Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2012. MÁJUS 20.

Nemi különbségek az intramuralis coronariák ér-biomechanikai tulajdonságaiban és kontraktilitásában angiotenzin II indukálta hypertoniában

MÁTRAI Máté, NÁDASY György L, HETHÉSSY Judit, SZEKERES Mária, MONOS Emil, SZÉKÁCS Béla, VÁRBÍRÓ Szabolcs

Ismert, hogy a hypertonia mind patogenezisét, mind terápiáját illetően számos nemi különbséget mutat. A folyamatok mélyebb megértése közelebb vihet a személyre szabott terápiás stratégia kialakításához, ezért állatkísérletes körülmények között a szív vérellátása szempontjából kiemelt fontosságú intramuralis kis koszorúsereken tanulmányoztuk a hypertoniás éradaptáció kezdeti jelenségeit. Kísérleteink során 10-10 hím és nőstény Sprague-Dawley-patkányba ozmotikus minipumpát ültettünk, amely négy hétig 100 ng/ttkg/perc dózisú angiotenzin II acetátot bocsátott ki. Négy hét múlva az állatokat feláldoztuk, a szívtömegek mérését követően intramuralis kis koszorúsereket preparáltunk ki a szív fő tömegét ellátó arteria coronaria sinistra ágrendszeréből. In vitro szervfürdőben vizsgáltuk az erek biomechanikai tulajdonságait és farmakológiai válaszkészségét. A fajlagos szívtömeg és a falvastagság a nőstény állatokban nagyobb volt, mint a hímekben. Ugyanakkor a nyugalmi értónus és a tromboxánagonistára adott vasoconstrictiós válasz a hímekben volt szignifikánsan nagyobb. A bradikininre adott relaxációs válasz szintén a nőstényekben volt nagyobb. Míg a nőstényekben befelé irányuló eutroph remodelinget találtunk, a hímekben a falfeszültség és az elasztikus modulus növekedése dominált. Összegzésként megállapítható, hogy az angiotenzin II-függő hypertonia kezdeti lépései jelentősen különböző nembeli adaptációs mechanizmusokat aktiválnak.

HUN 2012;16(02)

Lege Artis Medicinae

1991. AUGUSZTUS 28.

Ionizálódó vagy nem ionizálódó kontrasztanyagok dilemmája

POKORNY Lajos, VADON Gábor

A szerzők nagy klinikai és kísérletes anyag alapján elemzik a különböző kontraszt anyagok hatásait, használhatóságát, jelentős árkülönbségük miatt. 812 betegen, vala mint 140 kutyavesén végezték vizsgálataikat. A kontrasztanyag beadását követő szubjektív észleléseket, mellékhatásokat, szövődményeket, valamint a vérnyomás, a pulzusszám, az UN, Se bi, SGOT és a vizelet fehérje tartalmának qualitativ változásait regisztrálták. A kutyákon szelektív renalis angiographiák, valamint ezt követően 3 és 24 óra múlva a vesékből szövettani vizsgálatok történtek. A betegek az alacsony ozmotikus nyomású kontrasztanyagokat jobban tolerálták, a mellékhatások száma szignifikánsan kevesebb volt. A kísérletek során az új, nem ionizálódó kontrasztanyagok alkalmazása után észlelték a legkevesebb rendellenes angiogramot és szövettani elváltozást. Egyes szerzők számításai szerint a szövődmények leküzdésére használt gyógyszerek és az altatás szükségtelenné válása, valamint az ápolási napok csökkenése miatt meg érné minden vizsgálathoz az új típusú, nem ionizálódó kontrasztanyagokat használni. A mai gazdasági helyzetben azonban hazánkban még nem nélkülözhetjük az olcsóbb, konvencionális kontrasztanyagokat. Mégis, az alacsony ozmotikus nyomású kontrasztanyagok intravascularis alkalmazását a szerzők feltétlenül szükségesnek tartják a rizikó csoportokba tartozó betegeknél, gyermekeknél, valamint érzékeny szervek (ideg rendszer, koszorúserek, vese) vizsgálatánál.

HUN 1991;1(14)