Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2024. MÁRCIUS 26.

A felső végtagok mélyvénás thrombosisának diagnosztikája és akut ellátása

KEREKES György, KOVÁCS Beáta

A felső végtagot érintő mélyvénás thrombosisok a vénás thromboemboliás betegségek szerény hányadát teszik ki, így az orvosi köztudatnak nem képezi szerves részét ezek patofiziológiai alapokon nyugvó speciális kezelése. Az összefoglaló közleményben ismertetésre kerülnek a betegség patofiziológiájának részletei, melyek alapján a kezelés szempontjából fontos szubcsoportok kialakítására van lehetőség.

HUN 2024;34(3)

Lege Artis Medicinae

2023. SZEPTEMBER 30.

Az alsó végtagi verőérbetegség diagnosztikájának és kezelésének nehézségei időskorban

FARKAS Katalin

Idős egyénekben világszerte a cardiovascularis betegség a morbiditás és mortalitás legfontosabb oka. Az alsó végtagi verőérbetegség a végtagi verőerek atherosclero­si­sa következtében kialakuló diffúz, degeneratív folyamat, mely a verőerek lumenének szűkületéhez, illetve elzáródásához vezet. A betegség egyik legfontosabb kockázati tényezője a kor, ennek megfelelően előfordulása a korral jelentős mértékben nő.

HUN 2023;33(8-9)

Ideggyógyászati Szemle

2023. JÚLIUS 30.

[Visszatérő neuralgikus amyotrophiás beteg; jobb oldali brachialis plexitis és bal oldali hátsó interossealis neuropathia]

ÖZENÇ Betül , IŞIK Kübra , TAN Ersin , ODABAŞI Zeki

[A neuralgikus amyotrophia (NA), más néven Parsonage–Turner-szindróma vagy idiopathiás brachialis plexopathia egy multifokális gyulladásos neuropathia, ami általában a felső végtagokat érinti. A klasszikus képet a betegnél akutan kezdődő aszimmetrikus felső végtagi tünetek, kínzó fájdalom, gyorsan kialakuló, gyakran elálló, „szárnyas” lapockát eredményező, multifokális paresis és monofázisos lefolyás jellemzi. ]

ENG 2023;76(7-8)

Lege Artis Medicinae

2022. DECEMBER 20.

Mozgásszervi fájdalmak a hazai gyakorlatban – klinikai jellemzők és funkcionális összefüggéseik vizsgálata

HODINKA László

Felmérésünk céljául a napi gyakorlatban jelentkező fájdalmak jellemzőinek (regionalitás, erősség és funkcionális következmények) a betegjellemzőkkel (nem, életkor, reumatológiai alapbetegségek, társbetegségek) való összevetését és összefüggéseik elemzését tűztük ki.

HUN 2022;32(11-12)

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

Újdonságok a gyermekkori hypertoniában

REUSZ György, GÁL Krisztina, KIS Éva, SZABÓ László

A gyermekkori hypertonia korábban ritka megbetegedésnek számított, renovascularis okok miatt alakult ki. Az utóbbi 10–15 évben a túlsúly gyermekkori elterjedésével az ehhez kapcsolódó metabolikus eltérések és az emelkedett vérnyomás is lényegesen gyakoribbá váltak. Ez a tény kiemeli a magas vérnyomás népegészségügyi jelentőségét, egyúttal a kivizsgálási algoritmust is meghatározza, mely korcsoportonként eltérő.

HUN 2022;32(10)

Ideggyógyászati Szemle

2022. JÚLIUS 30.

[A szülési felkarbénulás korai diagnózisa és kezelése]

BERÉNYI Marianne , SZEREDAI Márta , CSEH Ágnes

[A szülési plexus brachialis laesio gyakorisága az utóbbi években csökkenést mutat, a csökkenő szülésszámnak megfelelően. A szülési felkarbénulás – nem megfelelően kezelt – formában lényegesen rontja az egyén beilleszkedését, mindennapi életét és így életminőségét is. A szülési felkarbénult újszülöttek és csecse­mők gyógyulásának elősegítése érdekében a Fejlődés­neurológiai Osztály idegpont-stimulációt is magába foglaló, komplex kezelési módszert dolgozott ki. A szülési felkarbénulás súlyosságának meg­állapítása után korai intenzív kezelést kell indítani. A legenyhébb forma (neurapraxia) a szülést követő 7–10 nap elteltével beavatkozás nélkül normalizálódik. Azokban az esetekben, amikor terápiára van szükség, többek között elektromos unipoláris idegpont-stimulációt alkalmazunk. A módszer magába foglalja az érintett idegek idegpont felőli rendszeres elektromos ingerlését, és azoknak a vele­született, szenzomotoros elemi mozgásmintáknak a strukturált gyakorlását, melyek a két felső végtag szimmetrikus mozgását segítik elő. A Fejlődésneurológiai Osztály által kidolgozott és rendszeresen alkalmazott komplex kezelési módszer az esetek közel felében teljes gyógyulást eredményez, és lényegesen javítja azok életkörülményeit is, akiknél csak részleges eredmények érhetőek el. A korai diagnózison alapuló, azonnal megkezdett komplex terápia javítja a szülési plexus bra­chialis laesio kimenetelét, az esetek zömében teljes gyógyulást eredményezve, és a részleges gyógyulással járó esetekben is javítja a mindennapos karműködést.]

ENG 2022;75(07-08)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2021. SZEPTEMBER 15.

Neuronalis sejtfelszíni autoantitest-mediált autoimmun encephalitis betegek klinikai jellemzőinek retrospektív multicentrikus vizsgálata Magyarországon

HAYDEN Zsófia, BÓNÉ Beáta, ORSI Gergey, SZŐTS Mónika, NAGY Ferenc, CSÉPÁNY Tünde, MEZEI Zsolt, RAJDA Cecília, ILLÉS Zsolt, BERKI Tímea

Bevezetés: A 2012–2018 közötti időszakban laboratóriumunk országos centrumként működött az autoimmun encephalitisre (AE) jellemző neuronalis sejtfelszíni ellenanyagok (anti-NMDAR, anti-LGI1, anti-GABABR, anti-Caspr2, anti-AMPAR1/2) tesztelésében. A vizsgált időszakban az antitestmérésekre érkezett szérum- és liquorminták retrospektív értékelése során a betegek 5,8%-ában (60 beteg) találtunk pozitivitást. Anyag és módszer: Saját fejlesztésű online kérdőívvel 30 sejtfelszíni ellenanyag-pozitív AE-beteg (19 NMDAR, 6 LGI1, 3 GABABR, 3 Caspr2) klinikai jellemzőinek retrospektív elemzését végeztük el négy fő klinikai központban neuroimmunológusok segítségével. Eredmények: A betegek 63%-a férfi, átlagos életkoruk 39 év volt. A leggyakoribb klinikai megjelenés a pszichiátriai tünet (83%), az epilepsziás rosszullét (73%) és a memóriazavar (50%) volt. Hyponatraemia (83%) és faciobrachialis dystoniás rohamok (50%) kizárólag az LGI1 encephalitis betegekben jelentkeztek. Egy esetben herpes simplex vírus- (HSV-) encephalitis előzte meg a szekunder NMDAR-encephalitis kialakulását. A betegek 27%-ában társuló tumor volt jelen. Az AE-betegek 37%- ánál nem volt gyulladást jelző eltérés a liquor- és a koponya- MRI-vizsgálatok során, azonban majdnem a betegek felében (48%) EEG-eltérést detektáltak. A betegek 80%-a első vonalbeli immunterápiában (szteroid, IVIG, plazmaferézis) részesült. Az esetek döntő többségében (83%) kedvező volt a betegség kimenetele, azonban a jelen lévő tumor kedvezőtlenebb betegségkimenetellel társult. Következtetések: Jelen tanulmányban elsőként vizsgáltuk a neuronalis sejtfelszíni autoantitest-mediált AEbetegek klinikai jellemzőit a magyar populációban. Eredményeink egybehangzóak a korábbi szakirodalmi adatokkal az AE klinikai jellemzőit és kimenetelét illetően, azonban az NMDAR-encephalitis elsősorban fiatal férfiakban jelentkezett, valamint egyik esetben sem társult ovariumteratomával. Az AE-betegek egyharmadában nem volt gyulladást jelző eltérés a liquor- és a koponya- MRI-vizsgálatok során, ami a klinikai tünettan és az ellenanyag-vizsgálatok jelentőségét hangsúlyozza az AE diagnózisának felállításában.

HUN 2021;6(2)

Hypertonia és Nephrologia

2018. SZEPTEMBER 12.

Több mint testőr? A ramipril/amlodipin FDC hatása a teljes vérnyomásspektrumban

SIMONYI Gábor, ZSUZSA Pál, GENCSIOVA Kristína, FINTA Ervin

A hypertonia jelentős cardiovascularis kockázati tényező. A hypertonia eredményes kezelése hozzájárul a későbbi szív- és érrendszeri szövődmények kockázatának elkerüléséhez. A vérnyomáscélértékek gyors elérése friss hypertoniások esetén is fontos. Az új ESH/ESC hypertoniaajánlásában az antihypertensiv terápia indításakor kifejezetten javasolják a gyógyszer-kombinációk azonnali bevezetését. Retrospektív adatgyűjtéses vizsgálatunkban tanulmányoztuk a ramipril/amlodipin fix kombináció hatását a friss hypertoniások 24 órás brachialis és centrális vérnyomás-paramétereire.

HUN 2018;22(04)

Hypertonia és Nephrologia

2018. JÚNIUS 10.

A jelenlegi ajánlások szerinti antihipertenzív terápia hatása a depresszióra és egyéb pszichometriai paraméterekre: előzetes eredmények

KŐRÖSI Beáta, LÁSZLÓ Andrea, BATTA Dóra, LÉNÁRT Lilla, FEKETE Andrea, EÖRSI Dániel, CSEPREKÁL Orsolya, TISLÉR András, NEMCSIK-BENCZE Zsófia, GONDA Xénia, RIHMER Zoltán, NEMCSIK János

Célkitűzés: Az antihipertenzív gyógyszerek pszichológiai hatásával kapcsolatban rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak. Vizsgálatunk célja a korszerű antihipertenzív kezelés pszichometriai paraméterekre és a szérum brainderived neurotrophic factor (BDNF) szintre kifejtett hatásának vizsgálata volt. Módszerek: Gyógyszeres kezelésben nem részesülő hypertoniás betegekben (HT, n = 31) a gyógyszeres kezelés előtt, majd azt követően három hónappal, valamint egészséges kontrollokban (CONT, n = 22) egyszeri alkalommal vizsgáltunk pszichometriai, hemodinamikai, artériás érfalmerevségi és vérvételi paramétereket. Az alanyok az alábbi pszichometriai teszteket töltötték ki: Beck-féle depresszió-kérdőív (BDI), Hamilton-szorongásskála (HAM-A), SCL-90-R kérdőív (SCL-90), Affektív temperamentum kérdőív (TEMPS-A), Big 5 kérdőív, Fájdalom-vigilancia és tudatosság kérdőív, Berkeley-kifejezőkészség-kérdőív. Amlodipin- és/vagy perindopril alapú volt az antihipertenzív kezelés. A szérum-BDNF-szint mérése ELISA-val történt. Eredmények: Három hónapos antihipertenzív kezelés hatására a brachialis szisztolés vérnyomás (153,3 ± 15,9 Hgmm versus 129,5 ± 10,0 Hgmm) és a pulzushullám- terjedési sebesség (8,2 ± 1,4 m/s versus 7,5 ± 1,6 m/s) is csökkent (p < 0,05). Ezzel párhuzamosan szignifikáns javulást találtunk a BDI-pontszámban (0,73 pont csökkenés) és számos SCL-90-alskálában. A szérum-BDNF-szint nem különbözött a CONT- és a HT-csoportok között, és nem változott a gyógyszeres kezelés hatására sem. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy gyógyszeres kezelésben még nem részesülő hypertoniás betegekben a jelenleg javasolt antihipertenzív hatóanyagok bevezetése egyaránt jótékony hatással lehet a pszichés státuszra és az életminőségre.

HUN 2018;22(03)

Hypertonia és Nephrologia

2017. ÁPRILIS 08.

A fix dózisú amlodipin és lisinopril kombináció hatékonysága II. és III. fokozatú hypertoniás betegeknél

JOÃO Maldonado, TEIMO Pereira, MARGARIDA Carvalho

Megfigyeléses vizsgálatot végeztünk ambuláns vérnyomásmérés (ABPM) alapján azzal a céllal, hogy a II. és III. fokozatú hypertoniás betegek fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelésének hatékonyságát vizsgáljuk. A vizsgálatban 30, gyógyszeres kezelésben előzetesen nem részesülő hypertoniás beteg vett részt, 36%-uk nő, átlagéletkoruk 52,44±11,54 év, testtömegindexük 28,73±4,54 kg/m2, kiindulási brachialis artériás szisztolés vérnyomásuk (SBP) 174,43±15,06 Hgmm, diasztolés vérnyomásuk (DBP) 102,83±10,67 Hgmm volt. Minden betegen 24 órás ABPM-mérést végeztünk a kiindulási állapotban és a nyolchetes kezelés után, az értékelést kiegészítve rendelői vérnyomásméréssel és a rutin vér- és vizeletvizsgálat paramétereivel. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés után az artériás vérnyomásban igen jelentős csökkenés mutatkozott. Az ABPM által rögzített, a szisztolés és diasztolés érték három mérési időszakban (24 órás, nappali és éjszakai) történő normalizálódása alapján számított normalizálódási arány 69% volt. A rutin vérnyomásmérés alapján pedig ugyanez az arány 79% volt. A laborértékeket tekintve szignifikáns változást mértünk a microalbumin értékében, 37,40 mg/24 h csökkenéssel (95%-os KI: 2,82-71,97; p=0,035), valamint az éh - gyomori glükóz értékében is mérhető volt, 0,64 mmol/l-es csökkenéssel (95%-os KI: 0,19-1,09; p=0,007). A vizsgálati időszak alatt egy betegnél sem jelentkezett szignifikáns mellékhatás. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés igen hatékonynak bizonyult a mérsékelt és súlyos hypertoniás betegek csoportjának kezelése során, valamint bizonyítást nyert, hogy ezt a hatást gyorsan, biztonságosan és jól tolerálható módon lehet elérni.

HUN 2017;21(02)