitása, vigasztaló hatása rejlik, mely esetenként fölébreszti az emberben szunnyadó öngyógyító erőket. NZS.