Lege Artis Medicinae

A szervtraszplantáció problémái - donorgondozás

RETTEGHY Tibor1

1991. OKTÓBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1991;1(16)

Összefoglaló közlemények

Közleményünkben rövid áttekintést adunk az agyhalál definíciójának fejlődéséről, amelynek deklarációja a transzplantáció céljából történő szervkivétel alapvető kritériuma. Az agytörzsi halál – amely az agyhalál szinonimájának tekinthető – a cephalikus reflexek, és a spontán légzés irreverzibilis megszűnésével elsősorban klinikai vizsgálatokkal diagnosztizálható. Egyidejű hypothermiát, metabolikus, vagy endocrin anyagcserezavart, izomrelaxáns, szedativum és hypnoticum elhúzódó hatását ki kell zárni. A transzplantált szervek optimális funciójához szükséges a potenciális donorok korai felismerése, az alapvető életfunkciók fenntartása az intenzív osztályon és a műtőben egyaránt. A normális homeostasis fenntartását korrekt folyadékbevitellel, a keringés stabilizálásával, és kielégítő diuresissel kell biztosítani. Jelentős diagnosztikus problémát okoz hat a potenciális donorok tévesen értelmezhető spinális reflexaktivitása, illetve spontán mozgása. Összefoglaljuk a négy évnél fiatalabb gyermekeknél történő agyhalál megállapításának kérdéseit is, noha a jelenlegi magyar törvények értelmében nem tekinthetők potenciális donornak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Traumatológiai Intézet Anaesthesiológiai Osztály

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az akupunktúra lehetőségei az alkohol és drog elvonási tünetek kezelésében

EŐRY Ajándok

A Magyar Akupunktúra Orvosok Társasága mellett 1990-ben megalakult a Magyar Akupunktúra és Moxatherápiás Egyesület abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az akupunktúrát „csak tiszta forrásból”, kínai szakemberektől érdemes tanulni. Most mégis ugyanez az Egyesület hívta meg az USA-ból Dr. Paul Zmiewski-t, aki az akupunktúra alkalmazásáról tart tanfolyamot az alkohológiával foglalkozó orvosoknak az Országos Alkohológiai Intézet támogatásával. Nincs ebben valami ellentmondás?

Lege Artis Medicinae

Tisztelt Szerkesztőség!

ERDEI Antal, KINCSES Gyula

A Cselekvési program bizonyára orvostársadalmunk mai bestsellere, a nagyszámú reakció értékelését is nagy volumenű munkának sejtem. Ezért rövidségre törekszem, bár félek, hogy a tömörség, az adatok hiánya csonkává teszi mondandómat. Tudjuk, hogy a mostani tervezés és építkezés eredménye hosszú évekre, évtizedekre meghatározza egészségügyünket. Az utólagos változtatás nehéz és rombolással járhat. Az egészségügyiek felelőssége ebben a valóban történelmi helyzetben túlterjed közvetlen tevékenykedési körünkön.

Lege Artis Medicinae

Szívbetegek rehabilitációja

VICTOR Froelicher, CRES P. Miranda

A szerzők irodalmi adatok és saját eredményeik alapján áttekintik a szívbetegek rehabilitációjának kérdéseit. Foglalkoznak a korai mobilizálással, az ellenőrzött és az ellenőrzés nélküli tréninggel. Meghatározzák azokat a szempontokat, amelyek alapján a betegeknél már az akut infarctus korai szakában a koronarografia, illetve az akut revaszkularizációs beavatkozás elvégzése indokolt. Foglalkoznak a myocardialis infarctus másodlagos megelőzésével és a rehabilitációs tréningnek a betegek késői prognózisára gyakorolt hatásával.

Lege Artis Medicinae

Beszámoló egy falusi körzet orvosának három éves munkájáról

FARKAS Tibor

A szerző 2000 lakosú falusi körzetében végzett munkájáról számol be. Racionális beteg ellátás kialakítására törekedett a munkaszervezés, a munkafegyelem, a technikai és szakmai színvonal biztosításával. Az általa nyújtott ,,falusi” alapellátással elégedettek a betegek, a gyógyszerfogyasztásban pozitív tendenciák jelentkeztek, a táppénzes napok számának évi átlaga 13 673-ról 10 198-ra csökkent, kevésbé terhelték a kórházi és szakrendelői hálózatot. Véleménye szerint a számítógép az orvosi rendelő nélkülözhetetlen eszközévé fog válni.

Lege Artis Medicinae

Kaptam egy körzetet

SZABÓ János

A szerző pályakezdő körzeti orvos, aki munkában eltöltött első évének tapasztalatait foglalja össze. Leírja az egyetemi felkészülés módját, be mutatja a körzetet, ahol dolgozik. Szól azokról a gondokról, amelyekkel meg kellett küzdenie, így a forgalom alakulásáról, a dokumentáció áttekinthetetlenségéről, a gondozási munka megszervezésének buktatóiról. Külön részletezi a hypertonia és diabetes mellitus gondozásmódját. Elemzi szakmai kapcsolatainak alakulását és említést tesz az egyetemi képzés hiányosságairól. Összegzi azokat a feladatokat, amelyeket az elkövetkezendő években kell megvalósítani, hogy jól gondozott, jó morbiditási mutatójú körzet orvosa lehessen.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

A szervdonációk ápolásetikai problémáinak szakápolói megítélése egy hazai felmérés tükrében

SZÉCSÉNYI Péter, RAJKI Veronika

A vizsgálat célja: A transzplantációs osztályokon dolgozó szakápolók véleményének feltérképezése volt a laikus lakosság felkészültségéről a szervadományozás témakörével kapcsolatban. Továbbá vizsgálni kívántuk, hogy az ápolók a vallási meggyőződést és etikai elveket részesítik-e előnyben a jogi szabályozással szemben. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a transzplantációs osztályon dolgozó ápolók felajánlanák-e saját szerveiket. Anyag és módszer: Leíró kutatást végeztünk saját szerkesztésű kérdőív segítségével. Az eredményeinket Pearson Khi-négyzet próba (tipikusan 5%-os szignifikancia szinten vizsgálva, p≤0,05), valamint egymintás t-próba alkalmazásával kaptuk. A vizsgálat Szegeden, Budapesten és Pécsett történt. Eredmények: A vizsgálatban 37 fő vett részt. Az ápolók szerint a laikus lakosságnak nincsenek kellő ismereteik a hatályos jogi szabályokról. Az ápolók pozitívan állnak a saját szerveik felajánlásához egy esetleges donáció kapcsán. Az ápolók előnyben részesítik a vallási és etikai elveket a jogi szabályokkal szemben a szervdonáció kapcsán. Következtetések: A laikus lakosok ismerethiánya a donáció megvalósulását veszélyezteti. Érdemes lenne azokat az ápolókat bevonni az emberek edukációjába, akik transzplantációs szakterületeken dolgoznak, akik donorgondozást végeznek, így a laikusok is elfogadóbbak lennének és kevesebb konfliktushelyzet alakulna, feltételezhetően több szervtranszplantáció történne.

Lege Artis Medicinae

Az orvosi munka gazdasági értéke – objektíven az orvosi jövedelmekről

BALÁZS Péter

Az orvosi hivatás díjazásának problémái nem mai keletűek. Ráadásul az igazi hivatások (pap, jogász, orvos, pedagógus) közül szükségszerűen egyedül az orvosok végeznek fi­zikai munkát is, ami csak fokozza a díjazásuk körüli bizonytalanságot. Kétkezi munkáért az ókorban (sebészet, szülészet) az or­vost mesteremberként fizették, míg az or­vos-papok spirituális közbenjárásáért a beteg, tehetőssége szerinti hálaáldozatot mu­­­tatott be. Rugalmas díjtételként ez utóbbit ültette át világi használatra Hippok­ra­tész üzleti etikája. A középkortól egyes országokban a közhatalom az orvosoknak is tarifákat írt elő, máshol viszont, mint például Magyar­or­szá­gon, az orvosok szabadon egyezkedtek a beteggel. Nálunk ezért is okozott sokkhatást az 1891-ben „bismarcki” mintára be­vezetett szociális betegbiztosítás a nyomott költségtérítési kínálatával. Az első meg­ráz­kódtatás után olyan 100 év követ­ke­zett, amelyben minden lehetséges hibát elkövetve jutottunk el az 1989-es rend­szer­váltásig. A letűnt szocialista egészségügy (1949– 1989) után a háziorvosok vállalkozók lettek, de a mai napig közfinanszírozási gyámság alatt állnak. Járó- és fekvőbeteg szakorvosi ellátásban az alulfizetett közalkalmazottak (ha akarnak és tudnak) a hálapénzes kvázimagánpiacon kaptak „műkö­dési” engedélyt. Jelenleg a fogorvoslás a rendezett magán­finanszírozás egyetlen példája, sőt a „fogászati turizmus” a szakmát nemzetközileg is „beárazta”. Minden más szakterületen fo­kozódik a jövedelmi elégtelenség: az orvosok nagyobb fizetést követelnek, vagy külföldi munkát vállalnak, és időnként a hálapénzviták is fellángolnak. A fogászattal el­lentétben, az általános orvosi diplomákra épü­lő szakorvoslásban jelenleg nincs olyan etalon, amellyel összemérhetnénk az orvosok jövedelmi elvárásait, illetve a köz- és a magánfinanszírozás fizetési hajlandóságát. Jelen tanulmány először azt bizonyítja, hogy korábban volt ilyen etalon, majd be-mutatja, hogy politikailag elnyomva ma is létezik, és ha akarnánk, eldönthetné a lég­üres térben zajló „fizetésrendezési” vitákat.

Lege Artis Medicinae

A gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzus kockázatbecslése az amerikai jogi gyakorlatban

KÓRÁSZ Krisztián

A közlemény az irodalom áttekintése által a gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzus kockázatbecslésének amerikai gyakorlatába enged betekintést. Az egészségügyi világszervezet meghatározása szerint szexuális bántalmazásnak minősül minden olyan cselekmény, melynek során valamely szexuális aktivitásba bevonnak egy gyermeket, ha a gyerek életkoránál, fejlettségénél fogva nem tekinthető felkészültnek. A jelenlegi gyakorlat egyes problémái­nak és azok lehetséges megoldásainak bemutatására is kísérletet tesz a szerző.

Ideggyógyászati Szemle

A stroke-betegek gondozásának problémái

CSORNAI Márta

Minden stroke-on és TIA-n átesett beteg rendszeres gondviselést igényel. Ez a hatalmas munka (Magyarországon évente megközelítőleg 30 000 stroke-túlélővel lehet számolni) döntően a háziorvosokra hárul. A feladatok egyik csoportját a szekunder prevenció képezi: a kockázati tényezők elleni küzdelem és az antithromboticus (thrombocytaaggregáció-gátló vagy antikoaguláns) kezelés. Reziduális tünetek esetén a rehabilitáció szervezése, segítése a fő feladat. A szerző ismerteti azokat a feltételeket, amelyek esetén a cerebrovascularis beteg speciális szakgondozást igényel. Bizonyos stroke utáni állapotok (dementia és depresszió) különös figyelmet igényelnek.