Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 210

Lege Artis Medicinae

2023. NOVEMBER 23.

A nők és a cardiovascularis betegségek

BENCZÚR Béla

A nők és férfiak kockázati tényezői, társadalmi és környezeti faktorai, szív-ér rendszeri betegségeik megjelenési formája, felismerése és kezelése között jelentősek a különbségek. A legfrissebb statisztikák szerint több nő, veszíti életét cardiovascularis betegségekben. A jelen összefoglaló áttekintést kíván adni a cardiovascularis betegségek, nemhez kötött jellemzőiről.

Lege Artis Medicinae

2023. NOVEMBER 23.

Statin-monoterápia vagy azonnali statin + ezetimib kombináció? – a lengyel ACS-regiszter adatainak elemzése

VARJAS Norbert

Az atheroscleroticus szívés érrendszeri betegségek továbbra is a cardiovascularis halálozások legfőbb okai. Az akut coronaria szindrómák (ACS) kötelező gyógyszeres kezelései között szerepel az intenzív lipidcsökkentő terápia. A dyslipidaemia kezelése továbbra is kulcsfontosságú a morbiditás és mortalitás javítása érdekében. A terápiás célt azonban nehéz elérni.

Hypertonia és Nephrologia

2023. OKTÓBER 30.

Az onkológiai biológiai kezelések és a magas vérnyomás kapcsolatának elemzése

HARISI Revekka

A biológiai gyógyszerekkel kombinált kemoterápia valódi áttörést jelent a lokálisan előrehaladott és metasztatikus daganatos betegek hatékony kezelésében. Az angiogenezis-gátlás egyik leggyakoribb és klinikailag jelentős mellékhatása a magas vérnyomás kialakulása. Az összefoglaló cikknek az a célja, hogy elemezze a vascularis endothelialis növekedési faktor jelátviteli útvonal gátlói és a magas vérnyomás közötti kapcsolatot. Áttekintjük a VEGF/VEGFR gátlók által kiváltott magas vérnyomás előfordulását, kialakulásának mechanizmusait, a vérnyomásértékek rendszeres ellenőrzésének fontosságát, a lehetséges kezelési stratégiákat és a profilaktikus vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyságát. Összehasonlítjuk a klinikai vizsgálatok eredményeit, hogy tisztázzuk az antiangiogén-kezelés során bekövetkező vérnyomás-emelkedés prognosztikai és prediktív jelentőségét. A biológiai kezelés és a magas vérnyomás közötti kapcsolat további kutatása hatékonyabb, hosszabb túléléssel és jobb életminőséggel járó kezelést eredményezhet az előrehaladott daganatos betegekben.

Immunonkológia

2023. AUGUSZTUS 07.

A vesecarcinoma első vonalas kezelésének lehetőségei, korai tapasztalatok az immun-immun kombinációval

NAGYIVÁNYI Krisztián

Az előrehaladott és áttétes vesedaganatok kezelése az onkológia dinamikusan változó területe. Az első célzott terápiás készítmény törzskönyvezése óta (2005) szinte évente került sor újabb és újabb készítmények regisztrálására. Az immunellenőrzőpont-gátlók kifejlesztése és az ellátási algoritmusokba való illesztése (2015) tovább bővítette a terápiás palettát. Mindezek ellenére a különböző terápiás vonalakban alkalmazott készítmények kiválasztása sokszor kihívás elé állítja a klinikusokat. A cikkben az első vonalbeli kezelések kerültek összefoglalásra.

Immunonkológia

2023. JÚNIUS 01.

Immunellenőrzőpont-gátló terápiák okozta bőrmellékhatások

LENGYEL Zsuzsanna

Az elmúlt évtizedben az immunellenőrzőpont-gátlók (ICI) megjelenésével az onkológiai betegek ellátása jelentős változáson ment keresztül. Ezen új terápiás szerek megjelenésével új mellékhatásprofilt is meg kellett tanulnunk.

Lege Artis Medicinae

2023. MÁJUS 31.

Angiotenzinkonvertálóenzim-gátló vagy angiotenzin-1-receptor-blokkoló legyen az elsőként választandó gyógyszer a magas vérnyomásban szenvedő beteg kezelésekor?

BENCZÚR Béla

A RAAS-gátlók (az ACE-inhibitorok és az ARB-k) egyaránt első vonalbeli vérnyomáscsökkentők mind a tengerentúli, mind az európai (így a magyar) hypertoniaajánlások alapján is. Ennek ellenére a gyakorló orvosok körében jóval kifejezettebb az ACE-gátlók preferenciája, mint az ARB-ké. Jelen összefoglaló áttekintést kíván nyújtani a két hatóanyagcsoport közötti különbségekről, az elérhető direkt összehasonlító vizsgálatokról az evidenciák csúcsát jelentő metaanalízisekről.

Hypertonia és Nephrologia

2023. ÁPRILIS 28.

A vese védelmében és azon is túl. A renoprotekció új lehetőségei

BALOGH Dóra Bianka, FEKETE Andrea, REUSZ György

Az utóbbi évtized kutatásai és klinikai vizsgálatai eredményeképpen a renoprotekció új hatásmechanizmusú gyógyszerei kerültek be a klinikai gyakorlatba. A már ”aranystandardnak” tartott, a renin-angiotenzin rendszer gátlásával ható gyógyszereket követően olyan új, eredetileg a diabetes mellitus kezelésére bevezetett gyógyszerek bővítették a terápiás palettánkat, mint a glükagonszerű peptid-1-receptor-agonisták (GLP-1RA), amelyek diabeteses nephropathiában csökkentik a tartós macroalbuminuriát és a szérumkreatinin-szintet, valamint a nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT-2) -gátlók, amelyekre diabeteses nephropathián túl, a nem cukorbetegség okozta vesekárosodás terápiájára is rendelkezünk már evidenciával. Jól tervezett klinikai vizsgálatok igazolták e szereknek szív és érrendszeri protektív hatását is, ezzel összefüggésben számos igazolt, illetve potenciális mechanizmust írtak le, amelyek a fent leírt hatásokban szerepet játszhatnak. Különösen ígéretes az a megfigyelés, hogy az SGLT-2-gátlók esetén az eredetileg diabetesben igazolt nefroprotekció a nem diabeteses, krónikus vesebetegekben is érvényesül, ezzel új terápiás eszközt biztosítva a krónikus vesebetegség progressziójának lassítására. A továbbiakban e gyógyszerek hatásmechanizmusának még részletesebb feltárására van szükség, valamint arra, hogy a gyakorlati helyüket és eredményességüket, populációs vizsgálatokban, a ”mindennapi életben” is igazolni tudjuk.

Lege Artis Medicinae

2023. MÁRCIUS 30.

A krónikus myeloid leukaemia kezelésének aktualitásai

WEISINGER Júlia, MASSZI Tamás

A krónikus myeloid leukaemia a tirozin­kináz-gátló kezelések megjelenése óta ha­lálos betegségből jól kezelhető, krónikus kórképpé vált. A betegség alapját a Phi­la­del­­phia-kromoszóma kialakulása és a kons­ti­tutívan aktív BCR-ABL1 tirozinkináz ke­let­kezése okozza. A tirozinkináz-gátlók al­kal­mazása mellett a krónikus fázisú CML-es betegek életkilátásai ma már megköze­lítik a normálpopulációét.

Hypertonia és Nephrologia

2022. OKTÓBER 31.

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség és a tolvaptankezelés

GARAM Nóra, TISLÉR András

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség a leggyakoribb öröklődő vesebetegség, amely a végstádiumú vesebetegségek 5-10%-áért tehető felelőssé. Kialakulását elsősorban a policisztint kódoló gének hibája okozza, amely több jelátviteli úton keresztül fokozott folyadéktranszportot, proliferációt, végső soron a ciszták képződését eredményezi. A diagnózis elsődlegesen az ultrahangos képen és családi anamnézisen alapul. Genetikai meghatározásra csak atípusos formákban van szükség. A klinikumra jellemző a hypertonia, haematuria, proteinuria, a progresszíven csökkenő GFR-szint, illetve az extrarenalis manifesztációk – mint a májciszták, agyi aneurysmák, különböző szívbillentyűhibák jelenléte. Nehézséget a differenciáldiagnosztika során elsősorban a többi cisztás vesebetegségtől való elkülönítése jelent. A terápia megtervezése komplex szemléletmódot igényel, amiben alapvető a progresszió sebességének meghatározása. Ebben segítségünkre lehet a Mayo-klasszifikáció, amely a veseméret alapján prognosztizálja a betegséget, illetve a PROPKD-score, amely a klinikumot és a genetikát is figyelembe veszi. A terápiát eddig elsősorban az életmódváltás, a sószegény diéta, a hypertonia kezelése uralta. 2016 óta rendelkezésünkre áll a vazopresszin-2-receptor-gátló tolvaptan, amely különböző vizsgálatokban (TEMPO 3:3; TEMPO 3:4; REPRISE) a veseméret növekedésének, illetve a GFR-vesztés mértékének lassulását okozta. Összefoglaló közleményünkben a patogenezis és klinikum áttekintése mellett a legújabb terápiás ajánlás legfontosabb pontjait ismertetjük. A kutatási eredmények alapján a jövőben egyéb jelátviteli útvonalak befolyásolásával újabb terápiás lehetőségek állhatnak majd rendelkezésünkre, mint a szomatosztatinanalógok, az EGFR-gátlók és az mTOR-gátlók.

Klinikai Onkológia

2022. SZEPTEMBER 28.

RET-módosult rákok precíziós terápiája RET-gátlókkal

THEIN Kyaw Z., VELCHETI Vamsidhar, MOOERS Blaine H.M., WU Jie, SUBBIAH Vivek

A RET részt vesz egyes szervrendszerek élettani fejlődésében. A RET-módosulások akár génfúziók vagy akár pontmutációk révén történő aktiválása erős onkogén driver a nem kissejtes tüdőrákban, a pajzsmirigyrákban és különböző egyéb rákos megbetegedésekben. RET-módosult daganatokat kezdetben multikináz-inhibitorokkal (MKI) kezelték. Az MKI-k hatékonysága szerény volt, toxicitásuk pedig jelentős az off-target aktivitásuk miatt. A közelmúltban a rendkívül erős és RET-specifikus inhibitorok, a szelpercatinib és a pralszetinib sikeresen átkerültek a klinikai gyakorlatba és az FDA jóváhagyta ezeket a készítményeket. Összefoglaljuk a jelenlegi legmodernebb terápiás módszereket ezen új RET-gátlók preklinikai és klinikai adatainak és a szerzett rezisztenciamechanizmusok, valamint a jövőbeli kilátások áttekintésével.