Gerlóczy Sári, El Kazovszkij és Nádler István képzőművészek közös tárlata nyílt meg a kArton Galériában Budapesten. Gerlóczy Sári az egyes emberek, emberi és társadalmi csoportok között feszülő örök szeretet-gyűlölet kapcsolatokat képezi le, El Kazovszkij ezeknek a kapcsolatoknak a tragikumát közvetíti, míg Nádler István az absztrakt örök ideák egymáshoz való viszonyával foglalkozik. Gerlóczy Sári alkotásai közül több, eltérő technikával készült munkát mutatnak be. Láthatók lesznek lepedővászonra filccel rajzolt, a holokauszt megemészthetelenségét és annak érzelmi hatásait taglaló munkák, valamint gyakran arany ornamentikával dúsított olajfestmények és grafikák. Gerlóczy Sári legújabb grafikáin erőteljesebb absztrahálási szándék érezhető, a szeretet-gyűlölet ábrázolása ugyanaz, csak nem testekkel, hanem vonalakkal ábrázolja ezeket a viszonyokat. El Kazovszkij pályáját rajzok, rézkarcok, festmények, performanszok jelzik. A tárlaton az 1970-es években készült alkotásaiból válogatott a kurátor. Ekkor kezdett kibontakozni El Kazovszkij sajátos stílusa, amelyhez a zománcfestés nagyban hozzásegítette. Az El Kazovszkij Alapítvány kollekciójából és Nagybaló Imre magángyűjteményéből összeállított anyag legnagyobb részét a ritkán bemutatott zománcképek és a zománcokhoz készült akvarell- és pasztellvázlatok teszik ki. Falra kerülnek El Kazovszkij korai rézkarcai és néhány, eddig ki nem állított olajképe, rajtuk állatmaszkok, idolok, a pokol és a purgatórium megannyi szereplője, valamint egy különleges, vasalódeszkára készült munkája is. Nádler Istvántól 2008-2009-ben készült sorozatokat állítanak ki. A művésznél a kalligrafikus hatású, hullámzó és egyenes vonalak, a telített és áttetsző felületek, vékonyabb és vastagabb ecsetnyomok ősi szimbólumokat sejtető, az egyetemes létre reflektáló alkotásokká válnak. A mozdulatlanság és a dinamika egyik sorozatának gondolata, a másiké a hengerrel a felületre vitt szigorúbb geometria és az ecsettel húzott érzékeny gesztusok lírai szabadságának vizsgálata. MTI 2012. április 12.