Keresési eredmények

Lege Artis Medicinae

2016. DECEMBER 18.

Nem szteroid gyulladáscsökkentők cardiovascularis kockázata

AMBRUS Csaba, KISS István

A nem szteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek világszerte a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak, me­lyekhez sok országban vény nélkül is hoz­zá lehet jutni. Az elmúlt évtizedben egyre több tanulmány igazolta, hogy a jól ismert gastrointestinalis mellékhatásokon túl ezen gyógyszerek jelentős cardiovascularis kockázattal is járnak. Ez a kockázat ugyanúgy fennáll mind a hagyományos, mind a Cox-2 enzimet szelektívebben gátló coxib típusú szerek esetén. Az Európai Gyógyszer­ügyi Hivatal (EMA) kezdeményezésére külön program indult, melyben az eddigi kutatási eredmények összefoglalása mellett mintegy 35 milliós populáción alapuló hét nagy európai regiszter adatait elemezték, hogy az egyes nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel kapcsolatos gastrointestinalis és cardiovascularis rizikót felmérjék. Az eredmények számos új adattal egészítették ki korábbi ismereteinket. Jelen cikkünkben ezen kutatási program eddig publikált, illetve még nem publikált, de az interneten elérhető eredményeit mutatjuk be.

LAM KID

2012. SZEPTEMBER 20.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hatása az ízületi porcra

GÁTI Tamás, JUHÁSZ István, ROJKOVICH Bernadette

A fejlett országokban a GNP (Gross Na-tional Product) 1-2%-át emészti fel az arthrosis kezelése. A betegség kialakulásában kulcsszerepet játszik a hialinporc, illetve a proteoglikán felépítésében szerepet játszó glükóz- aminoglikán (GAG) -molekulák vízkötő képességének károsodása. Az életkorral növekvő arthrosis leggyakrabban az alsó végtagi teherviselő ízületeket, a csípőket, térdeket és - ezeket is megelőz-ve - a kéz kisízületeit érinti, krónikus fájdalmat, mozgáskorlátozottságot okozva. Az arthrosis okozta fájdalom kezelésében alkalmazott nem szteroid gyulladáscsök-kentők (NSAIDek) nemcsak a fájdalomra, hanem a porcanyagcserére, több más mellett a GAGmolekulákra is hatást gyakorolnak. Az NSAID-ek csökkentik a gyulladásos folyamatokban szerepet játszó prosztaglandinok (PG) bioszintézisét, befolyásolják a szabad oxigéngyököket, az interleukinok (IL) szintjét és többek között a metalloproteinázok működését is. Az ízület szempontjából ideális NSAID stimulálja a porc formációját, csökkenti a porc reszorpcióját és a katabolikus citokinek szintjét. A porc-metabolizmusra legtöbb szempontból kedvezőnek a vizsgálatok az aceclofenacot találták.

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 30.

Az aszpirintől a coxibokig A nem szteroid gyulladásgátló kezelés Janus-arca

NEMESÁNSZKY Elemér

Az aszpirin felfedezése óta eltelt egy évszázadot meghaladó időszak, valamint a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek alkalmazása során szerzett tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a mellékhatások az életet is veszélyeztető szövődmények formájában is megnyilvánulhatnak. Különösen a rizikócsoportba sorolható betegek - kockázati tényezők: időskor, az anamnézisben gastroduodenalis ulcus, szteroidszedés, antikoaguláns kezelés - esetén fontos a gastroprotectio, azaz preventív medikáció a szövődmények elkerülése érdekében. Ebben a vonatkozásban a leghatékonyabb gyógyszercsoportnak a protonpumpa-inhibitorok bizonyultak. Az utóbbi években derült ki, hogy a prosztaglandinszintézis gátlása fokozza a thrombosisok kialakulásának veszélyét is. A nem szteroid gyulladásgátló szer párhuzamos szedése acetilszalicilsavval csökkenti annak cardioprotectiv hatékonyságát. A szövődmények tárháza tehát a szívés érrendszeri betegségek - különösen a myocardialis infarctus - incidenciájának növekedésével bővült. A ciklooxigenáz-2 izoenzimet szelektíven gátolják a coxibok. A coxibok alkalmazásakor jóval kisebb a gastrointestinalis mellékhatások veszélye, mint más nem szteroid gyulladásgátlók esetében. A COX-2-gátlás által viszont újabb, elsősorban kardiológiai szövődmények indukálódhatnak. Emiatt a rofecoxibot 2004. szeptember 30-án kivonták a forgalomból. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának főbb javallatai: a láz, a fájdalom csillapítása és a gyulladás gátlása. Az indikációk köre egyre bővül, mivel az utóbbi években számos újabb kedvező hatásra derült fény. Tartós szedés esetén csökken a colorectalis adenomák, polipok és carcinomák, valamint a cholelithiasis incidenciája. Az irodalmi adatok arra utalnak, hogy nem szteroid gyulladáscsökkentők adásával késleltethető az Alzheimer-kór kialakulása.

Lege Artis Medicinae

2008. JÚLIUS 14.

A coxibok hatásai és mellékhatásai a reumatológiai gyakorlatban

GÉHER Pál

A szerző áttekinti a reumatológiai betegségben alkalmazott fájdalomcsillapítás eszközeit, különös tekintettel a gyógyszeres fájdalomcsillapításra, azon belül a szelektív ciklooxigenázgátló coxibokra. A fájdalomcsillapítás új eszközeinek más a mellékhatásprofiljuk; bár ez kedvezőbb az eddig alkalmazott szereknél, de a fokozott biztonsági követelményeknek nem minden készítmény felelt meg. Az új, Magyarországon forgalomban lévő szerek gyomor-bél rendszert érintő mellékhatásainak kockázata jóval kisebb a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentőkénél, ugyanakkor hatásossága azokkal megegyezik. A nem szteroid gyulladáscsökkentők - ideértve az újabb coxibokat is - különböző mértékben, de fokozzák a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. A mozgásszervi betegségekben szükséges fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés gyógyszereinek kiválasztásakor a hatásosságot és a leggyakoribb - a gyomor- és bélrendszerre, illetve a cardiovascularis rendszerre kifejtett - mellékhatásokat mérlegelve kell a kezelést kiválasztani.

Lege Artis Medicinae

2007. MÁJUS 16.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő okozta gastropathia A megelőzés újabb szempontjai

HERSZÉNYI László

A nem szteroid gyulladáscsökkentők világszerte a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak. Rendszeres szedésük mellett az endoszkópos vizsgálatok 15-30%-ban igazolnak gastroduodenalis fekélyeket. A felső gastrointestinalis súlyos szövődmények (például vérzés, perforáció) éves aránya 1-1,5%. Költség-hatékonysági szempontból a megelőzés kapcsán a gastrointestinalis kockázati tényezők mellett újabban a cardiovascularis rizikót is figyelembe kell venni. Alacsony gastrointestinalis kockázat esetén nem szükséges profilaxis. A tápcsatornai mellékhatások kivédésére jelenleg négy stratégia lehetséges: 1. szelektív ciklooxigenáz-2 enzimgátlók, illetve coxibok alkalmazása; 2. megfelelő gyomornyálkahártya-védelem biztosítása, elsősorban protonpumpagátló gyógyszerek használatával; 3. igen nagy kockázatú betegeknek (lezajlott vérzés esetén) coxib és protonpumpagátló együttes adása; 4. az anamnézisben előfordult fekély esetén a Helicobacter pylori-fertőzés eradikációja. A coxibok használata körülbelül 50%-kal csökkenti a gastrointestinalis mellékhatásokat. Fennálló gastrointestinalis kockázat esetén, vagy ha acetilszalicilsav-szedéshez nem szteroid gyulladáscsökkentő vagy coxibkezelés is társul, protonpumpagátló védelemre van szükség. A protonpumpagátló kezelés a nem szteroid gyulladáscsökkentők szedésével összefüggő dyspepsia megelőzésére és kezelésére is alkalmas. A protonpumpagátlók kedvező klinikai hatása nem magyarázható csupán a savszekréció hatékony gátlásával. Ezért számos, a gyomorsavelválasztástól független hatásmechanizmus lehetősége is felmerül.

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 30.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelés felső tápcsatornai mellékhatásainak gyógyszeres megelőzése

HERSZÉNYI László, TULASSAY Zsolt

A rheumatoid arthritises és az osteoarthritises betegek kezelésében igen hatékonyak a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek: a fájdalom és a gyulladás csökkentése révén jelentősen javul a betegek életminősége. A nem szteroid gyulladáscsökkentők tartós szedése esetén azonban jelentős a tápcsatornai szövődmények kockázata, s ennek komoly egészségügyi és gazdasági következményei vannak. A szövődmények szempontjából fontos az egyes kockázati betegcsoportok meghatározása, és racionalizálni kell a különböző kezelési stratégiákat. A 65 év alatti, acetilszalicilsavat nem szedő betegek esetében, akiknek az anamnézisében nem szerepel korábbi felső tápcsatornai esemény (kis vagy átlagos kockázatú beteg), a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának van realitása. A nagy kockázatú betegek esetében - akiknek anamnézisében korábbi, felső tápcsatornai esemény szerepel vagy egyidejű acetilszalicilsavterápia is folyik - nem biztonságos a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazása; ebben a csoportban coxibot, de legalábbis szelektív ciklooxigenáz-2- gátlót kell alkalmazni, vagy a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentő szer mellé protonpumpagátló társítandó. A 65 év feletti betegek esetében, akiknek anamnézisében felső tápcsatornai esemény is szerepel, illetve acetilszalicilsavat is szednek - ők képezik az igen nagy kockázatú betegcsoportot - a legmegfelelőbb stratégia: coxib és protonpumpagátló együttes adása.