Ca&Csont

A szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a csontanyagcsere kapcsolatának vizsgálata hemodializált betegeken

ALMÁSI Csilla1, AMBRUS Csaba1,2, DEÁK György1,2, MARTON Adrienn1, BERTA Klára2, LAKATOS Péter1, SZABÓ András3, HORVÁTH CSABA4, MUCSI István1,2

2005. SZEPTEMBER 20.

Ca&Csont - 2005;8(03)

BEVEZETÉS - Egyre több adat szól amellett, hogy a 25-hidroxi-D3-vitamin [25(OH)D3] hiánya is hozzájárulhat a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek csontanyagcsere-zavarainak kialakulásához. Ennek ellenére nagyon kevés adat áll rendelkezésre e betegek D3-vitaminstátusáról. Keresztmetszeti vizsgálatunkban a D3-vitaminellátottság és a mellékpajzsmirigy-funkció, a csontátépülés üteme, a csonttömeg és a csontszerkezet közötti összefüggéseket vizsgáltuk hemodialíziskezelésben részesülő betegek körében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hatvankilenc, tartósan hemodializált betegen végeztünk csontsűrűségmérést (DEXA) és csontultrahangos vizsgálatot (QUS). Egyidejűleg mértük a betegek 25-hidroxi-D3-vitamin-szintjét és a csontátépülés szérummarkereit. EREDMÉNYEK - A vizsgált betegcsoportban igen gyakori volt a klinikailag jelentős D3-vitamin-hiány: a betegek 59%-ának 25(OH)D3-vitamin-szintje 20 nmol/l alatt mozgott. Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a szérum intaktparathormon- (iPTH-) szintje között (r=-0,231, p<0,05), és ez az összefüggés többváltozós elemzésben is szignifikáns maradt. Emellett pozitív korrelációt mutattunk ki a szérum-25(OH)D3-vitamin-szint és a radiuson mért csontsűrűség (BMD) között (r=0,424, p<0,01).Végezetül, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében először mutattuk ki, hogy a 25(OH)D3-vitamin-szint szignifikáns, független kapcsolatban állt a calcaneuson kvantitatív csontultrahanggal mért frekvenciafüggő ultrahanggyengüléssel (BUA) (β=0,237, p<0,05). KÖVETKEZTETÉS -A D3-vitamin hiánya szerepet játszhat a tartósan dializált vesebetegek csontanyagcsere-zavarainak kialakulásában, ezért indokoltnak tartjuk e betegcsoport D3-vitamin-szintjének rendszeres monitorozását, a D-vitaminhiány óvatos korrekcióját. Eredményeink azt is alátámasztják, hogy a QUS-vizsgálat hasznos információval járulhat hozzá a krónikus veseelégtelenségben szenvedők csontállapotának felméréséhez.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest
  2. Semmelweis Egyetem, Fresenius Medical Care Dialízis Állomás
  3. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest
  4. Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A szexhormon-szubsztitúció hatása panhypopituitaer fiúk radiusának ásványianyag-tartalmára

HOSSZÚ ÉVA, PÁL Csilla, TOMSITS Erika

BEVEZETÉS - A hypophysiselégtelenségben szenvedő gyermekek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormonszubsztitúciós kezelésben részesülnek, glükokortikoidpótlásra azonban csak ritkán szorulnak. A nemi hormonok pótlása pubertáskorban kezdődik el, ez egyúttal segíti a növekedést és gyorsítja a csontok érését is.Vizsgálatunkban a tesztoszteronpótlás hatását vizsgáltuk a csontok ásványianyagtartalmára. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Olyan kilenc hypopituitaer fiú vett részt a vizsgálatban (életkoruk a kezelés megkezdésekor 16,3±1,3 év), akik már évek óta folyamatosan részesültek növekedésihormon- és pajzsmirigyhormon-szubsztitúcióban. Az androgént kéthetente 50 mg tesztoszteron intramuscularis adásával pótolták. Félévente ellenőriztük a gyermekek testmagasságát, testsúlyát, a serdülés ütemét, a csontkorukat; fotonabszorpciós módszerrel mértük az ásványi csonttömeget. A szubsztitúciós kezelés mellett a szérumtiroxin- és tesztoszteronszint a normális határok között mozgott. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás a kezelés hatására jelentősen növekedett: a Z-score a kezelés elején -1,8, egy év után -0,91, két év után 0,14. A változás szignifikáns (p<0,001). A csontkorra korigált Z-score mindvégig a normális tartományban volt, a kezelés előtt -0,904, egy év után 0,946. A csontdenzitás éves gyarapodása (0,16 g/cm/év,) az egészséges kortársaikhoz (0,07 g/cm/év) képest és a csontkorukat tekintve is szignifikánsan magasabb (p=0,002). KÖVETKEZTETÉS - A csontdenzitás éves növekedési üteme a tesztoszteronpótlás hatására jelentősen felülmúlta mind az életkor szerinti egészségesek, mind a csontkor szerinti egészségesek denzitásainak gyarapodását (p=0,0015, illetve 0,0006). A növekvő csontdenzitás alapján úgy tűnik, hogy a tesztoszteronpótlás fontos szerepet játszik a csontok mennyiségi és minőségi változásában.

Ca&Csont

Compliance az osteoporosis kezelésében - Hazai és nemzetközi kutatások

BORS Katalin, HORVÁTH CSABA

A betegek együttműködési készségét (compliance) vizsgáló tanulmányok egyértelműen rámutattak, hogy a klinikai kutatások során hatékonynak talált terápia sikerét leginkább az együttműködés hiánya veszélyezteti. Nem csupán a beteg, hanem az egészségügyben dolgozók is felelősséggel tartoznak a sikeres terápia kivitelezésében. Az alábbiakban hazai és nemzetközi adatokat ismertetünk az antiporoticus kezelés compliance-kutatásából, és röviden bemutatjuk a közeljövőben elvégezni kívánt hazai vizsgálat menetét.

Ca&Csont

Tisztelt Kollégák, kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

Ca&Csont 2007;08;03 A metabolikus oszteológia

Ca&Csont

Az osteoporoticus törések kockázati tényezőiről - Csonttörések, csontminőség, életkor, életminőség

BALOGH Ádám

Az osteoporoticus csonttörések az öregedés és az időskor - sok szálon egymáshoz kapcsolódó - egészségi problémái közé sorolhatók.

Ca&Csont

A kalcium szerepe a colorectalis rák kemoprevenciójában

FUSZEK Péter, SPEER Gábor

Az elmúlt évtized egyik igen izgalmas kutatási területe a colorectalis daganatok kemoprevenciója. Számos vizsgálatot végeztek a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID), a rostban gazdag étrend, a szelén, a fitoösztrogének, a nőihormon-pótló kezelés (HRT), az antioxidánsok, a ciklooxigenázgátlók (COX-gátlók), a folsav és a kalcium preventív szerepével kapcsolatban, az eredmények azonban meglehetősen ellentmondásosak. A felmerült kemopreventív szerek közül jelen ismereteink szerint leginkább a kalcium megelőző szerepe megalapozott, munkánkban az erről mostanáig elérhető tényeket ismertetjük. A szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a colorectalis daganat létrejöttében meghatározó szerepet játszó géneknek a daganat kialakulásához vezető hatásait részben ellensúlyozni lehetne megfelelő étrend tartásával, amelynek alapvető része az elégséges napi kalciumbevitel. Kísérletek szerint a kalcium direkt módon befolyásolja több, a tumorgenezisben szerepet játszó gén expresszióját, és számos, a sejtproliferációt, sejtdifferenciálódást, apoptózist irányító szignalizációs folyamatra is hat. A kalcium tumorellenes hatásai döntően a kalciumérzékelő receptor (CaSR) aktivációján keresztül valósulnak meg. Összefoglalónk legfőbb célja, hogy a colorectalis daganattal kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a kalciumnak a szakirodalmi adatok alapján bizonyítottnak tekinthető kemopreventív szerepére. Feltételezhető, hogy ha a kalciumbevitel - élethosszon át - napi 1200-1500 mg (sőt, a colorectalis daganat szempontjából nagy kockázatú csoportokban kontroll mellett 2000 mg) lenne, akkor ez a tumorgenezis gátlásán keresztül jelentősen csökkenthetné a colorectalis daganatok előfordulási gyakoriságát.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ca&Csont

Az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezői magyar nők csoportjában: a Nemzeti Osteoporosis Kockázati Kérdőív (NOKK) vizsgálat eredményei

MEZŐ Tibor, TABÁK Ádám, BHATTOA Harjit Pál, LAKATOS Péter

BEVEZETÉS - A Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett viszgálatokból tudjuk, hogy a származás és a lakhely jelentősen befolyásolja az osteoporosis kockázatát. Kevesebbet tudunk ezekről az összefüggésekről Kelet-Európában. A szerzők célja volt, hogy leírják az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezőjét válogatott női populációban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság irányításával végzett keresztmetszeti, többcentrumos vizsgálatban. ANYAG ÉS MÓDSZER - A vizsgálatban tíz véletlenszerűen kiválasztott regionális osteoporosiscentrumból összesen 2602, 18 évesnél idősebb nő vett részt. Adatokat gyűjtöttünk a kockázati tényezőkről, a vérnyomásról, az antropometriai változókról és a csontsűrűségről. EREDMÉNYEK - Többszörös regresszióval azt találtuk, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb diasztolés vérnyomás, a családi anamnézisben szereplő csonttörés, az elesés az előző évben és az alacsony T-pontszám független összefüggésben álltak a csonttöréssel. A femoralis osteoporosis kockázati tényezői közé tartozott az idősebb életkor, a kisebb testtömeg, a csonttörés a családi anamnézisben, a kisebb fizikai aktivitás, az elesés az előző évben és a glükokortikoid-kezelés. MEGBESZÉLÉS - Vizsgálatunk az első nagy epidemiológiai áttekintés, amelyben leírtuk az osteoporosis és a csonttörések kockázati tényezőit a magyar női populációban. Adataink alapján felmerül, hogy az alacsonyabb diasztolés vérnyomás is összefüggésben állhat az osteoporoticus csonttörésekkel.

Ca&Csont

A törések kockázatának fokozódása 1-es és 2-es típusú diabetes mellitusban

HULLÓ DANIELLA

Az utóbbi évek kutatási eredményei egyre meggyőzőbb bizonyítékokkal támasztják alá, hogy a szénhidrátegyensúly felborulása csontszerkezeti eltéréseket, osteoporosist idéz elő. Míg 1-es típusú cukorbetegségben kisebb csontsűrűség mérhető, 2-es típusú cukorbetegek esetében nő a csontsűrűség. Ennek ellenére mindkét betegcsoportban nő a vertebralis és nonvertebralis törések kockázata. A pancreas β-sejtjeinek kimerülése olyan hormonális változásokat von maga után, amely már a betegség kezdetén csökkent csontképződéssel jár, a cukorbeteg gyermekek csúcscsonttömege nem éri el egészséges társaikét. Ehhez a folyamathoz hozzájárulnak a diabetes késői szövődményei, az ér- és idegrendszeri károsodások, a vesefunkció-romlás, a szekunder hormonális eltérések. Az IGF-1-ről úgy vélik, kulcsszerepet tölt be a cukorbetegséghez társuló osteoporosis kialakulásában. Az inzulinhoz hasonló felépítésű molekula számos sejt működését befolyásolja, szerepet játszik a normális csontképződésben, gátolja a programozott sejthalált. A növekedési hormon az IGF-1-en keresztül fejti ki hatását az izom- és a csontrendszerre. Cukorbetegségben és az életkor előrehaladtával az IGF-1 szintje csökken. A diabetes mellitus hosszú fennállása alatt krónikus szervi károsodások is kialakulhatnak, amelyek tovább fokozzák a csontanyagcsere eltolódását a csontbontás irányába. Annak ellenére, hogy egyre több a bizonyíték a csonttörési kockázat fokozódására mind 1-es, mind 2-es típusú cukorbetegségben, egyes kutatók megkérdőjelezik a két kórkép közötti összefüggést.

Lege Artis Medicinae

A biológiai terápia hatása rheumatoid arthritisben a generalizált osteoporosisra

JUHÁSZ Péter

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen­tő­ségű.

LAM KID

Csontállapot „praediabetesben” - A csontdenzitás és az energia-háztartás kapcsolata a 2-es típusú diabetes mellitus manifesztációja előtt

BUDAY BARBARA, VITAI Márta, PACH Péter, LITERÁTI Nagy Botond, PÉTERFAI Éva, BEZZEGH Katalin, PAUER József, KORÁNYI LÁSZLÓ

BEVEZETÉS - A cukorbetegség minden formája fokozott törési kockázattal jár. A 2-es típusban magasabb a csontok ásványianyag- tartalma. Annak érdekében, hogy eldöntsük, hogy a magasabb csontdenzitás a diabetes okozta anyagcsere-változások vagy szövődmények következménye-e, vagy pedig azoktól független, elsődleges eltérés, a következőkkel jellemezhető nőket és férfiakat vizsgáltunk: anyagcsereegészségeseket; a 2-es típusú diabetes mellitus rizikójával genetikailag terhelt, de még a részletes anyagcsere-vizsgálatokkal egészségesnek bizonyulókat; kezdődő glükózintoleráns, de még nem cukorbeteg, „praediabeteses” egyéneket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatban 72 anyagcsere-egészséges, hét anyagcsere- egészséges, de elsőfokú cukorbeteg rokonnal rendelkező, 64, testzsírtartalom és BMI szerint illesztett, glükózintoleráns férfi, továbbá 36 egészséges, 12 anyagcsere- egészséges, de elsőfokú 2DM rokonnal rendelkező és 88 glükózintoleráns nő vett részt. Az izomszövet glükózfelhasználását hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klemp módszerrel, a csontok denzitását DEXA-val mértük. EREDMÉNYEK - Az egészséges férfiakban a leptin-BMDL1-4 kapcsolat pozitív, a tesztoszteron- BMDL1-4 kapcsolat negatív volt, de mindkét összefüggés eltűnt már ebben a korai praediabeteses időszakban. A teljes vizsgált női populációban meglévő negatív adiponektin- (r=-0,318, p<0,0001), oszteokalcin- (r=-0,412, p<0,0000) és teljestest- BMD-korrelációk a testzsírral és az életkorral történő korrekciók után is szignifikánsak maradtak a glükóztolerancia romlása során. KÖVETKEZTETÉS - Az anyagcsere-egészséges, de elsőfokú cukorbeteg rokonnal rendelkező nők növekvő csontdenzitása nem a glükózanyagcsere változásával függ össze. Vizsgálatunk a femur és a csigolyák denzitása és az anyagcsere-kapcsolatokban jelentős nemi különbségre hívta fel a figyelmet. Adataink megkérdőjelezték férfiak esetében az adiponektinnek az állatkísérletekben igazolt közvetítő szerepét az oszteokalcin inzulinérzékenyítő, glükózfelhasználást javító hatásában.

Ca&Csont

A kalcitoninorrspray csonttömegre kifejtett hatásának vizsgálata az idiopathiás férfi osteoporosis csigolyadeformitással nem járó formájában

TÓTH EDIT, CSUPOR EMŐKE, MÉSZÁROS SZILVIA, FERENCZ VIKTÓRIA, NÉMETH Lóránd, VARGHA Péter, HORVÁTH CSABA

BEVEZETÉS - A vizsgálatban a szerzõk felmérték a lazackalcitonin-orrspray csonttömeget befolyásoló hatását, idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegeknél. BETEGEK - A prospektív, kontrollált vizsgálatban 71, idiopathiás osteoporosisban szenvedõ férfi vett részt (átlagéletkor: 59±6 év); azokat a betegeket vették be a vizsgálatba, akiknek a lumbalis gerincén és a combnyakon mért T-score <-2,5, vertebralis deformitásuk nem volt. A betegeket két csoportba sorolták. A kontrollcsoport betegei (n=31) napi 400 NE D-vitamint + 1000 mg elemi kalciumot, a kezelt csoport (n=40) 400 NE D-vitamint és 1000 mg kalciumot + napi 200 NE kalcitonint kapott [orrspray formájában, havi intermittáló dózisban (egy hónapon keresztül este egy befúvás, egy hónap szünet)]. MÓDSZEREK: 1. Oszteodenzitometria: a lumbalis gerincen (L2-4) és a combnyakon kettõs (Lunar DPX-L, USA), a nem domináns oldali radiuson egyesfoton-abszorpciometria (NK 364, Gamma, Magyarország). 2. Röntgenmorfometria: a csigolyák (thoracalis IV-tõl a lumbalis IV-ig) magasságmérés, csigolyadeformitási index számítása. A kezelés 18 hónapig tartott. A vizsgálatokat a kezelés elején és végén végezték. A vizsgálat végpontja - a gyógyszeres kezelés mellékhatásának követése mellett - a csonttömeg változásának tanulmányozása volt. EREDMÉNYEK - A csontdenzitás százalékos változása: a lumbalis gerincen: 3,5±4,3 vs. 0,83±6,4 (p=0,04); a combnyakon 3,2±3,9 vs. -0,68±5,7 (p=0,004); a radiuson: 1,4±8,8 vs. 1,4±10,9 (p=0,98). Osteoporosis miatti csonttörés a kezelt csoportban nem fordult elõ, a kontrollcsoportban viszont három törés lépett föl. A terápia felfüggesztését indokoló mellékhatás nem jelentkezett, minden beteg a protokoll szerint fejezte be a kezelést. KÖVETKEZTETÉS - Az intermittáló dózisban alkalmazott, napi 200 NE lazackalcitonin-orrspray hatásos és biztonságos kezelési lehetõség az idiopathiás férfi osteoporosisban szenvedõ betegek csonttömegének növelésére.