Részletes keresés

Immunonkológia

2019. DECEMBER 01.

Kiújult és refrakter mycosis fungoides és Sézary-szindróma kezelése pembrolizumabbal

NAGYKÁLNAI Tamás

A mycosis fungoides (MF) és a Sézary-szindróma (SS) a cutan T-sejtes lymphomák (CTCL-ek) leggyakoribb altípusai. Előrehaladott MF-ben vagy SS-ben a betegség progresszíven romlik, és jelentősen megrövidül a várható teljes túlélés (OS). A jelenleg rendelkezésre álló szisztémás kezelések során kevesebb mint 50%-ban lehet választ kiváltani, ami ráadásul elég rövid időtartamú.

HUN

Immunonkológia

2019. DECEMBER 01.

A nivolumab, a pembrolizumab és az atezolizumab összehasonlító vizsgálata NSCLC esetén

Az egyéb terápiás stratégiáktól eltérően az immunrendszer modulációja a hosszú túlélés lehetőségét kínálja tüdődaganat esetén, jól tolerálható biztonságossági profillal. Mind a programozott sejthalál-1 (PD-1), mind a programozott sejthalál ligand-1 (PD-L1) elleni antitestekkel, korai fázisokban végzett vizsgálatok előkezelt és nem szelektált betegeknél 20% körüli objektív választ igazoltak.

HUN

Immunonkológia

2016. AUGUSZTUS 01.

Metasztatikus melanoma kezelése nivolumabbal egy eset kapcsán

LENGYEL Zsuzsanna, GYULAI Rolland, HORVÁTH Zsolt

A metasztatikus melanoma malignum kezelésében az elmúlt néhány évben számos új gyógyszert (ipilimumab, vemurafenib, dabrafenib, nivolumab, pembrolizumab, trametinib, cobimetinib, talimogene laherparepvec) törzskönyveztek az Európai Unióban. 2011-ben az ipilimumab volt az első olyan új készítmény, mely bizonyítottan meghosszabbította az előrehaladott, irreszekábilis III. stádiumban vagy metasztatikus melanomában szenvedő betegek teljes túlélését.

HUN

Immunonkológia

2019. SZEPTEMBER 01.

Az ANTI-PD-1-kezelés reumatikus mellékhatásai, valamint a kortikoszteroidok hatása

A PD-1/PD-L1 tengelyt célzó immunterápia (nivolumab, pembrolizumab, atezolizumab, avelumab) többféle daganatos betegségben példátlan túlélési előnnyel jár, viszont a betegek körülbelül 20%-ánál súlyos, immunfüggő mellékhatások (irAE-k) jelentkeznek. Ezek közül jól ismert a colitis, a pneumonitis…

HUN

Immunonkológia

2018. SZEPTEMBER 20.

A PD-1 elleni terápiára adott válasz epigenetikai előrejelzése nem kissejtes tüdőkarcinómában

Az utóbbi években az előrehaladott szolid daganatok kezelése során a T-sejtes ellenállás legyőzésére és a sejtes immunválasz erősítésére a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4), illetve a PD-1-PD-L1 tengelyt megcélzó monoklonális antitesteket alkalmazunk. Előzetes tanulmányok már igazolták, hogy a programozott sejthalálreceptor-1 elleni (anti-PD-1-) kezelés (nivolumab, pembrolizumab) előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) meghosszabbítja a progressziómentes túlélést (PFS) és a teljes túlélést, viszont a betegek egy jelentős hányada nem reagál a kezelésre.

HUN

Immunonkológia

2018. MÁRCIUS 20.

Pembrolizumabbal és ipilimumabbal végzett kombinációs terápia előrehaladott melanomában

Az ipilimumab egy olyan citotoxikus T-lymphocyta- antigén-4- (CTLA-4-) gátló fehérje, amely az előrehaladott melanomában szenvedő betegek túlélését javítja. A programozott sejthalál receptor-1- (programmed cell death-1 - PD-1) gátló pembrolizumab és nivolumab pedig hatékonynak bizonyul a korábban nem kezelt, illetve ipilimumabterápiában részesült betegek esetén is. Mindezen ismeretek birtokában számos vizsgálat született a kombinációs terápia lehetséges előnyeinek feltérképezésére.

HUN

Klinikai Onkológia

2018. MÁJUS 10.

A tüdőrák immunterápiája az újabb eredmények tükrében

OSTOROS Gyula

Tíz évvel ezelőtt az előrehaladott stádiumú tüdőrák esetén, mind a kissejtes (SCLC), mind pedig a nem kissejtes (NSCLC) csoportban, a várható átlagos túlélés egy év körüli volt. Ez, sajnos, az SCLC esetén lényegileg mára sem változott. Az NSCLC kezelésében igazi forradalmi időszakot élünk át. A patológiai alcsoportokra specifikált kombinált citotoxikus kemoterápia mellett igen hosszú túléléssel kecsegtet a célzott terápia (EGFR-mutáció, ALK, ROS1, BRAF-pozitivitás esetén). Az SCLC vonatkozásában a klinikai gyakorlat tekintetében jelentős előrelépés a gyógyszeres kezelésben az utóbbi harminc évben nem történt. Az újabb terápiás lehetőség NSCLC fennállásakor előrehaladott stádiumban az immunellenőrzőpont-gátló terápia, amely három éve már a klinikumban is a komplex kezelés része, hazánkban is. A PD1, a PDL1 és a CTLA4-gátló vegyületek beépítése a terápiás gyakorlatba igazi, új kihívás. Előrehaladott stádiumú NSCLC fennállásakor, magas PDL1-expresszió esetén, első vonalban új standard a pembrolizumab-monoterápia. Második vonalban mind a pembrolizumab, mind a nivolumab, mind pedig az atezolizumab evidenciaalapon adható. Az NSCLC-betegek mintegy harmadát kitevő lokálisan kiterjedt esetekben a radiokemoterápia után alkalmazott konszolidációs fenntartó durvalumab terápia új hatékony lehetőség. Az eddigi gyógyszeres terápiás nihilizmus az SCLC esetén oldódni látszik. Az antitestgyógyszerkonjugátummal végzett terápia alkalmazásának lehetősége már a közeljövőben a klinikumban is várható. A nivolumab, illetőleg a nivolumab + ipilimumab kombináció szintén ígéretes eredményekkel kecsegtet SCLC másod-, illetőleg többedvonalbeli kezeléseként. A biomarker-szelekción alapuló kezelési terv mind NSCLC, mind pedig SCLC esetén részben gyakorlat, részben kutatási irány (például PDL1-expresszió, szomatikus mutációs arány [TMB], DLL3, cMyc stb.). A különböző gyógyszeres kezelési modalitások egyedi alkalmazása helyett az okos, biomarker-szelekción alapuló komplex terápiás stratégia segíthet e betegség eddigi szerény terápiás eredményeinek javításában, krónikus betegséggé való formálásában.

HUN 2018;5(02)

Klinikai Onkológia

2017. MÁJUS 10.

Miért nem hatékonyak az immunellenőrzőpont-gátlók colorectalis carcinomában?

SHI Yuequan, ZOU Zifang, KERR David

Az elmúlt években kimutatták, hogy az immunellenőrzőpont-gátlók hatásosak különféle malignus daganatok kezelésére, de kevésbé alkalmazhatók colorectalis carcinomában (CRC). Miközben egy egykaros fázis II. klinikai vizsgálatban a CRC mikroszatellit-instabilitást (MSI, vagy MMR-defi ciens, mismatch repair defi - cient) mutató alcsoportja közepes mértékű válaszreakciót mutatott a pembrolizumabra, a mikroszatellit-stabil (MSS) tumorok nem reagáltak rá. Ebben a cikkben a CRC-ben az immunválaszt lehetségesen befolyásoló mechanizmusok kerülnek áttekintésre, hogy a hiszton-deacetiláz (HDAC) -gátlás visszafordíthatja-e az előrehaladott CRC-k esetén gyakran észlelt immunológiai editálást, és visszaállítja-e az immunellenőrzőpont-blokáddal szembeni szenzitivitást.

HUN 2017;4(02)