Keresési eredmények

Nővér

2019. OKTÓBER 30.

Multimorbiditás az idős­korúaknak szervezett mozgásprogramok résztvevői körében

KOVÁCS Éva, VIRÁG Anikó, MÉSZÁROS Lászlóné, HARKÁNYI Izabella, SIMON András

Bevezetés: A hatásos és ugyanakkor biztonságos fizikai aktivitás formájának, gyakorlatanyagának valamint dózisának meghatározásához elengedhetetlen tudnunk azt, hogy a mozgásprogramban részt vevő idős ember milyen krónikus betegségekben szenved. Azonban az idős életszakaszra a multimorbiditás jellemző, ami azt jelenti, hogy ugyanazon személynél egyidejűleg két vagy több krónikus betegség, illetve kóros állapot is fennállhat. Módszer: Kutatásunk célja az volt, hogy meghatározzuk a geriátriai mozgásprogramok résztvevői körében az idősödéssel gyakoribbá váló krónikus betegségek, valamint a multimorbiditás prevalenciáját. Eredmények: A 180 fős mintánk 71%-a (N=128) szenvedett egynél több krónikus betegségben. Mintánkban szignifikánsan magasabb volt a csontritkulásban szenvedők és az elhízottak aránya az országos átlaghoz képest, ugyanakkor szignifikánsan ritkábban fordult elő II-es típusú cukorbetegség, alsó végtagot érintő ízületi elváltozás, agyérbetegség és az átvészelt szívinfarktus, mint az országos átlag. A mintánkban megfigyelhető arány az asztma és a magas vérnyomás tekintetében nem tért el az országos átlagtól. Következtetés: Az időskorúaknak szánt mozgásprogramokra jelentkezők esetében nagyobb figyelmet kell fordítani az idősödéssel gyakoribbá váló krónikus betegségek valamint a multimorbiditás hatásával.

Lege Artis Medicinae

2019. JANUÁR 20.

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

SZENDI István

A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő mű­­kö­dé­sek agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis mű­ködészavar. Nem pszichiátriai betegség­ről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős kor­osztályban meglehetősen gyakori, elő­fordulása hazánkban hozzávetőleg hetven­ötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt tár­sa­dalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógy­szeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.

Nővér

2012. ÁPRILIS 30.

Az idősellátás aktualitásai az ápolás aspektusainak tükrében a sárvári Önkormányzati Kórház egyes betegosztályain

BARTA Katalin, RAJKI Veronika

A vizsgálat célja: A szerzők célja a rehabilitációs, a krónikus belgyógyászati és az ápolási osztályokon az ápolás aspektusaiban jelentkező különbségek feltárása, továbbá a vizsgálatba bevont szakápolók szerint nélkülözhetetlen tulajdonságok és személyiségjegyek felmérése, valamint a betegek által megnevezett azon tényezők és okok feltárása, amelyek növelik elégedettségüket, komfortérzetüket. Anyag és módszer: A vizsgálatot a sárvári Önkormányzati Kórház három osztályán (krónikus belgyógyászati, ápolási és rehabilitációs osztály) végezték, és az osztályokon dolgozó szakápolókra, illetve a három osztály betegeire terjesztették ki. A kérdőíves felmérések a szakdolgozók, és a betegek körében történtek. Az eredményeket és összefüggéseket leíró statisztikai módszerekkel vizsgálták. Eredmények: A betegek körében végzett kutatásból megállapítható, hogy jelentős arányban (42%) szociális indokok alapján kerülnek felvételre az ápolási osztályra. A betegek véleménye nagy különbségeket mutat az egyes osztályokon az ápolók tudásával, illetve az ápolói létszám növelésének szükségességével kapcsolatban. A dolgozók körében végzett kutatás legfontosabb megállapításai között szerepel, hogy a vizsgált osztályokon dolgozók saját tudásukkal kapcsolatos önértékelése relatíve alacsony, az ápolók jelentős aránya növelné a szakdolgozói létszámot, valamint még mindig túlságosan preferált az ápolók körében a szóbeli osztályátadás, az ápolási dokumentációk alkalmazásával szemben. Következtetések: A növekvő demográfiai változásokkal kapcsolatban megjelenő új feladatokra fel kell készíteni a rehabilitációs területen dolgozó ápolókat. Mindehhez nélkülözhetetlen a rehabilitációs szemlélet növelése.