Keresési eredmények

LAM KID

2013. DECEMBER 20.

Az elõdök igazsága - Záró gondolatok az urátkristályok oldhatóságáról-oldékonyságáról

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

A szerzők az urátkristályok oldódását vizsgálták alkoholban, 8%-os vizes formaldehidoldatban és acetonban. Azt találták, hogy az urátkristályok legnagyobb mennyiségben az alkoholban maradnak vissza. A vizes formaldehidoldatban - az alkoholban találtakhoz képest - megfogyatkoztak az urátkristályok, ezzel a szerzők megerősítették az elődök azon korábbi ajánlását, hogy köszvény gyanúja esetén a szövetmintákat alkoholban kell rögzíteni. Az urátkristályok legnagyobb mértékű megfogyatkozása az acetonban következett be. A szövettani laboratóriumok általánosan használják az acetont a paraffinos beágyazást megelőző víztelenítésre, így ez - az esetleg helytelenül alkalmazott vizes formaldehidfixálás mellett - szintén hozzájárul az urátkristályok kioldásához. Az urátkristályok kioldását a hematoxilineozinnal festett metszetekből - a szerzők korábbi vizsgálatai szerint - elsősorban a hematoxilinnal történő magfestés okozza, így az urátkristályok kimutatásának legcélravezetőbb módszere a festetlen metszetek vizsgálata.

LAM KID

2013. OKTÓBER 04.

Az urátkristályok kimutatásának egyszerű módszere formalinfixált szövetmintákon

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

Korábbi dolgozatunkban azt a tételt cáfoltuk, amely szerint a formalinban fixált szövetmintákban azért nem (vagy csak kivételesen) mutathatók ki az urátkristályok, mert ezek a vizes formalinoldatban kioldódnak. Vizsgálataink szerint az urátkristályok kioldódását döntően a hematoxilin-eozin festési procedúra okozza (nem tagadva azt a tényt, hogy vizes oldatban az urátkristályok mérsékelten oldódnak, és a kis mennyiségben lerakódott nátriumurát teljesen kioldódhat a szövetmintákból). A jelen tanulmányunk célja az volt, hogy konkrétan megjelöljük a festési eljárásnak azokat a lépéseit, amelyek az urátkristályok kioldásához vezetnek. Eredményeink alapján az urátkristályok kioldását a festési eljárás során a hematoxilinfestés, az 1%-os vizes lítium-karbonátos kezelés, illetve az acetonos víztelenítés együttesen okozzák. Ajánlásunk szerint az urátkristályok kimutatásának legegyszerűbb szövettani módszere az, hogy a formalinban fixált és a hagyományosan beágyazott szövetminták deparaffinált festetlen (kanadabalzsammal és fedőlemezzel fedett) metszeteit polarizált fényben vizsgáljuk. Korábbi dolgozatunkban azt találtuk, hogy a hematoxilineozinnal festett és urátkristályokat nem tartalmazó szövetminták natív (festetlen) metszetein az urátkristályok az esetek több mint kétharmadában kimutathatók maradtak. Azokon a hematoxilin-eozinnal festett metszeteken pedig, ahol az urátkristályok polarizált fényben eredetileg is kimutathatók voltak, a natív festetlen metszetekben sokkal nagyobb tömegben maradnak meg, azaz a festettekhez képest lényegesen mérsékeltebb az oldódás.

Lege Artis Medicinae

2013. JÚNIUS 20.

Az urátkristályok kimutatásának egyszerű módszere formalinfixált szövetmintákon

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

Korábbi dolgozatunkban azt a tételt cáfoltuk, amely szerint a formalinban fixált szövetmintákban azért nem (vagy csak kivételesen) mutathatók ki az urátkristályok, mert ezek a vizes formalinoldatban kioldódnak. Vizsgálataink szerint az urátkristályok kioldódását döntően a hematoxilin-eozin festési procedúra okozza (nem tagadva azt a tényt, hogy vizes oldatban az urátkristályok mérsékelten oldódnak, és a kis mennyiségben lerakódott nátriumurát teljesen kioldódhat a szövetmintákból). A jelen tanulmányunk célja az volt, hogy konkrétan megjelöljük a festési eljárásnak azokat a lépéseit, amelyek az urátkristályok kioldásához vezetnek. Eredményeink alapján az urátkristályok kioldását a festési eljárás során a hematoxilinfestés, az 1%-os vizes lítium-karbonátos kezelés, illetve az acetonos víztelenítés együttesen okozzák. Ajánlásunk szerint az urátkristályok kimutatásának legegyszerűbb szövettani módszere az, hogy a formalinban fixált és a hagyományosan beágyazott szövetminták deparaffinált festetlen (kanadabalzsammal és fedőlemezzel fedett) metszeteit polarizált fényben vizsgáljuk. Korábbi dolgozatunkban azt találtuk, hogy a hematoxilineozinnal festett és urátkristályokat nem tartalmazó szövetminták natív (festetlen) metszetein az urátkristályok az esetek több mint kétharmadában kimutathatók maradtak. Azokon a hematoxilin-eozinnal festett metszeteken pedig, ahol az urátkristályok polarizált fényben eredetileg is kimutathatók voltak, a natív festetlen metszetekben sokkal nagyobb tömegben maradnak meg, azaz a festettekhez képest lényegesen mérsékeltebb az oldódás.

LAM KID

2013. MÁRCIUS 30.

A hisztokémia egy megdőlni látszó dogmája - Az urátkristályok szövettani kimutathatósága

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

Az orvosi gyakorlatban számos olyan „kőbe vésett igazság” létezik, amely tankönyvről tankönyvre átvételre kerül, és esetleg generációk sora sajátítja el, míg az adott tétel kihullik az idő rostáján. A rövid tanulmány célja egy olyan tévedés kiiktatása a köszvény diagnosztikájából, amely az urátkristályok szövettani kimutathatóságával kapcsolatos. Az általánosan elfogadott tétel szerint a köszvényes betegek szövetmintáiból az urátkristályok a vizes formalinoldatban kioldódnak, ezért a szövetmintákat alkoholban kell fixálni. A szerzők vizsgálatai szerint az urátkristályok a hagyományosan fedett natív (festetlen) metszeteken - a formalinfixálás ellenére - fellelhetőek, ezzel szemben az urátkristályok túlnyomó többsége a hematoxilin-eozin festés során kioldódik. Urátkristályok kimutatására ezért célszerű a szövetmintákat natív festetlen metszeteken is vizsgálni.

Lege Artis Medicinae

2013. JANUÁR 20.

A hisztokémia egy megdőlni látszó dogmája - Az urátkristályok szövettani kimutathatósága

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

Az orvosi gyakorlatban számos olyan „kőbe vésett igazság” létezik, amely tankönyvről tankönyvre átvételre kerül, és esetleg generációk sora sajátítja el, míg az adott tétel kihullik az idő rostáján. A rövid tanulmány célja egy olyan tévedés kiiktatása a köszvény diagnosztikájából, amely az urátkristályok szövettani kimutathatóságával kapcsolatos. Az általánosan elfogadott tétel szerint a köszvényes betegek szövetmintáiból az urátkristályok a vizes formalinoldatban kioldódnak, ezért a szövetmintákat alkoholban kell fixálni. A szerzők vizsgálatai szerint az urátkristályok a hagyományosan fedett natív (festetlen) metszeteken - a formalinfixálás ellenére - fellelhetőek, ezzel szemben az urátkristályok túlnyomó többsége a hematoxilin-eozin festés során kioldódik. Urátkristályok kimutatására ezért célszerű a szövetmintákat natív festetlen metszeteken is vizsgálni.

Hypertonia és Nephrologia

2011. DECEMBER 22.

Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. - Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége

BUDA Béla, KIS János Tibor

Az utóbbi évtizedben már ismertté vált, hogy a szérum húgysavszintje nem csupán a köszvény (a Horatius által is megénekelt „tarda podagra”) vagy a vese urátköve miatt veszélyes és kezelendő (illetve a megfelelő diéta segítségével megelőzendő), hanem a hyperuricaemia a cardiovascularis betegségeknek is komoly kockázati tényezője. Részt vesz az érfal károsításában és ez által oki tényező a szívinfarktus és a stroke kialakulásában, de károsítja a vesét is, rontja a vesefunkciót.