Lege Artis Medicinae

A Medicina 2000 poliklinikai és szakorvosi szövetség véleménye a szakrendelői beutalás jelenlegi, illetve tervezett rendjéről

VARGA Imre, NÉDER Miklós

1994. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(11)

A témakörben lezajlott vitákban szövetségünk ez úton is hallatni akarja véleményét azok oldaláról, akik mindennapos gyakorlatukban látják és tapasztalják a visszásságokat, szemben azokkal a háziorvosi, kórházi orvosi, nemegyszer adminisztratív orvosi munkakörben foglalkozó kollégákkal, akik a helyzetet csak messziről szemlélik, így állásfoglalásuk szükségszerűen pontatlan.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A táplálkozás szerepe a caries etiológiájában, a prevenció lehetőségei

BÁNÓCZY Jolán

A táplálkozási tényezők mindkét fogászati népbetegség - a caries és a parodontopathiák - kialakulásában jelentős szerepet játszanak. A caries multifaktoriális megbetegedés, patogenezisében a táplálék fizikai és kémiai úton, a dentalis plakk felhalmozódásának és összetételének megváltoztatása útján hat. Ezt az elfogyasztott szénhidráttartalmú táplálékok mennyisége, minősége és az étkezések gyakorisága befolyásolja. Az elfogyasztott cukrok lebontása során keletkező monoszacharidok a fogon megtapadó plakkban savi valenciák képződése révén demineralizálják a fogzománcot. Mivel a caries több tényező következménye, megelőzése is komplex tevékenységet kíván: a fluoridprevenció és a megfelelő száj higiéne mellett a helyes táplálkozásra, vala mint életmódváltoztatásra, és magatartás-kialakítására is súlyt kell fektetni. A szénhidrátok káros hatásának kiküszöbölése az édességfogyasztás – főleg főétkezések közötti – csökkentésével, és a száj mikroorganizmusai által nem bontható, így savat nem képző, cukorpótlókat (elsősorban xilitet) tartalmazó „,fogkímélő" termékek alkalmazásával érhető el. Ez hozzájárulhat a hazánkban jelenleg még mindig magas cariesprevalencia csökkentéséhez.

Lege Artis Medicinae

A szövet és szervátültetések orvos-etikai, jogi megítélésének változása I.

MATKÓ Ida

A szövet és szervátültetés lehetősége minden bizonnyal korunk gyógyító orvostudományának legfontosabb eredményei közé tartozik. Egyidejűleg minden eddigi gyógyászati beavatkozásnál jobban összefüggenek etikai és jogi kérdésekkel, valamint döntően függenek a páciensen kívüli személyek beleegyezésétől.

Lege Artis Medicinae

Igazmondás az orvosi gyakorlatban

FENYVESI Tamás

Az emberi autonómia fogalmáról, csakúgy mint a személyiségi jogokról, könyvek, tanulmányok sokasága jelent meg. Ezekkel a kérdésekkel tudományos igénnyel a LAM is többször foglalkozott már. A tárgykör olyan mértékben foglalkozik a szubjektummal, hogy egy, sajnos már nem egészen fiatal orvosnak megengedhető néhány kifejezetten szubjektív megjegyzés. A kérdést két egymással elég szorosan összefüggő oldalról szokták megközelíteni. A beteg „teljes” felvilágosítása felől általában és a felvilágosított beleegyezés értelme és meghatározása felől konkrétan.

Lege Artis Medicinae

Az in situ hibridizáció alkalmazása az alapkutatásban és a gyakorlati orvostudományban

MIHÁLY András

Az in situ hibridizáció során hisztokémiai vagy autoradiográfiás módszerekkel specifikus nukleinsav-szekvenciákat próbálunk ki mutatni sejtekben, szövetekben vagy kromo szómákban. A módszer alapja az, hogy mesterséges úton előállított DNS- vagy RNS-szekvenciákat izotóppal, enzimekkel, biotinnal vagy digoxigeninnel jelölünk. A jelölt, egy szálú nukleinsavpróbák specifikusan kapcsolódnak a sejtmag vagy a citoplazma nuklein savjaihoz, s ez a jelenség (a „hibridizáció”) jól felhasználható a génexpresszió tanulmányozásában. A módszer segítségével vírusfertőzés szöveti diagnózisára, specifikus tumorok felismerésére és öröklődő betegségek citológiai diagnózisára is lehetőség nyílik. A nukleinsavpróbák specifikussága miatt az in situ hibridizáció a molekuláris patológia igen fontos módszerévé lépett elő. Az alábbi összefoglaló a módszer elméleti alapjairól, valamint biomedicinális alkalmazásainak lehetőségeiről nyújt rövid áttekintést.

Lege Artis Medicinae

Aktivált protein C rezisztencia: újonnan felfedezett, thrombophiliát okozó jelenség

PÁL András, SAS Géza, HAYNAL Imre, VAJDA Zoltán, KUNCZ Gabriella, MOHAMED A. Lateiwish, RÓNA Tas Ágnes

Dahlbäck 1993-ban írta le az aktivált protein C-válasznak nevezett jelenséget, amely szerint a plazmához adott aktivált protein C megnyújtja a minta aktivált parciális tromboplasztinidejét. A jelenség hátterében egy új protein C-kofaktort tételeztek fel, 1994ben Dahlbäck kimutatta, hogy a jelenség az V faktorhoz kapcsolódik, amely meglepő módon protein C-kofaktorként is működik. Negyvenegy thrombophiliás betegnél és negyven egészséges véradó mintáiban vizsgálták az aktivált protein C-válasz jelenséget. A vizsgált plazmákból alap aktivált parciális tromboplasztin időt határoztak meg, majd aktivált protein C hozzáadása után a mérést megismételték. A két alvadási idő hányadosa adta az aktivált protein C-válasz mértékét. Tizennyolc betegnél lehetett kimutatni csökkent választ, vagyis a két idő hányadosa 2,0-nál kevesebb volt. A betegcsoport átlaga 1,86, a kóros tartományba esők átlaga 1,3 volt. A kontrollok átlaga 3,12 volt, közülük két személy értéke volt kóros. Vizsgálataik szerint a thrombophiliás betegeknél az újonnan felfedezett jelenség állhat a thrombophiliához vezető biokémiai eltérések jelentős számának hátterében.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élő tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletű ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértői testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitűzése volt olyan egyértelmű ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-kardiológiáról – 2020 tavaszán

VÁLYI Péter

A 2019 decemberében kitört, a SARS-CoV-2 (Se­vere Acute Respiratory Syndrome Co­ro­navirus-2) vírus okozta világjárványban 2020. áp­rilis 30-ig 3 247 648 ember betegedett meg, akik közül 230 615 halt meg (1). Ma­gyar­or­szágon az igazoltan új koronavírussal fertőzöttek száma 2775, az új koronavírus okozta betegségben (Co­ronavirus Disease 2019 – Covid-19) 312 személy halt meg (2). A Covid-19 kardiológiai vonatkozásairól egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények. Pél­dául a renin-angiotenzin rendszer gátlóinak és a Covid-19-nek az összefüggéseit Kékes és szerzőtársai tárgyalják (3). A LAM jelenlegi számában pedig Hepp és szerzőtársai foglalják össze azokat az ismereteket a Covid-19 kapcsán, amelyekről nemcsak a kardiológusoknak kell tudniuk (4).