Ideggyógyászati Szemle

FOLYÓIRATISMERTETÉS: EEG-EMG, Zeitschrift für Elektroencephalographie, Elektromyographie und verwandte Gebiete. (Z. EEG-EMG)

1970. AUGUSZTUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1970;23(8)

Fenti címen új, negyedévenként megjelenő folyóirattal gazdagodik szakterületünk.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet százéves története

DR. MÁRIA Béla

Amikor arra vállalkoztam, hogy a százéves Ideg- és Elmegyógyintézet történetéről beszéljek, egy pillanatig sem gondolhattam arra, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt 100 év részletes krónikáját ismertessem. Erre nincs is szükség, mert a centenárium alkalmával megjelent kiadványban, mely az összes jelenlevők rendelkezésére áll, több szerző részletesen és folyamatosan foglalkozik ezzel a témával. Az én feladatom csak az lehet, hogy az intézet történetét és fejlődését beágyazzam a magyar és az európai psychiatria folyamába és jelezzem azokat a társadalmi, politikai és szellemi áramlatokat, melyek a különböző korokban meghatározták az intézet keletkezését és fejlődését.

Ideggyógyászati Szemle

A visualis EEG-elemzés és a leletezés szubjektív tényezői

DR. MOUSSONG-KOVÁCS Erzsébet, KLEIN Sándor

Az EEG-hullámok complex psychikus tevékenységek közreműködésével (mint pl. érzékelés, optikus emlékezet, problémamegoldó gondolkodás, döntés, verbalizáció, kommunikáció) és különféle személyiségtényezők befolyása alatt (mint pl. motivációk, irányultság, perceptiv typus, intuíció, rigiditas vagy flexibilitas) nyerik el kórjelző értéküket. A szubjektiv tényezők kísérletes, quantitativ vizsgálatára az elektroence-phalographus és a klinikus információ-cseréjének eszközét, a verbális leletet választottuk. A kísérlet első szakaszában 8 EEG-szakember ismeretlen, más-más véletlenszerű eloszlásban mutatott regisztrátumokat határozott meg leletminták és pontozóskála segítségével. A válaszok matematikai statisztikai értékeléséből kiderült: 1) Megbízhatóan - p=0,05 szinten - különítették el a kórfolyamatok különböző súlyosságú stádiumait; 2) a differentiálás során a lelet quantitativ jellemzőit részesítették előnyben; 3) az anomália mértékének verbális és pontskálán megadott értékei között nagyfokú (r = 0,87) pozitív korreláció mutatkozott. A második fázisban 10 klinikus a felhasznált leletminták pathologiás jelentőségére vonatkozó szubjektív valószínűségét fejezte ki verbalisan és százalékosan. Becsléseikből kiderült: 4) a választott leletminták valóban megfeleltek egy növekvő súlyosságú sorrendnek; 5) a „bit"-egységekben kifejezett magas információ-tartalmú leletek szóródása igen csekély volt, szemben az alacsony információ-tartalmúak jelentékeny szórásával - közöttük ugyanis r= 0,80 negativ korrelációt találtunk.

Ideggyógyászati Szemle

A psychologiai tesztek alkalmazása az elmeszakértői vélemény kialakításában

DR. PETHŐ Bertalan

1. A tesztek használata megengedhető és adott esetben célszerű az elmeszakértői tevékenység során, de szükséges, hogy a vizsgálat kezdeményezése és a lelet értékesítése mindig a psychiatriai összképbe építve, a kettős kérdés-feltevés - kettős fordítás elve alapján történjen. 2. Általában véve kiemelkedő fontosságúak és megbízhatóbbak a teljesítménytesztek, viszont fokozott óvatosság szükséges a személyisegtesztek adatainak értékesítésekor. A psychiatriai kérdésfeltevés oldaláról ez a helyzet úgy jelentkezik, hogy az intellektus és az organikus károsodás felbecsülésénél gyakrabban érdemes tesztekhez fordulni az elmeszakértői tevékenység során, mint egyébként.

Ideggyógyászati Szemle

Diabeteses neurogen arthropathia

DR. SZÁNTÓ Dezső, DR. KAPUI Márton

A szerzők 55 éves férfibeteg jobb oldali, I. metatarso-phalangealis ízületében kialakult arthropathia diabetica esetét ismertetik. Fekély kialakulás a csontízüli elváltozásokat jóval megelőzte. Felvetik a regulatio és ellen-regulatio jelentőségét a diabetikus szövődmények kialakulásában.

Ideggyógyászati Szemle

"Az észak-afrikai kulturális milieu tünetformáló szerepe a phasikus psychosisokban"

DR. PISZTORA Ferenc

Szerző bevezetőben a „kulturális" ,,cross" és „transzkulturális" psychiatria kutatási programmját és módszereit, a szociálpsychiátriától való különbözőségét, s segédtudományaival, a kulturális anthropologiával, ethnopsychológiával és a „népek lélektanával" való kapcsolatait ismerteti. A továbbiakban Algériában való működése során észlelt 3 phasikus psychosist elemez, melyek kapcsán a vonatkozó északafrikai kulturális milieu tünetformáló szerepét vizsgálja. Az endogen psychosisok Leonhardi klasszifikációját más kultúrkörben is alkalmasnak tartja e kórformák finomabb nosologiai differentiálására, felhíva azonban a figyelmet a beható milieu-analysisre, s a páciensek premorbid személyiségének előzetes kulturális anthropologiai és ethnopsychológiai vizsgálatának fontosságára, tekintve, hogy a környezetre specifikus kulturális formációk a psychosisok alapdynamizmusát sokszor elfedhetik, diagnostikai tévedések forrásait teremtve meg ezáltal. A két maniás betegnél - melyek közül az egyik a ritkán észlelhető „Reine Euphorie" kórképének felelt meg - a környezet, vagyis az Izlám vallásos előírásai, és tradicionális atmoszférája az Istennel való viszony szokatlanul bensőségessé válásához, az euphoria isteni jelenlétként való értelmezéséhez, prófétai hivatástudat kialakulásához, továbbá a felfokozott mániás tevékenység hatására a Korán verseinek szakadatlan recitálásához, mértéken felüli imák és rituális mosdások, purifikátori tevékenység, stb. végzéséhez vezettek. A 3., az ,,Argwöhnische Depression" képének megfelelő esetnél az északafrikai mentál-pathologiában oly gyakori mágikus, befolyásoltatásos hiedelmek mint a depressio alaptünteit magyarázó, de a kórképet egyben elfedő, másodlagos interpretációk nyilvánultak meg. E maniaco-depressiv kórképek religiózus-megalomán, illetve befolyásoltatásos-babonás tartalmaiban a kollektív néplélek vallásos és nemzeti érzületeinek, vágyainak koncentrált, sűrített formában való jelentkezése volt felfedezhető, anélkül azonban, hogy - szemben sok paranoid, paraphrén stb. psychosissal - az Izlám authentikus tanítása torzulást szenvedett volna. A maniaco-depressiv psychózis tehát csupán merít a hagyományos forrásokból, de nem teremt új, szokatlan és kóros produktumokat a vallási megélés terén.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19 betegséget követő encephalitis

VARANNAI Lajos, MAGYAR Zsuzsa, BARANYAI Beatrix, AJZNER Éva, CZURKÓ Marina

A Covid-19 betegség megjelenését követően rövid idő után világossá vált, hogy noha az elsősorban légúti tünetekkel jár, ezek mellett nagyon sok esetben egyéb szervek, szervrendszerek, így az idegrendszer károsodására utaló tünetek is megjelennek. Az első észlelés és közlés óta megjelent és naponta megjelenő nagy mennyiségű, a betegséggel, annak szövődményeivel foglalkozó közlemény között számos neurológiai komplikációkkal foglalkozó is megtalálható. Az adatok alapján viszonylag gyakori ideggyógyászati szövődménynek tartható az encephalitis kialakulása. Tünetei az esetek többségében a még zajló légúti kórfolyamattal egyidejűleg vagy a kialakult kritikus állapot során észlelhetők; többféle megjelenési formáját is közölték. Az általunk ismertetett esetben a központi idegrendszer érintettségét jelző tünetek több héttel a lezajlott Covid-19-pneumonia után, a beteg ebből a szempontból már gyógyult állapotában jelentek meg. A klinikum, a képalkotó, EEG- és liquorvizsgálatok eredményei alapján a tünetek hátterében encephalitis igazolódott. Az alkalmazott terápia mellett a klinikai szempontból rohamosan javuló folyamat hátterében az elvégzett vizsgálatok egyértelmű kórokot nem igazoltak. A korábban zajlott SARS-CoV-2-vírusinfekciót is figyelembe véve Covid-19 betegséget követő posztinfekciós központi idegrendszeri kórfolyamatot véleményeztünk, melyre vonatkozóan jelenleg csak elvétve található irodalmi adat.

Ideggyógyászati Szemle

Két Covid-19-beteg különös hallucinációkkal és fokális EEG-eltérésekkel

CLEMENS Béla

A 2019 végén kezdődött Covid-19 betegség és pandémia szakmai irodalma kiterjedt, de a nagy betegcsoportokat ismertető közlések a súlyos esetekre szorítkoznak, és ugyanez áll a központi idegrendszeri (KIR-) manifesztációkra is. E munkában két nőbeteg esetét ismertetjük, akikben a szerológiailag igazolt SARS-CoV-2-fertőzés igen enyhe légúti tünetekkel és szintén nem súlyos KIR-pana­szokkal jelentkezett. Az utóbbiak közül kiemelendők az igen élénk és különös tartalmú látási és hallási hallucinációk, amelyek részben elemiek, részben összetettek voltak. Az utóbbiak legjellemzőbb eleme egy emberi alak volt, aki jól érthetően beszélt hozzájuk. Mindössze három hasonló esetleírást találtunk az irodalomban, amelyeket a saját esetekkel összevetve, kiemeljük az öt esetre jellemző közös elemeket. Az összegzés felhívja a figyelmet arra, hogy enyhe vagy akár hiányzó légúti tünetek és szintén nem súlyos KIR-panaszok és -tünetek is lehetnek a Covid-19 velejárói. A két saját esetben a koponya-MRI normális volt, az EEG viszont a hallucinációknak megfelelő lokalizáció­ban körülírt rendellenességeket mutatott, ami az EEG diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai jelentőségére utal.

Ideggyógyászati Szemle

Intracranialis EEG-monitorozási eljárások

TÓTH Márton, JANSZKY József

Gyógyszerrezisztens epilepsziabetegség esetén a reszektív sebészeti beavatkozás nyújtja a legjobb esélyt a rohammentességre. Elokvens kérgi área mellett elhelyezkedő rohamindító zóna, vagy extratemporalis betegek MR-ne­gativitása, vagy diszkordáns preoperatív vizsgálati eredmények esetén intracranialis EEG-vizsgálat elvégzése szükséges. Jelenleg háromfajta elektróda használata a legelterjedtebb: 1. foramen ovale (FO) elektróda, 2. subduralis strip vagy grid elektróda (SDG), 3. mélyelektróda (sztereo-elektroencefalográfia, SEEG). Az FO elektróda használata napjainkban a bitemporalis esetekre korlátozódik. Az SDG és az SEEG, különálló filozófiai megközelítéssel, különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik. Az SDG alkalmas a hemisphaerialis és interhemisphaerialis felszín közeli rohamindító zónák meghatározására az MR-negatív és MR-pozitív epilepsziás betegekben egyaránt; elsőként választandó módszer elokvens kérgi áreák közelében elhelyezkedő rohamindító zóna esetében. Az SEEG a mélyebb corticalis struktúrák (sulcus alatti dysplasiák, amygdala, hippocampus) feltérképezésére kiválóan alkal­mas, azonban a kis felbontás miatt nagyon pontos tervezést igényel. Mindkét módszer magas posztoperatív rohammentességet kínál (SDG: 55%, SEEG: 64%), tolerálható szövődményráta mellett.

Ideggyógyászati Szemle

Klinikai tapasztalatok Creutzfeldt-Jakob-betegségben: három eset ismertetése

SZŰCS Anna, VÁRALLYAY Péter, OSZTIE Éva, PAPP Erzsébet, SÓLYOM András, FINTA Lehel, VARGA Dániel, BARCS Gábor, HOLLÓ András, KAMONDI Anita

A Creutzfeldt-Jakob-kór klinikai, elektroencefalográfiás, liquor- és radiológiai jellemzőit és molekuláris hátterét egyre jobban ismerjük. Annak ellenére, hogy az MR-technika fejlődése lehetővé tette a korábbi diagnosztikai kritériumok pontosítását, a klinikai diagnózis mégis kihívást jelent a mindennapi neurológiai gyakorlatban. Közleményünkben három betegünk kivizsgálása során szerzett tapasztalatainkat ismertetjük azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet a betegség klasszikus és újabban meghatározott jellemzőire. Ha a gyorsan romló neuropszichiátriai állapot Creutzfeldt- Jakob-kór gyanúját kelti, akkor követéses EEG-vizsgálatok javasoltak. Ezek lehetővé teszik a típusos pszeudoperiodikus elektroencefalográfiás mintázat, illetve a háttéraktivitás leépülésének detektálását és helyes értékelését. A liquor 14-3-3 fehérje kimutatása támogatja a diagnózist. Az agyi MR-vizsgálat diffúziós szekvenciái alapján, megfelelő klinikai adatok mellett, a diagnózis közel 90%-os biztonsággal felállítható.

Ideggyógyászati Szemle

Eseményfüggő EEG- és kiváltottválasz-vizsgálatok a klinikai gyakorlatban

RAJNA Péter, HIDASI Zoltán, WALDEMAR Szelenberger

A szerzők a hagyományos EEG korlátaiból kiindulva áttekintik az eseményfüggő EEG-vizsgálatok módszereit és klinikai jelentőségét. A módszertani eltérések szerint megkülönböztetik a feladathelyzetben vagy a feladat előtt és után felvett EEG-tevékenység spektrális elemzésével történő vizsgálatokat, valamint az agyi kiváltottválasztechnikán alapuló ingervezérelt méréseket. Az előbbiekkel kapcsolatosan a klinikai közlemények legfontosabb eredményeit egyes betegségcsoportok (Alzheimer-kór, epilepszia, szkizofrénia, Parkinson-kór, dyslexia, depresszió) szerint összegzik. A stimulusvezérelt eseményfüggő EEG-jelenségekkel (P300, kognitív potenciál) kapcsolatos irodalommal részletesebben foglalkoznak. Az utóbbi évek publikációiból kiemelt 224 humán tudományos közlemény tájékozódó metaanalízisét végzik el. Ennek során bemutatják, hogy a módszert milyen tudományterületeken és milyen gyakorisággal alkalmazták. Ezt követően a 83 klinikai kutatás eredményeit foglalják össze. Kitérnek arra, hogy mely eseményfüggő EEG-mérést milyen gyakran alkalmaztak, és mely agyi hullámösszetevőket és milyen paramétereket értékeltek. Végül ismét betegségcsoportok szerint (szkizofrénia, magatartászavarok, traumás károsodások, enuresis nocturna, depresszió, memóriazavar és dementia, gyermekkori részképességzavarok, gyógyszerhatás) összefoglalják a módszer használatával nyert eredményeket. Dolgozatukat a módszer lehetséges perspektíváinak és jelenlegi korlátainak bemutatásával zárják.