Keresési eredmények

Klinikum

2020. SZEPTEMBER 28.

A humán immunrendszer rendszerelvű megközelítése

A nukleotidpolimorfizmusok kutatása révén kiderült, hogy az autoimmun betegségek kialakulásában nagyon kis hatáserősséggel nagyon sok genetikai lokusz közreműködik, és itt is kiderült, hogy egy-egy kórkép molekuláris heterogenitása – pl. SLE esetén – milyen óriási. E betegségek kezelését forradalmasította a biologikumok rendszerimmunológiának köszönhető bevezetése.

COVID-19

2020. ÁPRILIS 08.

COVID-19: Gondoljunk a citokinvihar-szindrómára és az immunszupresszióra

A 2020 március 12.-i adatok alapján a COVID-19 által okozott betegségnek 3,7 % a mortalitása, míg az influenzáé az előző évek adatai alapján kevesebb, mint 1 %. A rendelkezésre álló, gyarapodó adatok azt mutatják, hogy a súlyos betegek egy részében citokinvihar-szindróma jelentkezhet.

COVID-19

2020. ÁPRILIS 01.

NEJM: COVID-19 – ismeretlen vizeken hajózva

Jelenleg a globális egészségi állapotra nézve a legnagyobb fenyegetés a legújabb, koronavírus-betegségnek (COVID-19) nevezett légúti fertőzés. Rövid idő alatt bizonyossá vált, hogy a SARS vírusához hasonló mikroorganizmus okozza, amely betegség 2002-2003-ban és 2012 óta is komoly kivívást jelentett a közegészségügy, a kutatás és az egészségügyi szolgáltatók számára.

PharmaPraxis

2019. SZEPTEMBER 20.

A gyógyszerész által menedzselt vagy a gyógyszerész által asszisztált hepatitis C vírus ellenes kezelés a hatékonyabb?

A gyógyszerész részvételének mértéke meghatározhatja a hepatitis C vírus (HCV) elleni terápia sikerességét, ezért az amerikai szerzők összehasonlították, hogy melyik ellátási modellben gyógyulnak jobban az orális antivirális szerrel kezelt HCV-fertőzött betegek: vajon gyógyszerész által menedzselt vagy gyógyszerész által asszisztált ambulancián fejezi be több beteg a kezelést, mutat 12 héttel a kezelés befejezése után fenntartott virológiai választ (SVR-12), illetve vált ki többet a számára felírt direkt hatásmechanizmusú antivirális szerből (DAA)?

Ideggyógyászati Szemle

2017. NOVEMBER 30.

Alemtuzumabterápia, 2017

BIERNACKI Tamás, BENCSIK Krisztina, SANDI Dániel, VÉCSEI László

A sclerosis multiplex (SM) krónikus, központi idegrendszeri gyulladással és demyelinisatióval járó autoimmun, neurodegeneratív megbetegedés. Az SM betegség természetes lefolyását tekintve heterogén. Változatos tünettanának köszönhetően megjósolhatatlan formában és mértékben befolyásolja a betegek fizikai és kognitív állapotát. Az SM új fenotípus-klasszifikációja szerint két fő csoportot különítünk el. A relapszáló-remittáló (RR) és a progresszív kórformát. Az RR-csoporton belül elkülönítünk aktív, valamint inaktív betegséget. A betegség aktivitását klinikailag és radiológiailag lehet bizonyítani. Inaktívnak tekintjük egy páciens betegségét akkor, ha teljesíti a „no evidence of disease activy” (NEDA) 3-ban foglalt kritériumokat; azaz MRI-n vizsgált paraméterekben nem látható progresszió, a beteg relapszusmentes, valamint a beteg fizikai állapota stabil. Az SM terápiájában napjainkban zajlik egy paradigmaváltás, melynek célja egy személyre szabott, az adott beteg beteg-ségaktivitásának megfelelő, korai, leghatásosabb terápia alkalmazása. A magas betegségaktivitást mutató betegek esetén korai és eszkalációs terápiaként is egy új lehetőség az alemtuzumabkezelés. Az alemtuzumab hatásosságát két fázis III-as (CARE-MS I-II) vizsgálat igazolta, melyekben hetente háromszor subcutan adott interferon-b-1a-val hasonlították össze. Ezekben mind a relapszusráta (CARE-MS I-II), mind a progresszió (CARE-MS II) szempontjából, mind a vizsgált MR-paraméterekben (CARE-MS I-II) szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult, mint az interferonkészítmény. Az alemtuzumabbal kezelt betegek 32, illetve 39%-ánál sikerült elérni a NEDA3 állapotot a CARE-MS II, illetve I első két évében. A két vizsgálat négyéves kiterjesztése végén ez az érték a CARE-MS I esetében 39%-ról 60%-ra, míg CARE-MS II esetében 32%-ról 55%-ra emelkedett. Jelen munkánk célja, hogy javaslatot terjesszünk a neurológusok elé az SM-betegek egyénre szabott kezelésére egy, a legfrissebb evidenciákon alapuló terápiás algoritmus alapján, továbbá, hogy ebbe az algoritmusba elhelyezzük az SM terápiájába a közelmúltban bevezetett alemtuzu-mabot.

Ideggyógyászati Szemle

2017. NOVEMBER 30.

A pegilált interferon-β-1a helye a sclerosis multiplex kezelésében

SIMÓ Magdolna, ILJICSOV Anna

A pegilált interferon-b-1a a legújabban bevezetett interfe-ronkészítmény a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes (RRSM-) betegek kezelésében. A pegiláció révén a nem pegilált IFN-β-1a-hoz képest javul a farmakodinámiája és a farmakokinetikája, így nő a biohasznosulás, illetve megnyúlik a féléletidő. A készítmény hatásosságát placebóval szemben a kétéves, III. fázisú, multicentrikus, kettős vak, az első év során placebokontrollált, a két-, illetve négyhetente adott peginterferon hatékonyságát és biztonságosságát vizsgáló ADVANCE vizsgálat igazolta. A vizsgálat megállapította, hogy a peginterferon-β-1a hatékonysága két éven keresztül fennmaradt, a kéthetente alkalmazott injekció hatékonyabbnak bizonyult a négyhetente adottnál. A peginterferon szignifikánsan csökkentette a relapszáló vagy progrediáló betegek arányát azokhoz képest, akik egy évvel később kezdték a kezelést. Peginterferon mellett szignifikánsan ala-csonyabb volt az új/növekvő MR-laesiók száma a később indított kezeléshez képest. A peginterferon biztonságossági profilja megfelelt az SM-kezelésben már alkalmazott b-interferonok ismert jellemzőinek, a leggyakoribb nemkívánatos, az injekciózással összefüggő hatások a lokális erythema, az influenzaszerű tünetek voltak. A peginterferon-β-1a kéthetenkénti adagolása, ezáltal a lehetséges influenza-szerű mellékhatások ritkább előfordulása miatt javulhat a betegek compliance-e és adherenciája. A pegilált interfe-ron-β-1a bevezetésével egy hatékony, jó mellékhatásprofillal rendelkező készítménnyel bővült a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes betegek számára elérhető terápiás választék.

Lege Artis Medicinae

2017. MÁJUS 20.

Subcutan interferon-β1a a klinikailag izolált szindrómák kezelésében: a III. fázisú, az adagolási gyakoriság szempontjából vak, multicentrikus REFLEXION vizsgálat három- és ötéves eredményei

KAPÓCS Gábor

A tanulmány bemutatja az IFN-b1a sclerosis multiplexben 60 hónapon keresztüli alkalmazásának együttes tapasztalatait a REXLEX és a REFLEXION vizsgálatokban. A III. fázisú REFLEX vizsgálat multicentrikus, kettős vak, kontrollált kiterjesztése volt a REFLEXION, amely 24 ország 70 szakmai központjában (Magyarország nem volt közöttük - a szemléző megjegyzése) zajlott 2006 novembere és 2013 augusztusa között.

Agykutatás

2016. SZEPTEMBER 06.

A γ-interferon idegi összeköttetésben és szociális viselkedésben betöltött meglepő szerepe

Rágcsálók agyából nyert transzkriptomok és T-sejtek citokinre adott válaszából származó sejtes transzkriptomok közti összefüggések arra engednek következtetni, hogy szoros kapcsolat van a szociális viselkedés és a γ-intereron (IFN-γ) által kiváltott válasz közt.

Ideggyógyászati Szemle

2015. MÁJUS 30.

Alemtuzumab: egy új terápia előnyei és kihívásai sclerosis multiplexben

ILLÉS Zsolt, TOBIAS Sejbaek, CSÉPÁNY Tünde

A sclerosis multiplex patogenezisének ismerete folyama - tosan bővül, mely évről évre új terápiás lehetőségeket teremt. A kezelés hatékonyságának fokozása mellett a kényelmesebb adagolás is cél a krónikus, éveken át tartó kezelésben. Európában is törzskönyvezték a CD52 molekula ellen generált humanizált monoklonális antitest, az alemtuzumab alkalmazását, mely komplement- és ellenanyagfüggő sejtmediált citotoxicitással és apoptózisindukcióval a CD52-t magasan expresszáló sejtek, elsősorban a B- és T-sejtek tartós csökkenését eredményezi. Az alemtuzumab a kezelés új, bizonyos értelemben indukciós szemléletét jelentheti sclerosis multiplexben, mivel az immunválaszt, így a gyulladásos aktivitást is markánsan mérsékli a betegség korai fázisában, és az immunrendszer újjászervezését eredményezi. Aktív kontrollkarral zajló fázis II. és III. vizsgálatokban igazolták, hogy a nagy dózisú subcutan interferon-β1a-hoz képest az alemtuzumab csökkenti a tartós neurológiai deficit és a progresszió kockázatát aktív, relapszussal-remisszióval jellemezhető betegségben szenvedő SM-betegekben, akik immunmoduláns kezelésben még nem részesültek, vagy első vonalbeli terápiára nem reagáltak. A kezeléssel járó előnyök mellett összefoglaljuk a biztonságos követés szempontjait is, és egy eset kapcsán szemléltetjük a gyakorlati tapasztalatokat.

Ideggyógyászati Szemle

2015. MÁRCIUS 25.

Teriflunomid: új orális immunmoduláló kezelés sclerosis multiplexben

BENCSIK Krisztina, RÓZSA Csilla, VÉCSEI László

Az interferon-b-1a/1b-vel, valamint a glatiramer acetáttal közel 20 év klinikai tapasztalata áll rendelkezésünkre. A betegek 30%-ánál az első vonalban alkalmazott gyógyszerek mellett is észlelhető betegségaktivitás, ezt nevezzük „áttörő” betegségnek. Az áttörő betegség okai között szerepel a nem megfelelő adherencia, compliance, neutralizáló antitest jelenléte és a magas betegségaktivitás. Európában 2013-ban törzskönyvezték az egyik betegségmódosító orális kezelést, a teriflunomidot, az SM kezelésére. A teriflunomid antiproli­feratív és antiinflammatorikus hatása révén alkalmazható az SM relapszus-remisszió kórformájában a betegség aktivi­tásának csökkentésére. A teriflunomid hatását egy fázis II., valamint négy fázis III. vizsgálat (TEMSO, TOWER, TENERE, TOPIC) igazolta. A teriflunomid napi egy tabletta (14 mg) dózisban alkalmazva két fázis III. klinikai vizsgálatban szignifikánsan csökkentette a relapszusrátát a placebóhoz képest (31,5% és 36,3%), és két fázis III. vizsgálatban szignifikánsan csökkentette a betegség progresszióját (29,8% és 31,5%), valamint a klinikailag izolált szindrómás (CIS-) betegek esetén a klinikailag definitív SM kialakulását. A TENERE vizsgálatban nem volt különbség a terápia sikertelenségét és a relapszusrátát tekintve a teriflunomid és az interferon-b-1a subcutan készítmény között. Ugyanakkor a betegek szignifikánsan elégedettebbek voltak a terápiával, a mellékhatásokkal és a kényelmes alkalmazhatósággal.