BERCZI Csaba, BALÁZS György, LUKÁCS Géza, TÓTH Csaba
2003. AUGUSZTUS 20.
Ca&Csont - 2003;6(04)
BEVEZETÉS - A szerzõk a vesekövesség kialakulásának gyakoriságát vizsgálták, primer hyperparathyreosis miatt végzett parathyreoidectomiákat követõen. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba primer hyperparathyreosis miatt operált 92 beteget vontak be. Az 1. csoportba sorolt betegeket (n=44) a parathyreoidectomia elõtt vesekõ miatt kezelték. A 2. csoportba azok a betegek (n=48) tartoztak, akiknek korábbi kórtörténetében nem szerepelt vesekövesség. A műtétet követõen azt vizsgálták, hogy melyik csoportban és milyen gyakorisággal jelentkezik vesekövesség. Elemezték, hogy fennáll-e összefüggés a recidív vesekõ kialakulása és a különbözõ klinikai adatok között. EREDMÉNYEK - Parathyreoidectomia után a szérum kalciumés parathormonszintje mindkét csoportban normalizálódott. Újonnan kialakult vesekövet öt betegnél, öszszesen kilenc alkalommal diagnosztizáltak. Mindegyik beteg az 1. csoportba tartozott. A recidív kövek 33%-a egy éven belül és 89%-a öt éven belül alakult ki. A statisztikai vizsgálatok során nem találtak öszszefüggést a vesekövesség kialakulása, valamint a nem, az életkor, a műtét elõtti szérumkalcium-, -parathormonszint és a mellékpajzsmirigyek szövettani szerkezete között. KÖVETKEZTETÉS - Adataik alapján primer hyperparathyreosis miatt végzett sikeres parathyreoidectomiákat követõen jelentõsen csökken a recidív vesekövek kialakulásának gyakorisága.
BEVEZETÉS - A szerzõk a kalcium- és D-vitamin-pótlás rövid távú alkalmazásának hatását mérték fel a csontbontás és csontépülés folyamatára posztmenopauzában lévõ nõknél, normális D-vitamin-ellátottság és D-vitamin-hiány esetén, komplex összetételű klinikai tápszert alkalmazva. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatban 91, posztmenopauzában lévõ osteoporosisos vagy osteopeniás nõ (életkor: 60-75 év) vett részt, akik egyéb összetevõk jelenlétében 1120 mg kalcium- és 208 NE 25-OH-D-vitamin- (Fortimel®, Nutricia) kezelésben részesültek négy héten keresztül. A vizsgálat kezdetén és befejezésekor meghatározták a β-CrossLaps, az oszteokalcin, az alkalikus foszfatáz és a parathormon szérumszintjét. A kezelés megkezdése elõtt a D-vitamin-ellátottságot a szérum 25-OH-D-vitaminszintjének mérésével vizsgálták. A gastro-intestinalis mellékhatások fellépését kérdõívvel mérték fel, a vizelet kalcium/kreatinin hányados alapján pedig a vesekõképzõdés rizikóját ellenõrizték. EREDMÉNYEK - A teljes betegcsoportban a β-CrossLaps kezelés elõtt mért szérumszintje meghaladta a normális értéket (526,97±29,26 pg/ml), majd a terápia mellett csökkent (485,58±28,27 pg/ml, p=0,03). Az oszteokalcin szérumkoncentrációja szintén csökkent (28,58±1,37 vs. 27,03±1,36 ng/ml, p=0,025), az alkalikusfoszfatáz-aktivitás ugyancsak (200,46±8,72 vs. 186,94±11,64 U/l, p=0,033).A kalcidiol szérumszintjét a kezelés megkezdésekor 20 betegnél regisztrálták 30 ng/ml alatt, azaz D-vitamin-hiány igazolódott. E betegeknél a csontturnover nem csökkent, a csontbontás és -építés markereinek változása között korreláció nem mutatkozott, míg 30 ng/ml feletti kalcidiolszint esetén a szerzõk a csontátépülés markereinek változása között összefüggést találtak (r=0,508, p<0,001). A kalcium/kreatinin hányados nem változott; két esetben obstipatio, egy betegnél diarrhoea jelentkezett. KÖVETKEZTETÉSEK - A kalciumot és kevés D-vitamint is tartalmazó, komplex összetételű klinikai tápszer már néhány hét alatt kimutathatóan csökkentette a megfelelõ D-vitaminellátottságú, posztmenopauzában lévõ nõk csontátépülésének ütemét. D-vitamin hiányában a csontturnover a kalciumpótlás hatására nem változott. A kalciumot komplex környezetben tartalmazó klinikai tápszer rövid távon nem növelte a vesekõképzõdés rizikóját fokozó kalciumürítést a vizeletben, és rendkívül kis százalékban okozott gastrointestinalis problémákat.
Ca&Csont
Kis lélekszámú nemzet nyelvén orvosi folyóiratot kiadni - többféle okból - nem könnyű. Legyen bár mégoly aktív a kutatási tevékenység a honi medicinában, aligha kelhet versenyre a nagy világnyelvek szaklapjaival, ahol nagyságrendekkel több kutatóhely eredményeibõl merítik a közleményeket. Kis lélekszámú nemzet kutatóit sorsuk kiszolgáltatja - világnyelveken publikálni elsõrendű szakmai követelmény.
Ca&Csont
A pajzsmirigyhormonok csontszövetre gyakorolt hatása alapvetõ jelentõségű. A vázrendszer kialakulásán túl szükségesek a csontanyagcsere további, normális működéséhez. Hatásuk kettõs, dózisdependens és függ a célszövet differenciáltságától. Gyermekkorban a pajzsmirigy alulműködése a növekedés elmaradásában, túlműködése a csontérés felgyorsulásában nyilvánulhat meg. A mai napig nem teljesen tisztázott a késõbbi életévekben kialakuló csonthatás és a törésgyakoriságra mint legfontosabb szövõdményre kifejtett hatás klinikai jelentõsége. Felnõttkorban hypothyreosis esetén a csontdenzitás nem változik vagy inkább nagyobb a normálisnál, a törési rizikó azonban fokozott. Hyperthyreosisban a csontturnover gyorsult, ez a BMD csökkenését, a törési kockázat növekedését idézheti elõ. Endogén szubklinikus hyperthyreosis során a BMD csökkenhet, gyakrabban fordulhatnak elõ csonttörések, az eredmények azonban nem egyértelműek. A hypothyreosis kezelése átmeneti törésfokozódást eredményezhet, ez azonban, úgy tűnik, csak átmeneti folyamat. L-T4 szubsztitúciós kezelésnél tanácsos a TSH-értékek normális tartományban tartása, szupprimálás esetén szintjének a normális alsó határára beállítása. Hyperthyreosis kezelésekor a BMD átmenetileg nõ, a törési kockázat csökken. A csontritkulás és csonttörés megelõzésének leghatásosabb módja valamennyi esetben a pajzsmirigybetegségek idõben történõ felismerése és hatásos kezelése. Mindig érdemes tekintetbe venni az egyéb csontritkulásra hajlamosító tényezõk jelenlétét. Az esetleges csontvesztés megállítására szükség esetén adjuváns kezelést kell elkezdeni.
Ca&Csont
Az élet minõsége, a jóllét, nagyon sok szubjektív és objektív tényezõ függvénye; ennek egyik nagyon fontos, de korántsem egyetlen tényezõje az egészség, amelyet nyelvünk oly egyszerűen, a teljesség igényével fejez ki. Az élet minõsége, a jóllét, biológiai tényezõkön kívül függ a szabadságtól, a gazdasági és társadalmi helyzettõl, az iskolázottságtól, a neveltetéstõl, az emberi és természeti környezettõl, a munkától egyaránt. Ehelyütt csak az egészséggel kapcsolatos életminõséggel, jólléttel foglalkozunk.
Ca&Csont
Az idén nyáron hatályba lépett rendelet az osteoporosis megelőzésében, valamint kezelésében - megfelelő feltételek fennállása esetén - a megelőzéssel kapcsolatban lehetővé, egyéb antiosteoporoticus szerekkel végzett kezelés esetén pedig kötelezővé teszi a kalcium- és D-vitaminszupplementációt. A tanulmányban azok az állapotok szerepelnek, amelyekben a kalcium- és D-vitamin-báziskezelés ellenjavallt lehet. Ezek között van az igen ritka D-vitamin- intoxikáció, a hypercalcaemiával járó betegségek, külön kiemelve a leggyakoribb okok: a malignus betegségekhez társuló hypercalcaemiák és a primer hyperparathyreosis. A hypercalciuria és a vesekőbetegség esetén a kalciumszegény diéta az esetek döntő többségében hatástalan; az újabb vizsgálatok a kalciumbevitel növelése során tapasztaltak kedvező eredményeket, ugyanakkor e területen még tisztázatlan az optimális kalcium- és D-vitamin-szupplementáció. Ezen összetett betegségekben jelentősek a rizikót növelő egyéb tényezők: így a hyperoxaluria, hyperuricosuria, hypocitraturia, valamint az excesszív fehérje- és NaCl-bevitel, illetve a különböző kalciumkészítmények farmakológiai különbözősége. A súlyos veseelégtelenség kezelésében fontos az aktív D-vitamin-származékok adása a szekunder hyperparathyreosis és a renalis osteodystrophia megelőzése céljából. Az új rendelkezések előrelépést jelentenek az osteoporosisos betegek ellátásában, de az individuális, ellenőrzött kezelés, a beteg gondozása, az aktív orvos-beteg kapcsolat a záloga annak, hogy a kezelés során elérjük az optimális terápiás hatást, és minimalizáljuk a mellékhatásokat.
BEVEZETÉS - A primer hyperparathyreosisos betegek többségénél ismétlõdõ vesekövesség jelentkezik, míg a többi betegnél egyéb klinikai manifesztációval találkozunk (csontbetegség, akut pancreatitis stb).Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, van-e összefüggés a klinikai tünetek megjelenése és az adenoma lokalizációja között. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Munkánk során 91 (10 férfi, 81 nõ, átlagéletkor: 61,9 év, 20-70 év), primer hyperparathyreosis diagnózissal műtétre kerülõ olyan beteg adatait értékeltük retrospektíven, akiket 1995-2000 között operáltak. Egy beteget mellékpajzsmirigy-carcinoma miatt kizártunk a vizsgálatból. 55 betegnél vesekövességet, 35 esetben egyéb klinikai tünetet találtunk. A műtét a primer hyperparathyreosis diagnózisát és az adenoma pontos helyét is igazolta. EREDMÉNYEK - A veseköves betegek adenomáját 50 esetben (91%) (χ²=67,5, p<0,00001) a bal alsó mellékpajzsmirigyben találták, két esetben a bal felsõ mellékpajzsmirigyben, míg három betegnél multiplex hyperplasia igazolódott. A nem veseköves betegeknél 24 esetben (69%) (χ²=43,9, p<0,0001) az adenoma a jobb alsó mellékpajzsmirigyben volt, három-három betegnél a bal vagy a jobb felsõ mellékpajzsmirigyben;multiplex hyperplasiát három, ektopiás adenomát két esetben észleltünk. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink felvetik annak a lehetõségét, hogy a primer hyperparathyreosis klinikai manifesztációját (veseköves és nem veseköves forma) az adenoma elhelyezkedése befolyásolja. Ez azt sugallja, hogy a PTH biológiai hatásai attól függõen különbözhetnek, hogy a négy mirigy közül melyikben termelõdnek, vagy a mellékpajzsmirigyekben különbözõ biológiailag aktív hormonfragmensek képzõdnek. Azoknál a veseköves, primer hyperparathyreosisos betegeknél, akiknél a műtét elõtt az alkalmazott képalkotó vizsgálatokkal az adenomát nem sikerült lokalizálni, azt javasoljuk, hogy a műtétnél az adenoma keresését a bal alsó mirigyben kezdjék.
BEVEZETÉS - A parathormon (PTH) termelése fokozott primer hyperparathyreosisban (pHPT) és PTH-rezisztenciaszindrómában, a pseudohypoparathyreosisos Ia (PHP Ia) formájában. A pseudo-pseudohypoparathyreosist (P-PHP) a pseudohypoparathyreosis Ia normocalcaemiás formájának tartják. Munkánk során a csont ásványianyag-tartalmát és a csont minõségét vizsgáltuk e három betegségcsoportban, és arra kerestünk választ, hogy a PTH-szint befolyásolja-e azokat. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Tíz pseudo-pseudohypoparathyreosisos beteghez (életkor: 41,6±5,4 év) kor és nem szerint illesztett tíz primer hyperparathyreosisos beteget és tíz egészséges személyt, valamint kilenc pseudohypoparathyreosisos Ia beteget (életkor: 34,2±5,43év) hasonlítottunk össze kor és nem szerint illesztett kilenc primer hyperparathyreosisos beteggel és kilenc egészséges kontrollszeméllyel. A kórelõzményben felmértük a csonttörések elõfordulását, megmértük az ásványi csonttömeget (törzsi csontokon kétfotonos, végtagcsontokon egyfotonos abszorpciometriával). Kvantitatív ultrahangos (QUS) csontmérést végeztünk: a sarokcsonton broadband ultrasound attenuation-t (BUA, mértékegysége: dB/MHz), speed of sound-t (SOS, mértékegysége: m/s) és a kéz proximális ujjpercein amplitude-dependent speed of sound-t (AdSOS, mértékegysége: m/s) mértünk, továbbá meghatároztuk a kalciumháztartás néhány laboratóriumi jellemzõjét. EREDMÉNYEK - Pseudohypoparathyreosis Ia-ban és primer hyperparathyreosisban a csont ásványianyagtartalma nem különbözött, a legkisebb a radiuson volt.A QUS-paraméterek: pseudohypoparathyreosis Ia-ban a kéz ujjain az AdSOS kóros volt, és értéke alacsonyabb, mint primer hyperparathyreosisban; a sarokcsonton a BUA mutatott hasonló tendenciát. A csont ásványianyag-tartalma a pseudo-pseudohypoparathyreosisban szenvedõkön ugyan nem különbözött az egészséges kontrolloktól, de csökkenõ tendenciát mutatott az alkaron. A kéz ujjain az AdSOS kóros volt a pseudo-pseudohypoparathyreosisos betegeknél, és alacsonyabbnak mutatkozott, mint a primer hyperparathyreosisos betegeknél. Bár a SOS a sarokcsonton nem mutatott kóros értéket a pseudopseudohypoparathyreosisos személyeknél, mégis kisebb volt, mint a primer hyperparathyreosisos betegeken.A laboratóriumi eredmények a betegségcsoportnak megfelelõ eltérést mutatták. A radiológiai vizsgálatok alátámasztották a diagnózist. Csonttörés pseudohypoparathyreosis Ia-ban három, pseudo-pseudohypoparathyreosisban két betegnél fordult elõ, míg primer hyperparathyreosisban szenvedõknél és egészségeseknél nem lépett föl csonttörés. KÖVETKEZTETÉS - A pseudohypoparathyreosis Ia-ban szenvedõ betegeken a csont ásványianyag-csökkenését a fokozott parathormon-termelõdésre adott csontválasznak tarjuk. A csont minõségének, szerkezetének romlása szerepet játszhat a csonttörések kialakulásában.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás