Ideggyógyászati Szemle

A liquorfehérje-komponensek arginin-tartalmának vizsgálata

SZILÁGYI A. Katalin1

1968. JÚLIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1968;21(07)

A liquor Vorfractiója sokkal nagyobb mennyiségű arginint tartalmaz, mint a liquor többi fehérje-komponensei. A liquor albumin arginin-szegény. Ez a megállapítás és korábbi észlelések – melyek az arginin és a Vorfractio liquor űri eloszlására vonatkoznak, - arra utalnak, hogy a két anyag között a központi idegrendszerben anyagcserefolyamatok léphetnek fel.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg-és Elmegyógyintézet Kutatólaboratórium

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Átmeneti electroencephalographias jelenségek a generalisalt tüske-hullám minta és az úgynevezett grand mal típusú ictalis generalisalt repetitiv görcskisülés között

HALÁSZ Péter, VELOK Gyula, HIDASI József, BOCZÁN Gábor

Választ keresve a petit mal és grand mal mechanismus különbözőségének pathophysiologiai okaira négy beteget ismertettünk, akiknél a generalisalt tüske hullám mechanismus és a generalisalt repetitiv görcskisülés szövődtek egymással; két 3 c/s tüske-hullám mechanismust mutató esetben egy ictuson belül, ill. roham grand mal-lá való átalakulása kapcsán, két tüskehullám variáns esetben pedig ugyanazon beteg két különböző típusú rohama során. Megfigyeléseinkből a következő megállapítások szűrhetők le. 1. Átmeneti EEG jelenségek mutathatók ki a tüske-hullámmal járó petit mal és repetitiv gyors kisüléssel járó grand mal rohamok ictalis electrographias jelenségei között. 2. Megerősíthetjük Gastaut megfigyeléseit, miszerint egyes tüske-hullám variánst mutató epilepsiás encephalopathiákban alvásban gyakran figyelhetők meg repetitiv gyors kisüléssel járó tonusos rohamok enyhe motoros, jelentős vegetativ tünetekkel. 3. Az alvás - mind a természetes, mind az Evipán altatás – és a benzo diazepin készítmények is elősegítik az átmeneti jelenségek megjelenését. Electrographias megfigyeléseink, a tüske hullám mechanismus és a grand mal típusú repetitiv gyors kisülés neuronalis mechanismusának eddig felderített tényei (Pollen 1964, Matsumoto és Ajmone Marsan 1964) és a ritmikus EEG jelenségekben döntőnek kimutatott (Eccles 1965) interneuronalis recurrens collateralis gátlás alapján megkíséreljük a grand mal és petit mal mechanismus egységes szemléletét, ill. az electrographias és klinikai különbségek magyarázatát.

Ideggyógyászati Szemle

Az ellenállás szerkezete és dinamikája psychoterapiás csoportokban

HIDAS György

A psychotherapia során az ellenállás változó intenzitással állandóan jelen van. Akadály is a psychotherapiás változás útjában, azonban értékes felvilágosításokat ad a folyamatban résztvevők elhárító mechanizmusairól, karakteréről és ezek történetéről, valamint jelenbeli functióiról. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenállások felismerése, megbeszélése továbbviszi a psychotherapiás folyamatot a javulás, a pozitív változás irányába és feloldja az aktuális ellenállási formát. Mivel az ellenállás oka gyakran nem kizárólag az egyénben, hanem sokszor a családban van, logikusan következik, a család- vagy házaspár therapia szükségessége.

Ideggyógyászati Szemle

A labyrinth ingerlésének hatása a kisagykéreg vérátáramlására

POÓR Gyula, KOPA János, MOLNÁR László

Szerzők vizsgálták nyúlon a labyrinth félkörös ívjárataiból származó ingerületek hatását a kisagykéreg vérátáramlására. Az átáramlás vizsgálatára a thermoconductibilitas változásának mérését lehetővé tevő negatív feed-back elven alapuló elektromos rendszer szolgált. Chloralose-Urethán narcosisban egyidejűleg regisztrálták az általános vérnyomás és a lélegzés változásait, valamint a kisagykéregben az elektromos tevékenységet és a vérátáramlást. Az egyik oldali labyrinth hideg vízzel történő ingerlésekor az ellenoldali kisagy kéregben a vérátáramlás fokozódását, az azonos oldaliban csökkenését találtak; melegingerre a változás fordított jellegű volt. A galvános ingerlés kétphasisú változást eredményezett. A forgatás az átáramlást mindkét kisagyféltekében fokozta, s ez a vago-sympathicus kétoldali átmetszése után változatlan maradt, KCl-nak az agykéregre cseppentése után pedig kifejezettebb és elhúzódóbb lett.

Ideggyógyászati Szemle

Dupuytren contracturában szenvedő betegeken végzett elektroklinikai vizsgálatok

SZENDRŐI Mária, HASZNOS Tivadar, GALAMBOS József

A szerzők 50 Dupuytren contracturában szenvedő betegnél végeztek részletes neurologiai vizsgálatot; 23 betegnél pedig a nervus ulnaris motoros rostjainak vezetési sebességét is meghatározták. A talált enyhe klinikai tünetek és a vezetési sebesség csökkenése alapján felvetik, hogy a Dupuytren contractura előidézésében a nervus ulnaris laesioja szerepet játszik. Ilyen értelemben értékelik betegeik közül azt az 5 esetet, melyekben a nervus ulnaris körülírt laesiojának tüneteit rövid idővel követte a Dupuytren contractura megjelenése.

Ideggyógyászati Szemle

A liquor cerebrospinalis transaminasetartalma

LÁNG Sándor

A liquor cerebrospinalis glutaminsav-oxalecetsav-transaminase (GOT) tar talma normális viszonyok között alacsony, 5—30 egység. A cisternás és a lumbalis liquor között nincs lényeges különbség. Időskorban (50 év fölött) a transaminasetartalom egészségesekben is a normális értéknél magasabbra emelkedhetik.. A GOT értéke nem emelkedik epilepsia (kivéve a status epilepticust), sclerosis multiplex, polyneuritis, polyradiculitis eseteiben. - Különböző eredetű agyhártyagyulladásokban sincs változás eltekintve 1-1 kiugró értéktől. Jóindulatú központi idegrendszeri daganatok esetén normális, kiterjedt rosszindulatú daganatok esetén ennél magasabb értékek találhatók. Vascularis megbetegedésekben (érelmeszesedés, agyvérzés, agythrombosis) az esetek harmadában-felében fokozódik a liquor transaminasetartalma. A liquor fokozott GOT-tartalma nem jellemző egyetlen betegségre és csak a klinikai tünetekkel meg egyéb laboratóriumi vizsgálatok eredményeivel együtt értékelhető.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Fókuszban a LAM (Lege Artis Medicinae)

VASAS Lívia, GEGES József

Három évtizeddel ezelőtt azzal a céllal in­dult a LAM, hogy az orvostudomány és annak határterületeivel kapcsolatos tudományos információkról tájékoztasson. Már a kezdetektől fogva felvállalt egy különleges tématerületet is, amelyben a medicinát a művészet világával kapcsolja össze. Az or­vosszakmai közlemények palettáján ez ma is különlegesnek számít. A LAM eddigi történetének elemzését nemzetközileg elfogadott publikációs irányelvek, és az objektivitást biztosító, tudományos adatbázisok segítségével végeztük. Megvizsgáltuk a LAM gyakorlatát, hogy a hagyományos nyomtatott füzet és az elektronikus verzió tartalmának közzététele során miként felel meg a legfőbb szempontoknak, a jelen kor szakmai elvárásainak. Feltártuk a kiadvány jelenlétét a legnagyobb bibliográfiai és tudománymetriai adatbázisokban, áttekintettük helyét a ha­zai szakmai folyóiratok között. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az elmúlt évek során a LAM annak ellenére szerzett nemzetközi ismertséget, hogy a ke­vesek által beszélt magyar nyelven megjelenő kiadvány. Köszönhető ez a külföldi társszerzőkkel, valamint a kizárólag kül­honi kutatók által írott cikkek LAM-ra való hivatkozásainak. A magyar bibliográfiai adat­bázisok érthető módon teljes terjedelmében tartalmazzák a folyóiratot, amelynek az élenjáró lapok között van az olvasottsága. A kiadvány nagy erénye a szerzők munkahelye szerinti megoszlás széles spektruma, mellyel szinte teljes egészében lefedik a hazai egészségügyi intézményi rendszert. A tartalom különlegességét eme­lik a művészeti tárgyú írások, amelyek az or­vosi szakközleményekhez hasonló feltártság esetén fokozott magyar és külföldi érdeklődésre tarthatnak számot.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Ideggyógyászati Szemle

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]