Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 95

Hypertonia és Nephrologia

2023. JÚNIUS 18.

Még egy csepp interakció

KUN Edit, VARGA Zoltán, PÜSPÖKI Zsuzsanna, SIMONYI Gábor, FINTA Ervin

A hypertoniás betegek terápiájának összeállítása különösen nagy odafigyelést igényel. A hypertonia stádiumbeosztása, a társbetegségek és szövődmények mellett figyelembe kell venni az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek és gyógyhatású szerek között fellépő kölcsönhatásokat is. A közleményben a szerzők bemutatnak egy beteget, aki a hypertonia-ambulancián történt sikeres gyógyszerbeállítást követően normotenzívvé vált, majd néhány hónap múlva hypotoniás epizódok által okozott szédülés, valamint hasmenés miatt jelentkezett újabb kontrollra. Ennek kapcsán a hypertonia-ambulancián derült fény a beteg által elkezdett kannabiszolaj hatóanyagának, a kannabidiolnak a kölcsönhatásaira az antihipertenzív és antidiabetikus, valamint gyomorsavszekréció-gátló szerekkel. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a betegek által fogyasztott táplálékkiegészítők sem mindig veszélytelenek, és a hirtelen fellépő, megmagyarázhatatlan panaszok hátterében mindig kell gyógyszerkölcsönhatások után is kutatni. A közleményben a fenti konkrét eset kapcsán kerülnek áttekintésre a kannabidioltartalmú étrend-kiegészítők hatásmechanizmusával, lehetséges mellékhatásaival és gyógyszerkölcsönhatásaival kapcsolatos, a gyakorló orvos számára legfontosabb ismeretek.

Immunonkológia

2023. JÚNIUS 01.

Immunellenőrzőpont-gátló terápiák okozta bőrmellékhatások

LENGYEL Zsuzsanna

Az elmúlt évtizedben az immunellenőrzőpont-gátlók (ICI) megjelenésével az onkológiai betegek ellátása jelentős változáson ment keresztül. Ezen új terápiás szerek megjelenésével új mellékhatásprofilt is meg kellett tanulnunk.

Idegtudományok

2023. MÁRCIUS 30.

Potens központi idegrendszeri neurotropaktivitás

A Journal of Neurochemistry című szaklapban idén év elején megjelent tanulmány szerzői annak jártak utána, hogy az oroszlánsörénygomba-kivonat, illetve annak egyes összetevői befolyásolják-e, illetve hogyan befolyásolják a TrkB-függő centrális neuronfunkciót.

Lege Artis Medicinae

2023. MÁRCIUS 30.

A krónikus myeloid leukaemia kezelésének aktualitásai

WEISINGER Júlia, MASSZI Tamás

A krónikus myeloid leukaemia a tirozin­kináz-gátló kezelések megjelenése óta ha­lálos betegségből jól kezelhető, krónikus kórképpé vált. A betegség alapját a Phi­la­del­­phia-kromoszóma kialakulása és a kons­ti­tutívan aktív BCR-ABL1 tirozinkináz ke­let­kezése okozza. A tirozinkináz-gátlók al­kal­mazása mellett a krónikus fázisú CML-es betegek életkilátásai ma már megköze­lítik a normálpopulációét.

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

Fázis 2b klinikai vizsgálat a tolebrutinib (orális, központi idegrendszerbe penetráló BTK-inhibitor) biztonságosságának és hatékonyságának meghatározására

A sclerosis multiplex kezelésére ez idáig törzskönyvezett immunmoduláns készítmények jó hatásfokkal csökkentik a betegség során végbemenő akut gyulladásos folyamatokat, a hosszú távú progresszióért nagyobb részben felelős krónikus gyulladásos folyamatokra gyakorolt hatásuk azonban csekélyebb mértékű vagy kevésbé tisztázott. A Bruton-féle tirozinkináz (BTK) egy intracelluláris szabályozófehérje, amely több B-sejt érési és aktivációs jelátviteli útvonal fontos résztvevője, emellett a myeloid sejtek (macrophagok, microglia) működésében is lényeges szerepet tölt be. A tolebrutinibbel végzett fázis I klinikai vizsgálatok során per os alkalmazás mellett a liquorban is farmakológiailag releváns koncentráció alakult ki. A fentiek alapján lehetséges, hogy a tolebrutinib sclerosis multiplexben nemcsak az aktív gyulladásos folyamatok, hanem a tartós progressziót eredményező, zárt vér-agy gát mögött zajló, részben a natív immunitás sejtjei által fenntartott krónikus gyulladásos jelenségek (krónikus aktív laesiók, meningealis folliculusok) kezelésében is hatékony lehet.

Ideggyógyászati Szemle

2022. NOVEMBER 30.

Levodopa-entakapon-karbidopa intestinalis gélinfúzió előrehaladott Parkinson-kórban – Új kezelési lehetőség intrajejunalis levodopa adagolására

GYÖRFI Bertalan, BALÓ Botond, BOTZ Krisztina, JOST H. Wolfgang

Előrehaladott Parkinson-kórban a szájon át adható gyógyszeres kezelés gyakran nem éri el a kellő terápiás hatást. Az eszköztámogatott terápiás módszerek egyike, a levodopa intrajejunalis adagolása, értékes alternatívának bizonyult. A jól ismert intestinalis levodopapumpa egy modern változata lehetővé teszi a levodopa, karbidopa és entakapon orális hármas kombinációjának további alkal­mazását, amellyel sok beteg már előzőleg kezelve volt.

Hypertonia és Nephrologia

2022. OKTÓBER 31.

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség és a tolvaptankezelés

GARAM Nóra, TISLÉR András

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség a leggyakoribb öröklődő vesebetegség, amely a végstádiumú vesebetegségek 5-10%-áért tehető felelőssé. Kialakulását elsősorban a policisztint kódoló gének hibája okozza, amely több jelátviteli úton keresztül fokozott folyadéktranszportot, proliferációt, végső soron a ciszták képződését eredményezi. A diagnózis elsődlegesen az ultrahangos képen és családi anamnézisen alapul. Genetikai meghatározásra csak atípusos formákban van szükség. A klinikumra jellemző a hypertonia, haematuria, proteinuria, a progresszíven csökkenő GFR-szint, illetve az extrarenalis manifesztációk – mint a májciszták, agyi aneurysmák, különböző szívbillentyűhibák jelenléte. Nehézséget a differenciáldiagnosztika során elsősorban a többi cisztás vesebetegségtől való elkülönítése jelent. A terápia megtervezése komplex szemléletmódot igényel, amiben alapvető a progresszió sebességének meghatározása. Ebben segítségünkre lehet a Mayo-klasszifikáció, amely a veseméret alapján prognosztizálja a betegséget, illetve a PROPKD-score, amely a klinikumot és a genetikát is figyelembe veszi. A terápiát eddig elsősorban az életmódváltás, a sószegény diéta, a hypertonia kezelése uralta. 2016 óta rendelkezésünkre áll a vazopresszin-2-receptor-gátló tolvaptan, amely különböző vizsgálatokban (TEMPO 3:3; TEMPO 3:4; REPRISE) a veseméret növekedésének, illetve a GFR-vesztés mértékének lassulását okozta. Összefoglaló közleményünkben a patogenezis és klinikum áttekintése mellett a legújabb terápiás ajánlás legfontosabb pontjait ismertetjük. A kutatási eredmények alapján a jövőben egyéb jelátviteli útvonalak befolyásolásával újabb terápiás lehetőségek állhatnak majd rendelkezésünkre, mint a szomatosztatinanalógok, az EGFR-gátlók és az mTOR-gátlók.

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

Az artériás életkor meghatározásának klinikai jelentősége

BENCZÚR Béla, MIKLÓS Zsuzsanna, KULIN Dániel, NEMCSIK János

Az artériás öregedés, az emberi szervezet idősödésével együtt járó folyamat, egy adott egyén kronológiai életkorához képest az artériás életkora eltérő lehet. Ennek hátterében genetikai tényezők és számos rizikófaktor hatása áll. Annak ellenére, hogy a kockázatbecslési kalkulátorok nélkülözhetetlenek a prevenciós stratégiák megvalósításában, különbségeket tapasztalhatunk az előre jelzett és a valóban bekövetkező események számában.

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

A Janus-arcú ACE2 fehérje szerepe és gyakorlati jelentősége

VARJAS Norbert, BENCZÚR Béla

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek kiemelt jelentősége van a szervezet homeosztázisának a fenntartásában, ugyan-akkor kóros túlműködésének jelentős szerepe van a hypertoniás szervkárosodások, valamint a szívelégtelenség kialakulásában. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer megfelelő egyensúlyának fenntartásában, szabályozásában egy karboxipeptidáz enzimnek, az ACE2-nek van központi szerepe.

Lege Artis Medicinae

2022. SZEPTEMBER 30.

A pitvarfibrillációban szenvedő beteg antikoaguláns-terápiájának gyakorlata és kihívásai napjainkban

KISS Dénes Zsolt, KISS Boldizsár, ZIMA Endre István

A pitvarfibrilláció az egyik legfontosabb, klinikai jelentőséggel bíró gyakori ritmuszavar. Önmagában a leggyakrabban stroke-ot, egyéb szisztémás thromboembolisatiót, szívelégtelenséget okozó aritmia. A pitvarfibrilláció 2,5-szeresére növeli a stroke, 5-szörösére a szívelégtelenség kockázatát. Prevalenciája 20 éves életkor felett már 3%, illetve ennél nagyobb a szelektált betegpopulációkban.