Keresési eredmények

LAM Extra Háziorvosoknak

2009. DECEMBER 12.

Terápiarezisztens hypertonia: differenciáldiagnózis és kezelés

TISLÉR András

Magas vérnyomás miatt kezelt beteg esetében akkor beszélünk terápiarezisztenciáról, ha a vérnyomás három, különböző támadáspontú antihipertenzívum (köztük egy diuretikum) szedése ellenére sem éri el a célértéket. A terápiarezisztencia okai alapvetően három csoportba sorolhatók: Pszeudorezisztenciát - azaz látszólagos rezisztenciát - okozhat a nem megfelelő vérnyomásmérési technika, a „fehérköpeny-hatás”, illetve a betegek nem megfelelő együttműködése a gyógyszeres és nem gyógyszeres orvosi tanácsokkal. Az okok felismerésében a vérnyomásmérés módszerének - köztük a mandzsetta méretének - ellenőrzése, illetve az otthoni és ambuláns vérnyomás-monitorozás lépcsőzetes alkalmazása segíthet. Másodlagos rezisztenciáról akkor beszélünk, ha valamilyen, a vérnyomást növelő vagy az antihipertenzívumok hatását gátló gyógyszer-interakció vagy kísérő betegség áll fenn. Emellett másodlagos rezisztenciához vezethetnek a különböző szekunder hypertoniát okozó kórképek, amelyek között kitüntetett figyelmet kell fordítani a renovascularis és renoparenchymás betegség mellett a hyperaldosteronismus megfelelő szűrővizsgálatainak elvégzésére is. A nem optimális kezelés leggyakrabban szubklinikus volumenterheléssel, elégtelen típusú vagy dózisú diuretikus terápiával magyarázható. Emellett az alkalmazott gyógyszer-kombináció kiválasztása során gondot kell fordítani a különböző vérnyomás-szabályozó rendszerek mind teljesebb bénítására. A leggyakrabban alkalmazott antihipertenzívumok kombinálása mellett az aldoszteronantagonisták, vasodilatatorok, nitrátok és centrálisan ható szerek alkalmazása segíthet a kezelés optimalizálásában.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Az AHA és ACCF új szívelégtelenség irányelve

Az Amerikai Kardiológiai Alapítvány Kollégiuma és az Amerikai Szív Társaság közösen újította meg a szívelégtelenség kezeléséről szóló irányelvét.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Friss AHA- és ACCF-irányelvek a szívelégtelenség kezelésére

A két nagy amerikai kardiológiai szakmai testület 4 év után új irányelveket közölt, amelyekből kiderül, hogy kinek kell rehabilitáció, kinek pedig kardioverter defibrillátor, illetve mire jó a pitvari natriuretikus peptid…

Lege Artis Medicinae

2009. DECEMBER 10.

Terápiarezisztens hypertonia: differenciáldiagnózis és kezelés

TISLÉR András

Magas vérnyomás miatt kezelt beteg esetében akkor beszélünk terápiarezisztenciáról, ha a vérnyomás három, különböző támadáspontú antihipertenzívum (köztük egy diuretikum) szedése ellenére sem éri el a célértéket. A terápiarezisztencia okai alapvetően három csoportba sorolhatók: Pszeudorezisztenciát - azaz látszólagos rezisztenciát - okozhat a nem megfelelő vérnyomásmérési technika, a „fehérköpeny-hatás”, illetve a betegek nem megfelelő együttműködése a gyógyszeres és nem gyógyszeres orvosi tanácsokkal. Az okok felismerésében a vérnyomásmérés módszerének - köztük a mandzsetta méretének - ellenőrzése, illetve az otthoni és ambuláns vérnyomás-monitorozás lépcsőzetes alkalmazása segíthet. Másodlagos rezisztenciáról akkor beszélünk, ha valamilyen, a vérnyomást növelő vagy az antihipertenzívumok hatását gátló gyógyszer-interakció vagy kísérő betegség áll fenn. Emellett másodlagos rezisztenciához vezethetnek a különböző szekunder hypertoniát okozó kórképek, amelyek között kitüntetett figyelmet kell fordítani a renovascularis és renoparenchymás betegség mellett a hyperaldosteronismus megfelelő szűrővizsgálatainak elvégzésére is. A nem optimális kezelés leggyakrabban szubklinikus volumenterheléssel, elégtelen típusú vagy dózisú diuretikus terápiával magyarázható. Emellett az alkalmazott gyógyszer-kombináció kiválasztása során gondot kell fordítani a különböző vérnyomás-szabályozó rendszerek mind teljesebb bénítására. A leggyakrabban alkalmazott antihipertenzívumok kombinálása mellett az aldoszteronantagonisták, vasodilatatorok, nitrátok és centrálisan ható szerek alkalmazása segíthet a kezelés optimalizálásában.

Lege Artis Medicinae

2003. MÁJUS 20.

MIRACL (Myocardial Ischemia Reduction with Aggressive Cholesterol Lowering study)

MATOS Lajos

Kezelés: Atorvastatin 80 mg/nap. Kísérõ kezelés: Bármilyen gyógyszer, amire a kezelõorvos szerint a betegnek szüksége volt, kivéve más lipidszintcsökkentõt vagy olyan készítményt, ami statinokkal együtt adva rhabdomyolysist okozhat. A hospitalizáció során alkalmazott gyógyszerek között acetilszalicilsav (91%), heparin (75%), kumarin (8%), nitrátok (90%), β-receptor-blokkolók (76%), kalciumantagonisták (48%), ACE-gátlók vagy angiotenzin II-antagonisták (49%) és digoxin (11%) szerepelt.

Lege Artis Medicinae

2003. MÁJUS 20.

A nitrátkezelés aktuális kérdései

KIRÁLY Csaba, CZURIGA István, KRISTÓF Éva, ÉDES István

A nitrátok az egyik legrégebben használt gyógyszercsoport. Jelen összefoglaló áttekintést nyújt a nitrátok általános és cardiovascularis hatásairól, a nitráttolerancia kérdéséről, ennek kivédési lehetőségeiről, a myocardialis infarktusban és azt követően alkalmazott nitrátkezelés elméleti alapjairól és gyakorlati eredményeiről, a klinikai vizsgálatok tükrében. A szerzők összefoglalják a szer cardialis és extracardialis javallatait, különös tekintettel az akut kardiológiai kórképekre (akut szívelégtelenség, tüdőoedema), részletezik a mellékhatásokat, valamint a kontraindikációkat.